A kisebbségi ombudsman és az adatvédelmi biztos javaslatainak lényege: ha valamilyen előny kapcsolódik a kisebbségi léthez, akkor megengedhető a származásra vagy az identitásra való rákérdezés. Szükséges az is, hogy az adott kisebbségi közösség is elismerje saját tagjaként azt, aki odatartozónak nevezi magát. A két ombudsman indokoltnak tartja azt is, hogy nevek feltüntetésének mellőzésével ugyan, de statisztika készüljön a bűnelkövetők származásáról.

Az Eötvös Károly Intézet ellenben úgy látja, hogy a jelentés elkészítésekor olyan szempontok maradtak ki, amelyek hasznosak lehetnek a javaslatok továbbgondolásakor. Az intézet arra hívja fel a figyelmet, hogy a tényleges származásnak egyetlen esetben sem lehet jogi relevanciája. Az etnikai indíttatású gyűlölet-bűncselekmények esetében kizárólag az elkövető szándéka számít. Az esélyegyenlőség előmozdítását célzó kedvezményeket a szociális helyzet alapján kell nyújtani, a kulturális jogokat pedig az identitás alapján. Ennek megfelelően a tényleges származás megállapításához a jognak nem kell, és nem is szabad objektív kritériumokat meghatároznia.

Az, hogy egy megoldás máshol - például az angolszász-amerikai joggyakorlatban - elfogadható, nem jelenti azt, hogy Magyarországon is helyes. A jogi terminológiát követő statisztikai adatgyűjtés eredménye a legtöbb esetben alkalmatlan a társadalomtudományi kutatások céljaira, hisz utóbbi a kisebbség jogi kategóriáitól eltérő fogalmakkal dolgozik.

Az Eötvös Károly Intézet hangsúlyozza: mindenkinek, aki a témában megnyilvánul, figyelembe kell vennie, hogy megállapításai és javaslatai a mai magyar társadalomban érzékeny kérdéseket érintenek. A világos és pontos fogalmazásra tehát különös gondot kell fordítani, hogy a mondandót ne lehessen céljaival ellentétesen felhasználni.