Háború a Tisza-tóért
A történet még 1997-ben, a halászati törvény elfogadásával kezdődött. A jogszabály kimondja, hogy az állami tulajdonú vizek halászati jogait meg kell pályáztatni. A törvény a korábbi kezelő kártalanításáról (a haltelepítések és egyéb beruházások értékének megtérítéséről) is rendelkezik. A mostani vita épp erről folyik.
A Tisza-tó halászati jogát 2000-ben pályáztatták meg. A kiírás része volt az addigi kezelő (a Magyar Országos Horgász Szövetség, MOHOSZ) kártérítési igénye is. A szakértői számításokon nyugvó, elsősorban a telepített halállomány és néhány tóparti építmény értékét tükröző kalkuláció 385 millió forintról szólt - ez ma nem tűnik soknak, de akkoriban nagy összegnek számított.
A halászati jogért két pályázó jelentkezett: a MOHOSZ, illetve a tóparti önkormányzatok és néhány helyi vállalkozó által létrehozott Tisza-tavi Sporthorgász Kht. A pályázaton az utóbbi nyert, amiben a korabeli vélemények szerint a települések felé gesztust tenni szándékozó nagypolitika szempontjain túl szerepet játszott az is, hogy az akkori kormánynak erős fenntartásai voltak a már az előző rendszerben is létező MOHOSZ-szal szemben. A pályázattal kapcsolatban megnyilvánult lobbinyomást az is magyarázza, hogy a térség egyetlen, komolyabb horgászturisztikai potenciállal rendelkező vizéről van szó.
A pályázat lezárásával máig tartó jogi procedúra kezdődött. A kht. túlzottnak ítélte, és nem kívánta kifizetni a kártalanítási összeget - ennek ellenére az agrártárca vezetése 2002. május 6-án, már a két választási forduló között, utolsó intézkedései egyikeként megkötötte a 15 évre szóló haszonbérleti szerződést a kht.-val anélkül, hogy a kártalanítás ügye rendeződött volna. A MOHOSZ pedig élt a halászati törvényben biztosított jogával, amely szerint a kártalanítás megtörténtéig a régi kezelő marad birtokon belül. A kht. pert indított a szerinte túlzott kártérítési igény miatt a pályázatot kiíró agrártárca ellen, és az Alkotmánybíróságtól is állásfoglalást kért arról, hogy alkotmányos-e a kártalanítás szabályozásának módja a halászati törvényben.
A rendezetlen kezelői háttérnek leginkább a tó, illetve a helyi horgászturizmus látta kárát. A MOHOSZ az előírásoknak megfelelően továbbra is telepített ugyan halat, ám hosszú távú beruházásokba nem kezdett - mint ahogy az időközben közhasznú kft.-vé alakult kht. sem vágott bele a pályázatában ígért fejlesztésekbe. A hosszúra nyúlt patthelyzet megoldásához az AB tavalyi határozata sem vitt közelebb: a testület kimondta, hogy a kártalanítás szabályozása nem alkotmányellenes - ez azonban a felek közti jogvitát nem döntötte el. Az ítélet indoklásában ugyanakkor az is szerepelt, hogy a birtokban maradás nem a halászati jogra, illetve azzal kapcsolatban a vízterületre és a halállományra vonatkozik, hanem csak a halászati eszközökre és létesítményekre (halkeltetőkre és -nevelőkre, kikötőkre, stégekre stb.). Erre az indoklásra hivatkozva a kht. benyújtotta az igényét a halászati jogra és a birtokba kerülésre, amit az FVM amit az FVM - a honlapján közzétett közleményben - megtámogatott.
A lapunk által megkérdezett jogi szakértők szerint az agrártárca lépése megkérdőjelezhető: a halászati törvényt az AB helyben hagyta, márpedig a jogszabály szerint a halászati kezelő személyében addig nem történhet változás, amíg a régi kezelő kártalanítása meg nem történt - a szóban forgó 385 millió forintot viszont még senki nem fizette ki. Arra is felhívták a figyelmünket, hogy az AB határozata a jogalkotóknak szól, az FVM pedig ebben az ügyben legfeljebb jogalkalmazónak számít. (Egyik informátorunk ugyanakkor célzott rá: aligha véletlen, hogy a tavaly nyári határozat nyomán csak most, a választásokhoz és a várható kormányváltáshoz közeledve érzett hirtelen "lépéskényszert" néhány főhivatalnok a minisztériumban.) A helyzet e pillanatban zavarosabb, mint az utóbbi kilenc évben bármikor. Információink szerint a MOHOSZ és a kft. is arra készül, hogy horgászengedélyeket ad ki a jövő évre a Tisza-tóra, és kétféle horgászrend lesz meghirdetve (esetleg eltérő tilalmi időkkel, méretkorlátozásokkal és kíméleti területekkel), ami teljes jogbizonytalanságot eredményez: még a leginkább szabálytisztelő horgász sem tudhatja, hogy melyik engedély és melyik horgászrend számít jogszerűnek. Ráadásul a probléma nem csak a Tisza-tavat érinti, hasonló kártalanítási viták ugyanis más, kisebb vízterületekkel kapcsolatban is folynak.
Lapunk úgy tudja, az FVM jelenleg is tárgyal a jogi és gazdasági dilemma feloldásáról a régi és a (potenciális) új halászati kezelő képviselőivel. Erre hivatkozva a tárca illetékesei elutasították lapunk megkeresését, a sajtóosztály pedig azt közölte, hogy egy megállapodás alapján e pillanatban a jogvita egyik érintettje sem nyilatkozik.
