A parlamenti gombnyomással egyúttal elkezdett ketyegni az az óra, amely a leendő választásokig meg sem áll. Így most már nem az az igazi kérdés, mi van a költségvetésben, hanem az, hogy a következő kormány mit hoz ki belőle. Már mindenkit az érdekel, mi lesz a nyári Mikulás puttonyában. Aki nagy ajándékot remél tőle, az már most kifényesíti csizmácskáját, és kiteszi az ablakba, hogy mindenki lássa, ő bizony nem rest összekoszolni a kezét. Ahogy múlik az idő, egyre több lesz a csizmácska, főhet majd a Mikulás feje, honnan vesz ennyi ajándékot. Mondhatja, üres zsákot kapott az előzőtől, amiből nem telik másra, csak zsíros kenyérre meg hagymára. Akinek meg van plazmatévéje, az óriás képernyőn nézheti majd a nagy virgácsosztást. A magyar politikai váltógazdaság alaptétele, hogy ha nyersz, kenj rá mindent az elődödre, és igyekezz minden kiadást beleszuszakolni még abba a költségvetésbe, amelyet megörököltél tőle. Erre ugyanis még mondhatod, hogy kidőltek a csontvázak a szerényből, és te csak eltakarítod a mások szemetét, holott valójában megtisztítod magad előtt az utat a következő választásokig.

A most elfogadott költségvetés csontvázai azonban nem a kirakatban vannak. A következő kabinetnek olyan aknamezőn kell végigmennie, amelyen lehet tudni, hol vannak a nagy bombák. Ezeket nem a mostani kormány helyezte el - igaz, ő sem vállalkozott a felszedésükre. Az önkormányzatok finanszírozásának, az egészségügynek, a közösségi közlekedésnek, az állami cégek mindezekből szorosan következő konszolidációjának (azaz sok milliárdba kerülő életben tartásának) bombáját kézről kézre adják a kormányok a rendszerváltás óta. Így lesz ez most is, de már nem kerülhet olyanhoz, aki ne tartotta volna a kezében korábban. Az, hogy ezekből mikor csinál kiadást és mekkorát, az részben elhatározás kérdése. Ennek a politikai mérlegelésnek most a pénzvilág állít korlátot. Azt nem várhatja senki, hogy az IMF eleve igent mondjon a Fidesz által jósolt hétszázalékos államháztartási hiányra, de azt is látni kell, hogy költségvetési szempontból a Bajnai-kormány ismét jó tanulót faragott az országból. Ukrajnához vagy Romániához képest hozzánk még egy nagyobb hiány esetén is üdülni jönne a valutaalap tárgyalódelegációja. A bevételek és a kiadások között is sok a bizonytalanság ebben a költségvetésben, de nem több mint magában a 2010-es évben. A legnagyobb bizonytalanság éppen az, hogy mit csinál a Fidesz jövőre, és kit enged a rénszarvasszánra. Így aztán, aki fel akar szállni, egyre szorgalmasabban suvickol. Érdemes sietni - lehet, hogy márciusra hiánycikk lesz a boksz.