Katalin napja inkább tocsogott, mintsem kopogott, a népi bölcselet jóslata szerint hosszú, kemény tél elé nézünk, de nem gondolja ezt másként a városi flaszteren szocializálódott lakosság sem, a hírportálok prognózisa szerint legelébb a tavasz hozhat enyhülést, olvadást, újjászületést - kikeletet. November utolsó szombatján - Stefánia napján - rendezték meg első országos báljukat a polgári körök, a szép emlékű Klebelsberg Kunó nevét viselő kultúrkúrián, nem mellékesen város és vidék határán, Solymáron innen, Hidegkúton túl, ott, ahol a nyugodt erő és tradicionális érték randevúján egy szebb jövő körvonalazódik markánsan, szolid báli díszben.

Az épülés (és szépülés) jegyében egyre terebélyesebb és méltóságteljesebb második kerület - a hajdanvolt Rózsadomb rosszemlékű káderdűlőihez topográfiailag ugyan közel, de világnézetileg fényévekre fekvő - polgári közössége első alkalommal hívta meg az ország valamennyi hasonlóképp gondolkodó közösségét, azok vezetőit és minden egyes tagját, hogy az advent előestéjén közös áhítattal várják a változást.

Félszavakból

Vagy akár szavak nélkül is.

Mindenki ért mindenkit, főszerepben a testbeszéd: összevillanó szempár, összekoccanó pohár, tökéletesen szabott öltöny vállán landoló baráti kéz, megannyi gesztus, egyetlen üzenet.

Beszédek a hitről, szeretetről, összefogásról - halkan szólnak, mentesek indulattól, haragtól és minden más szélsőségtől, magukban hordozzák a gyökeres változásokkal áldott, ki tudja, tán az őszödi beszéd óta vagy még sokkal régebben, az előző (két) választás idejétől várandós magyar jövő megváltó utódját.

Illusztris személyek, sajtótépázta életutak, a hányadtatás utáni megmérettetésben végül súlyosnak ítéltetett egyéniségek szentenciái szólnak a színpadon. A polgármester, az országgyűlési képviselő, a színművész: következetes szóvivői egy békésebb, igazságosabb, korrupciómentesebb magyar jövőnek. Hiszen senki sem akar mást.

Szónokok szava szól - lenyűgözően egyszerűen, nincs kétség afelől, hogy hangjuk hitelt érdemlő, nevük, személyük, életútjuk garancia megkérdőjelezhetetlen igazságukra.

A bál, a felhőtlen szórakozás, a hétközi, évközi kemény munka jól megérdemelt jutalma, szóljon hát a zene, kapaszkodjanak össze a párok, van mit ünnepelni.

De még inkább: lesz.

Hamarosan. Ahogyan az est egyik díszvendége mondta: az idei advent utolsó gyertyájának meggyújtása elhozza idén is karácsonyt. És a megváltóra emlékezünk bizonyosan a jövő esztendő húsvétján, onnantól pedig egy fertály hét választja el az országot a választásoktól. És a győzelem nem kétséges.

Csak semmi szélsőség

Kifinomult elegancia, kevés szín, sok méltóság.

A szezon első báljáról valahogy távol maradtak az amúgy elmaradhatatlan paradicsommadárnők, a Hollywood-utánzatok piros-fehér-zöld mutánsai, európai mérce szerint is decensen elegáns ünneplő közönség rótta a Klebelsberg-ház emeleteinek rámpáit, szalon és színházterem között, csendes, meghitt, kiscsoportos beszélgetésekkel tarkítva a teret és a kanapés kis zugokat.

A nyitótánc utáni kavalkád láttán minden jóérzésű magyar nyugodtan hátradőlhetett a székén: kilenctől kilencvenkilenc évesig reprezentálódik a nemzet: lesz, aki átadja és lesz, aki átveszi a polgárság stafétabotját, tényleg lehetetlen, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak...

Az átoksúly, persze még akut veszély, de - higgyük el: január, február, itt a nyár - húshagyó kedd és hamvazószerda után vége e farsang-pogány ünnepsorozatnak, és (bizonyosan) hosszú időre felragyog a nemzet napja.

Számmisztika

Vettem tombolát. 53-as volt a száma. De elajándékoztam egy későn érkező, furcsa párnak. A tini lány és az idősebb úriaszszony kicsit megcsúszott a nagy készülődésben, kétséges volt, az is, hogy vacsorát kapnak-e még, nemhogy tombolát... az elsőbálozó lány várakozó toporgása élményéhségről, a kísérőjének hezitálása érték-arány latolgatásról szólt.

A tombolajegy számainak összege: 8.

Jelentése a Szaturnusz-vibrálásban rejlik. Ez a bolygó az ember és a nemzet megmásíthatatlan végzete. A nyolcas az emberre állandó küzdelmet ró, rendíthetetlenséget, felelősséget, türelmet követelő szigorú bolygó.

Remélem, nyertek.