Mire világít rá a hármas szívátültetés-bravúr?
Őrült egy ország! Egyszer fenn, másszor lenn, de az elsőt észre sem vesszük. A morálisan, anyagilag lepusztult egészségügyben egyszer csak páratlan dolgok történnek: Magyarországon első alkalommal hajtottak végre három sikeres szívátültetést egyetlen éjszaka leforgása alatt. Ez a miénknél gazdagabb országok olajozottabb egészségügyét is próbára tette volna. De mindez itt sikerült, 2009 végén, Magyarországon, és három ember - két férfi és egy kislány - megkapta az új élet esélyét.
Mindehhez szükség volt nagyjából harmincmillió forintra és körülbelül harminc, éjszaka is munkára fogható, a hivatását világszínvonalon végző emberre az ország két vezető szívcentrumában. És szervezettségre, ami önmagában is próbára teheti a mára morálisan és pénzügyileg legatyásodott egészségügyet. Órányi különbségekkel érkezett a riasztás a három donorról
a szervkoordinációs központba.
A szívek épp megfeleltek a várólista három legsúlyosabb állapotú betegének. Nemcsak hogy előkerült az éjszaka közepén a szükséges háromszor tíz profi, de csapatként is működtek.
A magyar egészségügyben nincs más választása a gyógyítónak, mint hajszolni a sikert. Néhány hónapja Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem fiatal vezető kardiológusprofesszora azt mondta: nagy fizetést nem tud adni tehetséges munkatársainak, hogy megtartsa őket, keresi számukra a szakmai lehetőségeket, amelyekkel orvostörténelmet lehet írni. Ez az egyetlen eszköz, amivel maradásra lehet bírni őket. Ezen az éjszakán két férfi életének megmentése adta ezt a lehetőséget a SOTE orvosainak.
A titkot nyilván az Országos Kardiológiai Intézet gyermekszívcentrumában is hasonlóan fejtették fel. A két intézmény szívsebészei évek óta vívnak ádáz szakmai csatát, hogy elnyerjék az ország első számú "csúcskardiológiai" centrumának a címét, a bravúrműtétek kizárólagos jogát. Most kiderült, a verseny, amely néha csak szakmai kivagyiságnak tűnt, termékeny: mégsem felesleges két csúcsszínvonalú intézmény egymástól néhány kilométernyire, a Duna két oldalán.
A magyar egészségügyről még sincs okunk teljesen másként gondolkodni. A hétvége híre egy fiatalasszony tragédiája, akinek a szívpanaszokkal orvoshoz forduló férjét úgy küldték haza, hogy még a rutinszerű ellátást sem kapta meg. Néhány óra múlva infarktus vitte el. A csúcsok mellett a mélypontok is ott vannak az egészségügyben. És ott voltak már tíz-húsz-harminc éve is. Ez az a tapasztalat, amiből a páciensek azt szűrik le, hogy leginkább a szerencsén (ha épp nem a kapcsolatokon) múlik, hogy ők az ágazat szerencsésebb arcával találkoznak-e. Ez a kiszámíthatatlanság a legmérgezőbb. Az annyiszor meglódított, majd elakasztott reformoknak is az lett volna a legfőbb értelmük, hogy a szolgáltatások és járandóságok kiszámíthatósága révén teremtsék meg az orvosok és a páciensek közötti elengedhetetlen bizalmat.
Őrült egy ország: még a csúcsteljesítmények fénye is arra világít rá a leginkább, amit restek voltunk elvégezni.