Rozsdás vashordóban tűz parázslik, körötte lengén öltözött lányok melegednek. Várják a kuncsaftokat. A hideg téli estéken kétszeresen is örülnek, ha érdeklődik valaki a szolgáltatásaik iránt: némi bevételre tesznek szert, ráadásul megmelegedhetnek a pénzért kapható nőre vágyó férfiak fűtött autójában. Igaz, pár perc után megint az út szélén találják magukat, ahol fagyoskodhatnak tovább.

A Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete 2003. november 17-én demonstrált az Esélyegyenlőségi Hivatal előtt

A parlament tíz éve fogadta el a szervezett bűnözés elleni törvénycsomagot, melynek részeként legalizálták a fizetős szexet, ám a szabályozás szemforgató. Az önkormányzatokra bízták, hogy jelöljék ki a türelmi zónákat, ahol a szexmunkások szabadon kínálhatják szolgáltatásaikat. De egyetlen település sem akadt, ahol úgy vélték, hogy a "prostitúció tömeges megjelenése" a döntésüket indokolná. A helyi képviselők inkább becsukják a szemüket.

Az Országgyűlés emberi jogi bizottságánál viszont bizonyára eszébe jutott valakinek, hogy van itt egy évtizede megoldatlan probléma, talán ezért tűzték legalább albizottsági szinten napirendre a kérdést. De csak annyi derült ki, hogy senki nem tudja, miként kellene kezelni a prostitúció problémáját. Legfeljebb annyival lettünk okosabbak, hogy "ez nem feltétlenül rendészeti, hanem annál átfogóbb társadalmi kérdés".

- A politikusok időnként hatalmas vehemenciával előveszik az ügyet, azután minden marad a régiben - szögezte le kérdésünkre Földi Ágnes, a Magyarországi Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. Szerinte igencsak fura, hogy miközben a döntéshozók az érintetteknek akarják "osztani az észt", tíz éve képtelenek végrehajtani egy hatályos törvény rendelkezéseit. Máig nincsenek türelmi zónák, tehát nem teremtették meg a prostituáltak tevékenységének folytatásához szükséges elemi feltételeket.

Az egyesület tíz-tizenötezerre becsüli a szexmunkások számát. Ám nem túl régen Firenzében egy razzia során egyetlen éjjel ötszáz magyar lányt vittek be, amiből szerinte az következik, hogy akár jóval többen is lehetnek.

- A szexuális szolgáltatások iránt mutatkozik kereslet, a testüket áruba bocsátók legalább hetven százaléka pedig maga döntött úgy, hogy ebből kíván élni - hangsúlyozza Földi Ágnes. Ezért úgy véli, senki ne akarja megmondani a prostituáltaknak, hogy mi a helyes út. A jogalkotónak csak az a dolga, hogy teremtse meg a lehetőségét annak, hogy törvényes keretek közt dolgozhassanak. Szerinte megfelelő infrastruktúrával ellátott türelmi zónákra lenne szükség, de azt sem bánnák, ha a szexmunkások közös vállalkozásban bordélyt üzemeltethetnének.

Ezzel szemben a rendőrség igen gyorsan intézkedett, amikor néhány lány ingatlant vásárolt azért, hogy ott fogadja a kuncsaftokat - említ egy konkrét példát az érdekvédő. Ők kiváltották az egyéni vállalkozói igazolványt is, ám hiába szerettek volna tisztességes adófizető polgárként élni, ebben a hatóság megakadályozta őket.

Földi Ágnes elég abszurdnak tartja, hogy a túlterheltségre panaszkodó bűnügyi apparátus a lányokat hajkurássza, akik lehetetlen helyzetben vannak, hiszen zónák híján maguknak kell felkutatni azokat a területeket, ahol egyáltalán dolgozhatnak. Ha valakit bevisznek, 72 órán belül bíróság elé kell állítani, miközben mások éveket várnak rá, hogy ügyükben döntés legyen. Az elzárás sem olcsó mulatság: a szabálysértőket napi hétezer forintért tartják rács mögött. Tavaly 812 embert vettek szabálysértési őrizetbe, közülük 319-en kerültek bíróság elé. Magyarul: ötszáz lányt úgy vittek be, hogy utóbb nem látták indokoltnak a bírósági procedúrát.

Az országban talán egyetlen helyen tettek kísérletet türelmi zóna kijelölésére. A főváros XV. kerületében meg is határozták az arra alkalmas területet, ám a fővárosi főjegyző nem járult hozzá - tájékoztatott Hajdu László polgármester. Hangsúlyozta, hogy itt sem örült különösebben senki, amikor az 1999-es törvénymódosítás kötelezővé tette a zónák létrehozását, a helyhatóságoknak azonban végre kell hajtania a jogszabályokban foglaltakat. Hajdu nem is érti, másutt miért szabotálták el ezt az ügyet.

A prostituáltak kifejezetten kérték, hogy itt működhessenek, és maguk fel is térképezték a kerületet. Miután összesen 49 védett övezeten kívüli utcát találtak, és ezekre a jegyzőtől igazolást is kértek, az önkormányzat mást ajánlott: a szemétégető mellett jelölt ki területet, ahol a legközelebbi lakóház is több száz méteres távolságban van. Ezt a prostituáltak elfogadták. Hajdu szerint azóta körülbelül 50-60 lány dolgozik ott, többségében az adott "telephelyre" kiadott vállalkozói igazolvány birtokában. Ha a főjegyző is rábólintott volna, ma ott lehetne az ország egyetlen hivatalos türelmi zónája. A prostituáltak szövetsége azonban nem nyugodott bele az elutasításba - itt és több más önkormányzat ellen is keresetet nyújtottak be, ám ha nyertek is, a zónát több évvel a bírói döntés meghozatala után sem jelölték ki.

Így nem különösebben meglepő, ha a magyar lányok külföldre, főként Ausztriába, Hollandiába vagy Németországba mennek - állítja Földi Ágnes. Ennek persze van kockázata, de szerinte nem nagyobb, mint más, illegálisan űzött szakmák esetében.

Felvetésünkre Földi Ágnes nem vitatta, hogy a prostituáltakon élősködőket felelősségre kell vonni, azok pedig, akik kényszer hatására árulják a testüket, segítségre szorulnak. Ám utoljára 2006-ban volt olyan államilag finanszírozott program, amely a szexmunkásoknak kitörési lehetőséget ígért. Akkor tizenöten vehettek részt a támogatásból finanszírozott képzésen, és ők egy kivételével mindannyian szakítottak korábbi életükkel. Azóta hiába pályáznak, a prostikra alig jut pénz. Most csupán annyira futja, hogy a társadalommegújítási operatív program keretében kapott pénzből a rászorulóknak jogsegélyt biztosíthatnak.

A hazai szabályozásnak valóban meghatározó szerepe van abban, hogy prostituáltak tömegesen próbálnak Nyugat-Európában boldogulni, és emiatt az EU már korábban a nemtetszését fejezte ki - közölte kérdésünkre Borai Ákos, az egykori BM főosztályvezetője, aki maga is részt vett a kodifikációban. Akkoriban azonban senki nem számolt azzal, hogy az önkormányzatok elszabotálják a türelmi zónák kijelölésére vonatkozó kötelezettséget. A téma szakértője szerint a jogi szabályozást módosítani kellene, hogy csak azokkal szemben lépjenek fel, akik másokat prostitúcióra kényszerítenek és kizsákmányolnak, eltűrik a kiskorúak prostitúcióját, illetve embereket prostitúciós célból eladnak, megvesznek, közvetítenek. Vagyis: a lányokat békén kellene hagyni.