Előbb-utóbb elő kell venni a volt egyházi földbirtokok ügyét, rendezni a kárpótlás módját - sürgette Bogárdi Szabó István református püspök nemrégiben, a Duna-melléki egyházkerület közgyűlésén. Kérdésünkre aztán hangsúlyozta, hogy felvetése nem a püspöki jelentés részeként, hanem az utána következő vitában hangzott el, tehát magánvéleménynek tekinthető.

Annyi viszont biztos, hogy nem hirtelen jött ötletről van szó. Több református honlapon is megjelent egy Bogárdi Szabó Istvánnal készült interjú, amelyben a püspök kijelentette: "Úgy látom, a legjobbak véleménye arrafelé tart, hogy a magyar államnak mintegy újranyitva a kárpótlási fejezetet, olyan egyház-finanszírozási alapot kellene létesítenie, amelynek a gazdája immár nem a magyar állam, és legkevésbé a mindenkori költségvetés, hanem azok az egyházak, amelyekre ezt rábízzák".

Az egyházi iskolák működtetéséhez mindenképpen forrásokat kell rendelni, az összeg mértékéről azonban évről évre komoly vita folyik a kormánynyal - indokolta lapunknak Bogárdi Szabó István, miért jöhet szóba a kárpótlással kombinált egyházi alap létrehozása. Vannak bizonyos jelei annak - mondja óvatosan -, hogy a kormány is hajlandóságot mutat a tárgyalásokra.

Az egyház-finanszírozási alap terve amúgy nem előzmények nélküli. Bár nem kapott szélesebb nyilvánosságot, a fideszes Balog Zoltán közlése szerint ez a javaslat pártja elképzelései között is szerepelt 2006-ban. Ugyanebben az évben hasonló indítványt tett a Tamás Pál szociológus vezetésével vizsgálódó bizottság is.

Az egyházi földbirtokok utáni kárpótlás azonban új elem.

Amikor Horn Gyula szocialista miniszterelnök a kilencvenes évek közepén megpendítette, hogy szívesen kötne konkordátumot, azaz minden részletre kiterjedő egyezményt a katolikus egyházzal, a püspöki kar a kulisszák mögött értésére adta: ebben az esetben nem lehet megkerülni az államosított földbirtokok kérdését sem. Az egyház e téren nem kívánt jóvátételi követelésekkel fellépni, de ugyanígy azt sem akarta deklarálni, hogy lemond egykori földjeiről.

A konkordátumnak indult vatikáni szerződés így 1997-re részleges megállapodássá szelídült. A közfeladatot ellátó volt egyházi épületeket az állam visszaadta, vagy kártalanítást fizetett (pontosabban: járadék formájában még mindig fizet) értük. A földbirtokokhoz nem nyúltak. Hallgatólagos egyezség született arról, hogy a kormány alanyi jogon járó támogatások kifizetésére vállal garanciát, cserébe a katolikusok nem bolygatják a földek tulajdonjogát. Később a többi egyház finanszírozását is a vatikáni szerződéshez igazította a parlament.

Az egyházak valóban kárpótlást szeretnének volt földbirtokaikért - erősítette meg Csepregi András, a kormány egyházi kapcsolatokért felelős titkárságának vezetője. Tavaly nyáron alakult meg az egyházak finanszírozásának hosszú távú stratégiájával foglalkozó szakértői bizottság. A testületben a kormány és a katolikus, a református, az evangélikus egyház, valamint a Mazsihisz képviselői kapnak helyet. A bizottság - folytatta a titkárság vezetője - eddig rendszertelenül ülésezett, de a kárpótlás ügye a kezdetektől napirenden van. Tudomása szerint az egyházak elsősorban nem az oktatási célokra szükséges forrásaikat, hanem egyéb ingatlanjaik, főként a műemlékek fenntartását akarják ily módon biztosítani.

Elvileg nincs vita arról, hogy növelni kell az egyházak önfenntartó képességét. A kormány nem zárkózik el a kárpótlás és az egyházi pénzügyi alap gondolatától, egyelőre azonban olyan állásfoglalás sincs, ami arról tanúskodna, hogy támogatja azt. A tárgyalások szakértői szinten folynak - hangsúlyozta Csepregi András, jelezve: ahogyan a bizottság elnevezése is mutatja, hosszú távú tervekről van szó. Senki nem gondol arra, hogy a mostani kormányzati ciklusból hátralévő néhány hónapban kellene döntéseket hozni.

Csepregi András elmondása szerint az államosított földbirtokok után fizetendő kárpótlásból, vagy más forrásokból feltöltött pénzügyi alap esetén az egyházak nyilvánvalóan elesnének az eddig alanyi jogon járó juttatások egy részétől. Az egyházi kapcsolatok titkárságának vezetője nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy a költségvetésnek mennyi kiadással járna a kárpótlás: tudomása szerint még az egyházak szakértői sem készítettek pontos számításokat.

Az egyházügyi alap létrehozása alapjaiban változtatná meg a jelenlegi finanszírozási modellt. Módosítani kellene a vatikáni szerződést és más "kétharmados" törvényeket is.

A pillanatnyi politikai erőviszonyok alapján több mint valószínű, hogy a számlát majd a Fidesz-kormánynak kell állnia. Balog Zoltán úgy látja, a viták is mutatják, hogy szükség van új egyház-finanszírozási koncepcióra. A Fidesz továbbra is nyitott az egyházi alap létrehozására és más megoldásokra is. Ami a kárpótlást illeti, a fideszes politikus diplomatikusan ennyit mondott: mellette és ellene is szólnak érvek, az egyházak közreműködésével minden lehetőséget meg kell vizsgálni.

Az egyházi és az egyházi iskolai földbirtok állománya 1935-ben

Forrás: Donáth Ferenc: Demokratikus Földreform Magyarországon 1945-1947

Az 1935-ös birtokstatisztika szerint több mint egymillió kataszteri hold volt egyházi tulajdonban. (Egy kataszteri - vagy katasztrális - hold 1600 négyszögölnek felel meg.) A római katolikus egyház ebből mintegy 862 ezer, a református egyház 102 ezer kataszteri holdat birtokolt, a fennmaradó terület néhány más felekezet között oszlott meg. A korszakkal foglalkozó munkájában Balogh Margit történész hangsúlyozza: az egyházak működésének anyagi alapjai a Horthy-korszakban is több forrásból tevődtek össze, a legbiztosabb jövedelmet azonban a földingatlan jelentette. Az 1945. évi földreform kisajátította az egyházak földjeit, az ígért kárpótlás azonban elmaradt. Az intézkedés a katolikus egyházat érintette a legérzékenyebben: a 862 ezer kataszteri holdból 765 ezret sajátítottak ki. A katolikus püspökök - írja a történész - tudomásul vették a történelmileg szükséges földreformot, annak módját viszont szóvá tették. A hívekkel együtt kuláklistára került plébánosok 1951-ben "önként" lemondtak a még megmaradt földingatlanjaikról.