Elhunyt Beke Kata
Beke Kata a pedagógus, Beke Kata a publicista –így marad már meg az emlékezetben azokkal nyolcvanas években főként az Élet és Irodalomban publikált írásaival, amelyek majdhogynem forradalmi szemléletváltozást idéztek elő a pedagógiáról való gondolkodásban. Ez a tiszta, logikus, de érzelmektől sem mentes gondolkodás-fogalmazás köszönt vissza politikai publicisztikáiban is, és ez a nyers őszinte tisztesség, ahogyan összefoglalta politikusi „pályafutását”, a politika világát. Nem volt boldog tőle: sok csalódás érte a rendszerváltás után.
Mindenekelőtt persze tanár volt. Pontosabban: tanító, a szó József Attila-i értelmében. Magyar–történelem szakos.
Nemcsak gyakorlati ember, hanem az elmélet tudora is.
1988-ban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, ugyanebben az évben belépett az MDF-be, ő szerkesztette a párt oktatási programját.
1990-ben országgyűlési képviselőnek választották, 1990 szeptemberétől a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkáraként dolgozott. Elképzeléseit nem tudta megvalósítani, lemondott, kilépett az MDF-ből.
Jelentős publicisztikai, pedagógusi és emberi hagyaték maradt utána, kitüntetésekkel ismerték el munkásságát.
Nem lehetett eléggé.