Kórházi főigazgató akrobatát keres
Varga Gábor, a győri kórház főigazgató főorvosa grafikonok, számoszlopok fölé hajol győri irodájában. Közgazdasági ismeretekkel fölvértezett pszichiáter, neurológus, de - ahogy ő fogalmaz - ide már inkább egy akrobata kellene az artistaképző iskolából. Olyan mutatványos, aki minden vakmerő kockázatot vállal, s ha belebukik a produkcióba, akkor csak a saját nyakát szegi, nem egy régió kórháza, s a gondjaira bízott több százezer ember rokkan bele a kudarcba.
- Az elmúlt öt évben 930 dolgozót küldtünk el, átszerveztünk, ésszerűsítettünk, rendkívül szigorú gazdálkodást vezettünk be - sorolja az eddigi intézkedéseket. - Ennek ellenére pénzügyi tartalékaink elfogytak, a várólisták növekednek a finanszírozás, az ágazati krízis következtében.
Varga Gábor először egy olyan grafikont tesz elém, ami azt mutatja: tavaly a győri kórház finanszírozásának 60 százalékát tették ki a bérek és azok közterhei. Az idén nyolcvan százalékot, noha az elbocsátások folytatódtak. Ez pedig nyilvánvalóan azt jelenti, hogy 2009-ben csökkent a finanszírozás összege.
- Mégpedig radikálisan - szúrja közbe Varga Gábor. - Az összes finanszírozási bevételkiesés az idei év végére 872 millió 200 ezer forint lesz.
A fenti hiány növekszik még az áfaváltozásból eredő 60 millióval, a közüzemi díjak emelkedése 300 milliót emészt fel, a központi béremelések ellentételezésének a hiánya 252 millió. A teljes forráshiány tehát december végére csaknem 1,5 milliárd forint lesz.
Egy kormányrendelet értelmében októberben 4,5 milliárd forint többletforráshoz jutott az ágazat. Ebből a győri kórház 88 millió forint pluszpénzt kapott, de az októberi bevételük ezzel együtt sem közelítette meg a 2008-as átlagot. Novemberben pedig az egészségpénztár a tavalyi átlaghoz viszonyítva csaknem 30 százalékkal kevesebbet utalt, így aztán ez az időszak az elmúlt öt év legalacsonyabban finanszírozott hónapja lett.
Szakács Imre fideszes országgyűlési képviselő, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat elnöke még a novemberi folyamat előtt rendkívüli közgyűlést hívott össze, s erre meghívta a szakminisztert, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnökét és alelnökét, valamint az ÁNTSZ vezetőjét is.
- Nem a számonkérés szándékával - magyarázta Szakács Imre -, hanem azért, hogy segítsenek.
A közgyűlés levélben kért segítséget a szakminisztertől. Székely Tamás válaszában megemlítette a nemzetközi pénzügyi válságot s a hatásai kivédésére tett intézkedéseket. Részletezte, hogy a kormányrendelettel kiosztott 4,5 milliárdból 88,2 millió jutott Győrnek. A miniszter hangsúlyozta: decemberben további hatmilliárdot osztanak szét az intézmények között.
Ez azonban érdemben nem segít a győri kórháznak, mely többszörösen sajátos helyzetben van.
Az intézmény régiójában ugyanis nincs orvosegyetem, így a győri kórház klinikai funkciót tölt be a gyógyításban - a klinikáknak juttatott egészségpénztári összegnél sokkal kevesebb pénzért. A győri kórház - néhány kivételtől eltekintve - végleges ellátásra kötelezett, vagyis nem küldheti tovább a beteget. A régió kisebb intézményei a legjobban fizető beavatkozások nagy részét magukra vállalják, a kiszámíthatóan nagy veszteséget hozókat pedig elküldik Győrbe.
Ezek után felteszem a kérdést a főigazgatónak: milyen terápiás lehetőséget lát a szakmailag ma is jó hírű kórház anyagi gondjainak orvoslására?
- Elvileg három megoldás lehetséges - válaszolja Varga Gábor. - Szűkíteni a szolgáltatási csomagot, újabb dolgozókat elküldeni, vagy új forrásokat találni.
- Az új forrás bevonására nem járható út a privatizáció - állítja Szakács Imre. - Eger és Körmend példája szerintem azt bizonyítja: a finanszírozás olyan mélypontra jutott, hogy még a szigorúan piaci logika szerint szervezett magántőke számára sem éri meg a működtetés.
Az eddig tudható tények ismeretében a kórház számításai azt mutatják: 2010 végére 2,2 milliárd forintra nőhet Győrött a finanszírozási hiány.
- Az intézmények konszolidációja, a finanszírozás átalakítása nélkül a kórházak súlyos bajai nem gyógyíthatók - állította Varga Gábor, aki hozzátette: nem kellene minden ízében megváltoztatni a finanszírozást ahhoz, hogy igazságosabb és hatékonyabb legyen, de a torzulásokat feltétlenül korrigálni kellene. A főigazgató szerint figyelembe kellene venni az adott térség valós ellátási szükségleteit. Jelenleg ugyanis a finanszírozás a 2003-as évet tekinti bázisnak, mindent ahhoz viszonyít. Arra is tekintettel kellene lenni, folytatta a főigazgató, hogy melyik intézmény milyen magas szintű ellátást nyújt. Nyilván többe kerül a gyógyítás a klinikákon, illetve a kiemelt póluskórházakban, mint a közepes vagy kis intézményekben. Egyebek között e szempontok érvényesítésével lehetne megváltoztatni a finanszírozás indokolatlan egyenlőtlenségeit.
