– Miért nem akarta, hogy az országos listán kicseréljék önt és Gyurcsány Ferencet, hátrébb sorolva ezzel a volt miniszterelnököt?

– Azért, mert ragaszkodom ahhoz, amit korábban mondtam. Amikor az MSZP elnöke voltam, azt mondtam: „támogass vagy hallgass”. Ez azt jelenti, hogy a vitákat vívd meg, de testületeken belül. Ha viszont már döntés van, akkor támogasd. Ha nem tudod, akkor legalább ne lépj ellene. Valóban elhangzott egy ilyen javaslat a választmányi ülésen, de én akkor is azt mondtam: az elnökség tagja vagyok, a testület által hozott döntést tudomásul veszem, és ragaszkodom hozzá. De nekem nem is fontos, hogy ki hányadik a listán. A névsornak annyiból van jelentősége, hogy lehet tudni: kik azok, akiket egy párt és annak vezetése a parlamentbe kíván küldeni. Minden más ezzel kapcsolatos esemény csak huszonnégy órás hír.

– Mégis sokan azt mondják – elsősorban az ellenzéki sorokból –, hogy az MSZP országos listáját még most is Gyurcsány Ferenc határozza meg; ő az első számú szereplő.

– Választási kampány van. Nyilván az ellenfél minden érvelésével a saját politikáját akarja erősíteni. Ebbe az adok-kapokba azonban kár belemenni. Már csak azért is, mert más mechanizmusok működnek a két oldalon. Olvasok állítólagos felcsúti beszélgetésekről. Nem tudom pontosan, hogy Lendvai Ildikó hol lakik, de biztos vagyok benne, hogy a jelöltek nem férnek el a szobájában. El se tudom képzelni, ahogy a szocialista jelöltek meg- és bebocsátásra várva állnak az ajtaja előtt. Ez nem az én világom, nem a mi világunk. Nálunk ezek a kérdések vitában dőlnek el.

– Ha Szili Katalin nem jelenti be, hogy leiratkozik a listáról, talán a szokottnál csendesebb is lett volna a névsor összeállításának első fordulója.

– Csatlakozom Lendvai Ildikó azon mondatához, hogy „mindenkit a fedélzetre!” Annyit viszont hozzátennék, hogy ez „egy” fedélzet. Nem úgy szólt a felhívás, hogy mindenki a saját fedélzetére.

– Szili Katalin azt is mondta, hogy azért adja át a helyét a listán, mert annak összeállításában nem látszik a megújulás akarata. Tény, hogy ha megnézzük az első tíz helyezettet, sok régi nevet találunk: Lendvai Ildikót, Kiss Pétert, Szekeres Imrét, Gyurcsány Ferencet, Lamperth Mónikát...

– Állandóan meg kell újulni. És nem az a megújulás, ha kétévente új fotóalbumot rakunk össze. Többet változott ez a világ az elmúlt másfél évben, mint az elmúlt tízben. Az elmúlt tízben pedig többet változott, mint az elmúlt ötvenben. Persze el lehet játszani az ottfelejtett dzsungelharcost, akinek élete végén elmondják, hogy már vége a háborúnak, csak azt nem tudja, ki nyert. Meg kell újulni, a gondolkodásban mindenképp. Az egyik oldalon alkalmazkodj, a másik oldalon pedig alakíts. Az egyéni és közösségi megújulás folytonos. Ha egy párt nem tud megújulni, az azért van, mert önmagával foglalkozik. Sokáig az volt az elsődleges hír, hogy vajon ki kerül be az MSZP országos választási bizottságába. Pedig állítom, hogy ez alig pár száz embert érdekel, s ebben már benne vannak a fideszesek is.

– Ha az említett fotóalbumba készít egy gyorsfényképet a jelenlegi támogatottságról, a párt belső viszonyairól és hitelességéről, akkor mit gondol: hol rontották el?

– Nincs még itt a mérlegkészítés ideje. Erre akkor van szükség, ha megvan a tavaszi választások második fordulójának eredménye.

– Mesterházy Attila miniszterelnökjelölt szerint ez a meccs még nincs lefutva. Pedig bizonyára ő is olvassa a közvélemény-kutatási adatokat, látja az időközi választások eredményeit.

– Mesterházy Attila kormányfő-jelöltkénti első megszólalásai szolgálják azt, amiben ma a legnagyobb hiány van az MSZP környékén: a hitet. Számomra fontos, hogy egy közösség ne csak napirendi pontokban gondolkodjon, hanem legyen érzelmi viszonyulása is. A baloldaliságnak, a szociáldemokráciának Magyarországon legalább egyharmadnyi támogatottsága van. Legalább. Hogy ez egy adott választáson hány mandátumot jelent, azt az adott pillanat dönti majd el. A hagyományos, a magyar történelemben másfél évszázada jelen lévő liberalizmusnak is tíz–tizenöt százalék közötti bázisa van. A mérlegkészítéskor majd azt kell megnézni, hogy az adott lehetőségből mennyit tudtunk megvalósítani. Hogy az egész pályán játszottunk, vagy csak a saját tizenhatosunkon belül passzolgattunk.

– Baloldalról gyakran hallani, hogy jövőre a demokratikus és nem demokratikus erők között kell majd választani. Nem túlzás ez kicsit?

– Nem. A harmadik magyar köztársaság alapjainak megkérdőjelezése folyik. Kampányban nem kell meglepődni mindenen, a kampány olyan, mint a görögsaláta: van benne minden. A különbség most az, hogy míg a görögsalátában minden ehető, most olyan is van a tányérban, amit nem bír el a gyomor. A köztársaság alapjait tisztelni kell. Ilyen az alkotmány is, ami bizonyos feltételek között természetesen alakítható. Ez utóbbinak a tesztelése folyik. Hogy miként lehet a határpontokat hol szűkebbre, hol szélesebbre vonni. Változtatni és jobbítani kell, de a harmadik magyar köztársaságot megkérdőjelezni nem vagyok hajlandó.

– Csakhogy míg a baloldal bázisa zsugorodik a harmadik magyar köztársaságban, látható és mérhető támogatottsága van viszont a radikalizmusnak, a szélsőjobboldali politikának.

– A Jobbik világosan és egyértelműen mondja, amit mond. Az én demokráciafelfogásomba ők nem férnek bele. Egyik polgár a másikat nem közösítheti ki, nem teheti jogi kerítések közé. Velük kapcsolatban a demokratikus erőknek nem lehet kompromisszumot kötni. A Jobbik retorikájának felszíne antiszemita, de politikájuk alapvetően nem a zsidók, hanem a magyarországi romák ellen irányul. Egy demokratikus Magyarországon – ez tragédia. Minden demokratának világossá kell tennie, hogy ezzel nem vállal közösséget. Helyi szinten sem. A szélsőséges erők megjelenése mindig a demokratikus erők gyengülését jelenti. Össze kell tehát fogni, addig, amíg ennek még hatása van.

– Ezért íródott át az MSZP választási programja is? A dolgozat végül az Új kiegyezés címet kapta, benne szövetségi ajánlattal, vélelmezhetően nemcsak a régi-új bázis, hanem a jobboldal felé is.

– A cím nem egyszerűen a tartalmat fedi, hanem ez az elsődleges üzenet. Az irodámban egyetlen saját kép van a falon: egy Deák Ferencportré. Sokan elcsodálkoznak, amikor látják, mondván: „Ilyen időkben egy Deák, hát miért nem valami harcosabb? Legalább lova legyen.” Tudnék harcost mondani eleget. De ez most nem a kardfenés, hanem az összefogás ideje. Ilyenkor új kiegyezést kell üzenni, ami távolba mutató.

– Erre viszont azt fogják mondani, hogy az MSZP azért beszél kiegyezésről, mert vereségre áll, ráadásul korábban naponta fasisztázott, gyűlöletet keltett.

- Nem volt olyan párt 1989 óta, amelyik ennyiszer nyújtotta volna a kezét, amely ennyiszer akarta volna az összefogást. De olyan párt sincs, amelynek a nyújtott kezét ennyiszer ütötték volna el.

Hiller István szerint most nem a kardfenés, hanem az összefogás ideje van