Magyarország igazi arca
A rendezvény díszvendége Elie Wiesel Nobel-békedíjas író volt, akit 1945-ben, 15 évesen az erdélyi Máramarosszigetről hurcoltak koncentrációs táborba. Az író beszédében emlékezett rá, hogy a deportáláskor látta sírni jóformán egyetlen alkalommal az édesapját. Akkor, amikor a magyar katonatiszt elvette és a kukába dobta hivatalos papírjaikat.
– Magyarország igazi arcát nem torzítja gyűlölet, még ha nem is tud mindig mosolyogni – mondta Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke. „Nem tűrjük, hogy ártatlan zsidó emberek szenvedéseit felhasználva országunk többi súlyos bajának megvitatása helyett bennünket arra kényszerítsenek, hogy hamis vádak elleni védekezésre vesztegessük erőinket” – mondta a lelkész-politikus.
Emlékeztetett rá, hogy a vészkorszakban számos magyar mentette az üldözötteket, az embermentők emlékére pedig zöldellnek a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet által ültetett fák.
Elie Wiesel az antiszemita, raszszista megnyilvánulások egyértelmű elutasítására buzdította a magyarokat, majd feltette a kérdést, hogy miért nem teszik büntethetővé a holokauszt tagadását, ahogy például Franciaországban és Németországban, illetve, hogy az iskolákban miért nem tanítják behatóan a holokauszt történetét. Úgy fogalmazott, hogy a múlt a közömbösség veszélyére tanít. Nemzetközi tapasztalatait összegezve pedig úgy vélekedett: a világ nem tanult a leckéből.