Többen vetették már a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontot vezetők szemére, hogy túl óvatosak. Az intézményt tavasz óta irányító Harsányi Lászlótól megkérdeztük: erre akarnak-e rácáfolni a turulmadár és az árpádsávos zászlók történetén végigvezető, pénteken nyíló tárlattal. – Bevallom, erről a kiállításról vitázott egy sort a kuratóriumunk – mondja Harsányi, aki viszont fontosnak tartja, hogy a holokauszt környezetét minden irányban kiterjesszék. Jövőre például főleg az 1920-as évekkel, a numerus claususszal, Trianonnal foglalkoznak. A mostani kiállításra a húszéves köztársaság tiszteletére kiírt kulturális minisztériumi pályázaton kaptak támogatást.

– Az tény, hogy az árpádsáv a rendszerváltást követő években tért vissza a köztudatba, a mi anyagunk azonban jóval korábbról követi a használatát – magyarázza Molnár Judit történész, a tárlat kurátora. Nem érzi-e furcsán magát, amiért egykor működő zsinagógát aggatott tele árpádsávos zászlókkal, kérdeztük. – Részben ezért választottuk le a karzaton berendezett kiállítást az épület többi részétől. Ez itt a múlt, az pedig a jelen – mutat Molnár Judit a lenti padsorokra, amelyekre a kartonfalakban hagyott réseken le lehet nézni.

Ami pedig fönt látható: először is Árpád-házi, Anjou-házi és Rákóczi-szabadságharcos lobogó. Majd nagy szünet, mert az árpádsáv a tizenkilencedik században jóformán eltűnik. A tárlat az 1930-as évek végén folytatódik, amikor Szálasi Ferenc a szegedi Csillag börtönben megrajzolja „Árpád-házi III. Béla címerpajzsa és harci lobogója” alapján saját, kilencsávos piros-fehér zászlótervét, zöld nyilaskereszttel. A ceruzarajzok körül tarka plakátok változatos parolákkal, nyilasfalfirkák és jó néhány darab az újabban identitásiparnak is nevezett, fiatal üzletág termékeiből. Úgy is, mint árpádsávos zokni, turulos kulcstartó, szélvédőmatrica és Nagy-Magyarország-kitűző fölirattal: anyám magyar, apám magyar, gebedjen meg, akit zavar!

Nyolc sáv a zászlón: történelem