'A balliberális politikai elit vallott kudarcot'
– Szó sincs cserbenhagyásról – mondja Tamás Gáspár Miklós, egykori liberális parlamenti képviselő. – Az ugyanis azt feltételezi, hogy tehettek volna mást is. Nem tehettek. Egész egyszerűen legyőzték őket. A polgári humanizmusra, demokratizmusra és liberalizmusra épülő köztársaság megbukott. Vezetői teljes joggal vonulnak vissza, mert az eszméik és a személyük is népszerűtlen, nincs többé feladatuk. Mi elvi és politikai okból hagytunk ott egy erős, befolyásos, hatalmas pártot – mondja TGM – Most egészen más zajlik. Ez most az SZDSZ összeomlása.
TGM szerint illúziónak bizonyult a rendszerváltók ígérete „nemes, emberi kapitalizmus”. Ezzel szemben „létrehoztunk egy kellemetlen és ellenszenves társadalmat, amit mindenki utál. Valakiknek el kell vinniük a balhét”.
Vitányi Iván is a rendszerváltás illúzióit kárhoztatja, de a szocialista képviselő más következtetésre jut, mint TGM: – A demokratikusan választott kormányok egyike sem nézett szembe az átmenettel járó feladatokkal, és politikai számításból szinte az összes miniszterelnök tett végzetes engedményeket.
Antall a kárpótlás kedvéért szétverte a magyar mezőgazdaságot, Horn Gyula a ’98-as újrázásban bízva félbehagyta a reformokat, Orbán is a népszerűséget tartotta szem előtt, amikor nem volt hajlandó belefogni az elkerülhetetlen átalakításokba. Gyurcsány és Bajnai viszont végre helyesen cselekszik: csökkenti a hiányt, racionalizálja a gazdaságot. Ezért nem szidalom jár, hanem éppenséggel örömtüzet kellene gyújtani a tiszteletükre.
Hack Péter nem gyújt örömtüzet, sőt. És TGM-mel is vitázik:
– Nem a kapitalizmus bukott meg, azt még a mi térségünkben, például Csehországban és Szlovéniában is képesek a miénknél élhetőbben működtetni. A balliberális politikai elit vallott kudarcot, méghozzá gyarlóság, butaság, kapzsiság, mohóság és irigység miatt. Ahogy a világ pénzügyi vezetői, bár látták, összeomolhat a rendszer, mégsem tették meg a szükséges lépéseket, úgy a magyar politikai elit tagjai is csupán a rövid távú profitmaximalizálással voltak elfoglalva.
Az SZDSZ volt elnöke, Fodor Gábor azt állítja, a rendszerváltás óta nem volt a mostanihoz hasonlóan lesújtó helyzetben a közélet, amiért a politika mellett a sajtót is okolja:
– Olyan ügyek maradnak lényegében visszhangtalanul, mint az ORTT botrányos frekvenciadöntése, vagy Szili Katalin „önkéntes lemondása a házelnökségről.”
A magát konzervatív liberálisnak valló Kóka János szerint is rengeteget hibázott a ballib politikai elit:
– Egyetértek Tamás Gáspár Miklóssal abban, hogy nem cserbenhagyásról van szó. Hanem pusztán arról, hogy sokan levonták a következtetést, és nem indulnak a következő választásokon.
Átadnák a helyüket újaknak, de újakból sincs nagy választék. Kérdés, hogy marad-e képviselete a piacgazdaságnak az új parlamentben.
A megkérdezettek közül egyedül Donáth László ítéli úgy, hogy cserbenhagyás történt, de nála sem a politikusok a mondat alanyai:
- Eltűntek a közéletből, önkéntes száműzetésbe vonultak mindazon balliberális értelmiségiek, akiknek szent kötelességük volna őrködni a politika tisztessége felett, és tenni a közbeszéd elfajulása ellen. Ez a valódi cserbenhagyás! Nemcsak a kordonokat rángató, kínjukban-bajukban lobogót lengetve üvöltöző szerencsétlenektől való elfordulás az, hanem a társadalom tagjainak sorsukra hagyása is.
A politika is kap Donáthtól:
- A belpolitika és a gazdaságpolitika gátlástalanul maga alá gyűrt minden értéket. Mint értelmiségi pirulok a bugris és arrogáns politikusi döntések miatt.
A képviselő úgy véli, oda a morál. - Ez minden baj gyökere. Politikusaink többsége úgy hiszi, az élet túl rövid ahhoz, hogy kitartson a liberális és a szociáldemokrata értékek mellett, s érték híján oda a tartás is. Politikai közösségünk a kormányzásunk kezdetén képes volt egységesen számon kérni megszédült tagjaitól a kilengéseket. Ez a kontroll mára megszűnt. A balliberális hatalom lenullázta magát, méghozzá úgy, hogy talán csak az utolsó pillanatban vette észre: a szakadékhoz ért, de akkor sem fékezett.
Ezek után kire is szavazhatnak majd a baloldali és a liberális értékekkel rokonszenvezők, ha netán már a hagyományos pártjaikra nem szeretnének?
- Az LMP-re vagy a Zöld Baloldalra - kínálja fel saját új pártját is TGM. De szerinte inkább otthon maradnak, és ezt nem lehet tőlük rossznéven venni.
A „liberálisszerű" pártok közül az LMP-n kívül egyelőre nincs más, akinek sansza volna az ötszázalékos küszöb elérésére. Az más kérdés, hogy a Bokros Lajost a pajzsára emelõ Magyar Demokrata Fórumba igazolva bejuthat néhány jelenlegi szabad demokrata az Országgyűlésbe. Ha Dávid Ibolya pártelnök is úgy akarja.
És persze ott az MSZP, amelynek listáját - a 2004-ben házilag megbuktatott Medgyessy Péter kivételével - valószínűleg ugyanazok vezetik majd, akik 1994 óta mindig, kiegészülve Gyurcsány Ferenccel. Nincs olyan releváns szocialista, aki az elmúlt másfél évtizedben önként fölhagyott volna a politizálással. Vagyis: rájuk nem igaz a cserbenhagyás.
- Az elmúlt nyolc év felmorzsolta a balliberális oldal szereplőit - állítja Hack Péter. - Ezért van igény egy új formációra. De sem az nincs meg, hogy kik hoznák létre, sem az, hogy milyen pénzből.
Fodor Gábor erre annyit mond:
- Ha lenne erkölcsileg és politikailag vállalható kezdeményezés, magam is megfontolnám a részvételt.
Egyedül Donáth László bizakodó. És lírai.
- Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét. Szükség van a szocialista és a liberális értékekre. Ha az a politikai elit, amelynek dolga volt képviselni ezeket, eltűnik is, majd jönnek mások, hitelesebbek. Valamikor. Nem a nevek számítanak.
