Hallgatók a tömegben
Rohanás egyik óráról a másikra, állandó csoporttársak és évfolyamtársak nélkül - így néznek ki a hallgatók mindennapjai a kreditrendszerben. Annak lényege ugyanis, hogy - néhány alapozó tárgy kivételével - a diákok maguk döntik el, melyik szemináriumot mikor írják be tanrendjükbe. Így könnyen előfordul, hogy egy hallgató minden órát másokkal tölt; nehezen alakulnak ki barátságok, kapcsolatok.
Az utóbbi két évtizedben ugyanakkor megnégyszereződött a hallgatói létszám. Ma 380 ezren járnak egyetemre és főiskolára, néhány intézményben egy kisvárosnyi hallgató tanul. Épp Pécsett vannak a legtöbben, több mint 30 ezren, de majd ugyanennyien járnak a Debreceni Egyetemre, az ELTE-re és a Szegedi Tudományegyetemre is.
- Hasonló számokkal találkozni Nyugat-Európában is, ahol szintén kreditrendszer van, ám ott a létszámnövekedés évtizedek alatt ment végbe - mutat rá Fábri István, szociológus, az Educatio Nonprofit Kft. vezető elemzője. Nyugaton a kreditrendszer miatti "szétesést" ráadásul ellensúlyozzák az erős hallgatói szerveződések, az egyetemi klubok és kulturális körök, egyesületek. A magyar egyetemeken viszont gyenge a civil szerveződés, kevés a közös program. Hogy ez mennyire így van, jelzi, hogy míg a hallgatók 80 százaléka szakmai okokból ismét ugyanoda jelentkezne, ahová jár, mindössze 40 százalékuk kötődik az intézményhez.
- A hallgatói rangsor-kutatásokból az is látszik, hogy egyre inkább problémát jelent a tömegesedés - mondja Fábri István. A hallgatók általában jól érzik magukat az intézményekben, ám minél nagyobb a létszám, annál roszszabbnak tartják a légkört. A Pécsi Tudományegyetem elég rosszul szerepel e tekintetben: a 70 vizsgált kar között a természettudományi kara érte el a legjobb, 15. helyet, a műszaki kar a 41., a bölcsészkar a 45., az orvosi kar pedig az 50. helyre került.
- A legtöbb intézményben különösen rossz a hallgatók véleménye az intézményi demokráciát, a hallgatói önkormányzatok tevékenységét és az oktatók segítőkészségét illetően - sorolja az oktatáskutató.
Polónyi István, a Debreceni Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára szerint radikális a váltás a középiskola és az egyetem között: előbbiben percről-percre megmondják a diákoknak, mit csináljanak, utóbbiban szinte semmit nem szabnak meg. - Ez a váltás az első évben nehéz a hallgatók számára, főként azoknak, akiket nem neveltek otthon önállóságra. A helyzet azonban nem olyan tragikus: a legtöbben idővel boldogulnak, teljesen magára maradt diák csak elvétve akad - mondja az oktató. Megjegyezte: bár sok szakon nagy létszámú évfolyamok vannak, a gyógyszerészképzésre, ahol kis csoportokban folyik az oktatás, ez nem jellemző. Polónyi úgy véli: ha az ámokfutó diák viselkedése korábban igazán kirívó lett volna, az a jelenlegi egyetemi körülmények és feltételek mellett kiszűrhető lett volna.