Interjú Cs. Istvánnal: Nem dobtam fel senkit
Aztán visszahívták, és mielőtt még motorjával odaért volna, leintették, majd leteperték. A 28 éves férfit és három társát két nappal később helyezték előzetes letartóztatásba. Az egykori hivatásos katonát a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) szerdai közleménye szerint az 54 éves Kóka Jenő idén április 22-i, tiszalöki meggyilkolásában való bűnsegédséggel gyanúsítják – az eddigi gyanút várhatóan a jövő héten módosítják. Ebből következően az emberölést az NNI szerint a K. fivérek, Árpád és István, követték el. Cs. Istvánt kétszer hallgatták ki, de mivel a hatóságok által már a négy férfi lefogását követő napon emlegetett bizonyítékokat a rendőrség csak december 7-én tárta védője elé, mindeddig nem tett vallomást. Cs. István az első, aki a nyilvánosság előtt megszólal a gyanúsítottak közül, december 6-án írásban válaszolt kérdéseinkre. Válaszait ügyvédje útján kaptuk meg.
– A rendőrség azzal gyanúsítja, hogy ön vezette azt a gépkocsit, amivel Tiszalökre mentek, a gyilkosság helyszínére. Járt Tiszalök közelében, és ha igen, mit keresett ott?
– Ezt a gyanút közölték velem, nincs mit mondanom erre egyelőre. Bármit válaszolnék ugyanis rá, azzal mintegy elismerném, hogy ott jártam. Tehát még most, hogy nem tárták elém az erre vonatkozó bizonyítékokat, nincs mit mondanom erre.
– Miért ment vissza a diszkóba, miután a rendőrök már elengedték? Mennyi idő telt el a kommandósakció és aközött, hogy visszafelé menet lekapták a rendőrök?
– A főnök szólt, hogy vissza kéne menni, mert a razzia után kinyitott újra a hely. Indultam egyből viszsza a barátnőm albérletéből; ez oda vissza éjjel, forgalom nélkül, motorral kb. 10-15 perces út. Feltűnt mögöttem egy taxi és egy terepjáró, amelyek eléggé nyilvánvalóan rám álltak. Ezek az én sportmotorommal simán „legyorsulhatóak” lettek volna. Ennek ellenére, amikor már szemkontaktus is volt közöttünk, megálltam nem messze a Perényitől, és felemeltem a kezemet. Nem akartam balhét, ellenállást nem tanúsítottam.
– Mióta ismeri a K. fivéreket, illetve P. Zsoltot, közülük kivel volt szorosabb baráti kapcsolatban? Igaz, hogy a debreceni futballcsapat szurkolóinak kemény magjához tartozott?
– K. Istvánt elég régóta ismerem, gyerekkori haveri viszonynak mondanám. K. Árpáddal már csak a korkülönbség miatt sem alakulhatott ki köztünk szorosabb kapcsolat. Mintegy fél évvel azelőtt ismertem meg, hogy a Perényi 1-ben (a klub, ahol kidobóként alkalmazták – T. J.) dolgozni kezdtem. P.-t csak köszönés szinten ismertem. Szeretem a focit, szurkolok a Lokinak, de vagy másfél éve nem volt időm tartani a kapcsolatot a többiekkel.
– Mi az igaz abból, hogy bizonyos ügyekben pénzért súgott volna a katonai titkosszolgálatnak? Például Koszovóban, amikor kézigránátok tűntek el a bázisról. Ügynök volt, avagy nem?
– Arról, hogy nem voltam ügynök már írtak eleget...
(Cs. István védője előbbi, neki is feltett, kérdésemre a Kritika decemberi számában ezt mondta: „Egy, az ügyfelemet a katonai titkosszolgálat fizetett kapcsolatának, vagyis spiclinek nevező cikk szerzőjével szemben tettem feljelentést, államtitoksértés alapos gyanúja miatt. Ezt utasította el a katonai ügyészség azzal, hogy nem történt államtitoksértés, mivel Cs. Istvánról nem található dokumentum a Katonai Biztonsági Hivatal adattárában. Ebből értelemszerűen következik, hogy nem lehetett a katonai titkosszolgálat ügynöke.” – T. J.)
– Felmerült az is, hogy ön informálta a rendőrséget, illetve dobta fel társait. Ha nem így volt, akkor ki lehetett? Esetleg valamelyik kolléga a diszkóból, vagy a tulaj? Mivel magyarázza, hogy éppen négyüket „találták meg” a rendőrök? Hogy kerülhettek a fegyverek a Perényibe, ha semmi közük az egészhez?
– Ha én lettem volna az informátor, más szerepet kaptam volna az ügyben. De erről szó sincs. Nem dobtam fel senkit. Valaki biztos kapott valamilyen információt, ez magyarázza azt, hogy augusztus közepén még az NNI saját bevallása szerint sem járt közel ahhoz, hogy potenciális gyanúsítottakat nevezzen meg, illetve fogjon el. Ehhez képest pár nap múlva látványosan, a helyi rendőröket kihagyva akcióztak. Gyors infó lehetett, illetve messze nem teljes körű, ez magyarázza azt is, hogy igazoltatás után engem elengedtek. Hogy ott, a diszkóban, fegyverek vannak elrejtve, arról én nem tudtam.
– A Gój Motoros Egyesület internetes üzenőfalán ötven bejegyzése olvasható, Csontrabló néven. Ezek között is akad masszív cigányellenes szöveg, ahogy más motoros fórumokon is félreérthetetlenül fogalmazott arra nézve, mit is kéne tenni a romákkal.
– Amit lehozott később a sajtó, azt egy felháborító bűncselekmény kapcsán, néhány sör után írtam. Néhány sorral lejjebb elnézést is kértem, hogy elengedtem magam, de ezt persze már nem idézték sehol. Mert akkor azt is kellett volna, hogy én nem teszek különbséget emberek között bőrszínük szerint.
– Mi a véleménye a cigányokról? Volt velük komolyabb konfliktusa?
– Átlagos véleményem van, személyes gondom nem akadt velük eddig. Nem a szín számít, hanem, hogy rendes ember-e valaki, vagy nem. Nem vagyok rasszista, csak egy teljesen átlagos ember, átlagos gondolkodással.
– Volt személyes kapcsolata is a „gójokkal”? A gój motorosok elnöke, Mészáros Imre, azt mondta nekem, hogy megtalálták önnél az ő névkártyáját, és emiatt kétszer is kihallgatta a Nemzeti Nyomozó Iroda.
– Hajdúböszörményben tavaly volt egy motoros találkozó, ott beszélgettünk motoros kérdésekről, itt kaptam tőle a kártyát. Semmi politikáról, világmegváltásról nem esett szó.
– Járt Olaszliszkán, amikor a gój motorosok megemlékezéseket tartottak a meggyilkolt tanár emlékművénél? Mi volt a véleménye a lincselésről? Téma volt ez a baráti körben? Többek szerint az olaszliszkai eset miatti bosszú motiválhatta a cigányvadászatokat.
– Nem voltam soha Olaszliszkán, a brutális bűncselekményt elítélem, mint minden jóérzésű ember, bőrszínre tekintet nélkül. Hogy társaim lennének a „cigányvadászok”, azt nem nagyon hiszem... Baráti társaságban nem volt téma Liszka. Én nem gondolom, hogy ez lett volna a romagyilkosságok kiváltó oka.
– Hányszor hallgatták eddig ki, és hogyan bántak önnel a nyomozók?
– Erről talán a büntetés-végrehajtást kellene megkérdezni. Kétlem, hogy eljárásuk összhangban lenne a fogva tartásra vonatkozó rendelkezésekkel. Panasszal éltünk, amit eddig (december 6-ig – T. J.) nem bíráltak el. A fürdéssel azóta is gond van, újabb 13 napos rekord született, ennyi ideig nem fürödhettem. Kétszer hallgattak ki, augusztus 21-én és szeptember 10-én. Egyszer sem tettem vallomást. A második kihallgatás után beengedték beszélőre az édesanyámat. A nyomozók stílusa normális, hivatalos, kifogástalan. Nem visznek bele érzelmeket, sem pozitív, sem negatív irányban. Más kérdés, hogy a szakvélemények ki nem adása jogszerűtlen. (Ezeket egy nappal az után kapta meg az ügyvéd, hogy Cs. István leírta válaszait, – T. J.)
– Letartóztatott társairól el tudja képzelni, hogy elkövették mindazt, amivel vádolják őket?
– Egyiket sem ismerem annyira, hogy véleményem lehessen erről.
– Kik lehettek az elkövetők, ha nem ők, önök?
– Jó kérdés, de nem vagyok nyomozó, és tippjeim sincsenek.
– Ha a szakvélemények önre nézve kedvezőtlenek lesznek, tesz vallomást?
– Minden attól függ, hogy bizonyítékot tárnak-e elénk.
– Mit gondol, ha nem tudják egyértelműen önre bizonyítani, hogy ott volt Tiszalökön, akkor is el fogják ítélni?
– Ez jogi kérdés, a védőt kell megkérdezni. A gyanúsítás szerint hárman „lelőtték egy lövéssel, egy fegyverrel” az áldozatot. Az NNI is elismerte írásban, három ember fizikálisan képtelen egyszerre hozzáférni egy fegyverhez. Tehát nekik kell bebizonyítani azt, hogy ki lőtt, illetve mit tett addig a másik kettő. Várjuk a bizonyítékokat ezekre, a kérdésekre. (December 7-én megkapta a védő a két szakvéleményt, egy nyomszakértőit, illetve a fegyverszakértőit. Ezek szerint egyértelmű, hogy a helyszíneken rögzített lábnyomok közül egyetlen egy sem Cs. Istváné. A tiszalöki helyszínről nem tudtak beszerezni olyan hüvelyt vagy lövedéket, amely a rendőrség által lefoglalt fegyverekhez lennének köthetők, tehát Cs. Istvánhoz sem. – T. J. )
