Orbán és Putyin fogcsikorgása
Nem érdemes fennakadni azon, hogy Putyin és Orbán találkozójáról nem készült fotó, s azt a digitális technológia általános elterjedése ellenére sem röpítették világgá a vezető hírügynökségek. Azért az mégsem megrendítő újdonság, ha az orosz miniszterelnök találkozik külföldi politikusokkal. Mégis, mintha egészen Budapestig elhallatszott volna a fogcsikorgás. Ahhoz, hogy Putyin és Orbán "spontán" találkozója létrejöjjön, mindkettőnek felül kellett emelkednie az eddig a Fidesz oroszországi kapcsolatait rontó tényezőkön, a zsigerből fakadó rossz érzéseken, a két évtizedes gyanakváson. Két pragmatikus, az érdeket az érzelmek elé helyező politikus találkozott, ami teljesen rendjén való.
A Fidesz házatáján az atlantisták - nincsenek sokan - talán elgondolkodtak egy pillanatig azon, segíti-e Orbán amerikai kapcsolatait a szentpétervári kirándulás, de hát az amerikai-orosz viszony "újraindítása" nyilvánvalóan megnöveli a közép-európai országok mozgásterét. Orbánnak talán sikerülhet, ami Gyurcsánynak nem, egyszerre jóban lenni Moszkvával és Washingtonnal. Az más kérdés, vajon érdekünkben áll-e a lengyelek, a csehek és baltiak mintájára eleve szembehelyezkedni minden moszkvai kezdeményezéssel, vagy netán egyenként elbírálni, melyik kérdésben meddig megyünk el. A Fidesz alighanem szívesebben csatlakozik a jobboldal vezette, ideologikus oroszellenes blokkhoz, mint az "öreg" uniós tagok, a németek, a franciák, az olaszok kedélyesebb, gazdasági értelemben haszonleső "keleti politikájához". Valamelyest az orosz lélek ismeretének hiányára vall, ha Orbán azt hiszi, gazdaságilag előnyös pozíciókhoz juthat mindenféle érzelmi engedmények nélkül.
A Fidesz sajtója mindenesetre boldog lehet (boldog is), hogy Oroszország visszahívta előző, Orbánnal nyílt vitába keveredett nagykövetét, és szemlátomást beszélő viszonyba akar kerülni a kormányra készülő erővel. Putyin ezekben a körökben hallatlanul népszerű, akárcsak a gondoskodó állam, a csak szóban szabad állampolgárok gyermekként kezelése, a gyakorlati egypártrendszer, az ellenzék taccsvonalon kívülre szorítása, a sajtó feletti szinte totális kontrol, a nyolcvanszázalékos (ha már a 99,9 százalékos túl kínos lenne) választási eredmény. Eszerint volna tehát mit ellesni Oroszországtól, nagy kár, hogy pont ez az, amire a Nyugat nem vevő. Az olajra és a gázra vevő, a politikai receptre meg nem. Csak nehogy Orbán fordítva csinálja!
Az után, ha a Fidesz orosz kapcsolatait már sikerült stabilizálnia, nekiláthat a kínaiaknak is.