A kormányzati ciklusok utolsó éve rendre félgőzzel zajlik a közigazgatásban: jegelik a stratégiai kérdéseket, lanyhul a jogalkotás, a munka a halaszthatatlan napi ügyekre korlátozódik. Az apparátus óvatos, tartani lehet attól, hogy egy amúgy szakmailag megalapozott, ám a választások után érkező új gazdának nem tetsző döntés jövőre a "vétkes" állásába kerülhet. Ez különösen érvényes megállapítás a jelenlegi helyzetre, ahol valószínű a hatalmon lévők veresége.

"Ilyenkor még a félgőzből is negyedgőz lesz. Nem készülnek el a felsővezetők stábja számára időre az előterjesztések, a fénymásoló két hónapig a szervizben van, s ha rákérdeznek, mikorra javítják meg, halogató választ kapnak, a garázsban pedig valahogy nem akad autó, ha vidékre mennének. Az ebédlőben a régóta a minisztériumban dolgozó, és biztosan ott is maradó szakemberek már nem ülnek az államtitkári stáb asztalához. Senkinek sem hiányzik a pletyka, mondja egy, az apparátusban dolgozó, középvezető informátorunk.

Kincs az állás. Jövőre viszont főosztályvezetői szintig mindenütt mindenki repül.

- Sokan veszítik majd el az állásukat, sejteni is, hogy kik - állítja Lövétei István alkotmányjogász. - Ezért nincs is mit csodálkozni azon, hogy az érintettek elgondolkodnak, érdemes-e egyáltalán munkával tölteni az idejüket. Az igazán nagy baj az, hogy nincs két potens közigazgatási elitünk. Sőt lassan talán egy sincs, amely ugrásra készen áll, és átvehetné a munkát. Lövétei szerint egy új kormánynak mindig egyszerűbb saját embereket hozni, mint mérlegelni, hogy szakmailag megfelelő-e egy-egy régi vezető. A leendő új politikai garnitúra pedig mindig attól tart, hogy a mégis maradók, ha érdekeik úgy kívánják, információt szivárogtatnak a régi főnökeinek, társaiknak.

Bizalmatlan a politika és a közigazgatás

- A politika és a közigazgatási szakma a rendszerváltás óta bizalmatlan egymással - véli Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének főigazgatója, aki korábban a Miniszterelnöki Hivatalban közigazgatási államtitkárként irányította az apparátust. Névtelenséget kérő kormányzati forrásunk kritikusabban fogalmaz: "A politikusok szabotázst kiáltanak, ha nem az ő szájuk íze szerint alakul egy jogszabály előkészítése, a közigazgatási szakemberek pedig szűklátókörűnek, az alkotmányos rendszert semmibe vevőnek tartják a politikusokat".

Nagy a káosz a közigazgatás alapépítményei, az önkormányzatok körül is. Abban egyetért a szakma és a politika mindahány oldala, hogy a jelenlegi rendszer finanszírozhatatlan. Abban viszont már nem, hogy merre van az előre. Pulay javaslata: "Először is politikai és társadalmi konszenzus kell arról, hogy regionális rendszert akar az ország, vagy inkább sok kicsi, független önkormányzatot. Ha ez megvan, akkor jöhet a szakma a részletekkel. Persze, ehhez szóba is kéne állniuk egymással a feleknek." Ennek hiányában az önkormányzati apparátusokban is állandó a bizonytalanság.

A közigazgatásban egyelőre mindenki a közelgő kurzusváltásra koncentrál. Az "állomány" cseréjét bonyolítja majd, hogy a minisztériumi főosztályvezetők többségének munkaszerződését 2007-ben újrakötötték, méghozzá zömmel 2013-ig. Valószínűleg azért addig, hogy jó erősen belelógjon a következő ciklusba. Ami nem gátolja meg, annál inkább drágítja a váltást. Lesznek végkielégítések.

Érett demokráciában jobbára ésszerűen zajlik a váltás. Londonban, Párizsban, Berlinben, Bécsben bevett, hogy hu-szonévig ugyanaz az ember irányítja egy tárca apparátusát, miközben miniszterek és pártok jönnek-mennek fölötte. Az Egyesült Államokban ugyan Obama győzelme után nyolcezer fő, a teljes Bush-adminisztráció csomagolt, ám ott sok profi "közigazgató" van a piacon. S ha néhányuknak, most éppen néhány ezrüknek meg is kell válniuk az állásuktól, rövid időn belül másutt, de a szakmában bizonyíthatnak.

Egyre romlik a színvonal

Magyarországon viszont egyre tapasztalatlanabbak a közszolgák, folyamatosan romlik a közigazgatás, különösen a jogszabály-előkészítés színvonala, nyögvenyelős az alkalmazkodás az unió közigazgatási teréhez. "A rutinos kollégák ismerik az életet, viszont nem beszélnek nyelveket, így képtelenek követni az új technikákat. Az újak olvassák a nyugati szakirodalmat, viszont fogalmuk sincs a gyakorlatról. Középről, főelőadói szintről pedig hiányoznak a zongoracipelők, zömük rég a magánszférát erősíti", mondja segítőnk.

A szakemberek abban egyetértenek, hogy "élethosszig tartó karriert" kell kínálni a közigazgatásban. Hiszen ma egy tehetséges, ambiciózus és persze szerencsés fiatal 35-40 éves korára eléri a szakmai hierarchia csúcsát, főosztályvezető lesz, ahonnan csak akkor léphet tovább, ha párttal köt szövetséget, és politikai pályára áll. Lövétei István szerint a tehetség és az elhivatottság mellett legalább tíz év rutin kell ahhoz, hogy csúcsközszolgává váljék valaki. Pulay Gyula nem ennyire szigorú, ő úgy véli, mivel a közigazgatásból korábban kikerültekre is lehet építeni, ezért 3-4 év elég lehet a komplett elit "újratermelésére".

Lövétei a kiszámíthatóságot hiányolja. "Megengedhetetlen az a manapság jellemző gyakorlat, hogy az egyik minisztériumból képzett munkatársakat bocsátanak el, és szinte behajtják őket az üzleti szférába, miközben a másik tárcánál kezdőkből töltenek fel státuszokat. Az ilyen esetek elkerülhetőek volnának, ha a politika végre pontosan megfogalmazná, mit is vár el a közigazgatástól."

Visszatérnek a közigazgatási államtitkárok

A Fidesz terveiről azt tudni, hogy a párt hatalomra kerülése esetén a minisztériumok élére visszatérnek a megszokott közigazgatási államtitkár, politikai államtitkár párosok - ezt Navracsics Tibor is megerősítette lapunknak. A közigazgatás politikamentesítését is ígéri a párt frakcióvezetője. Emellett szakítani kívánnak a Szetey Gábor idején favorizált gyakorlattal. Emlékezetes, hogy a Miniszterelnöki Hivatal egykori személyügyi államtitkára a versenyszféra értékeit igyekezett meghonosítani az államigazgatásban: a "szürke, óramű pontossággal működő" közszolga ideált az "innovatív projektmenedzser" példaképre kívánta cserélni, valamint a szigorú hierarchia helyett a mellérendelt viszonyt részesítette előnyben. Bukott ő is, és bukott a koncepció is.

A szokásos személycseréket semmi sem akadályozhatja meg, de a Fidesz hangoztatja: a politika és a szakma közti bizalmatlanság oldásának érdekében készek az összes fél számára elfogadható kiválasztási rendszer megalkotására. Erre, vagyis az értékes közigazgatási vezetők megtartására tett kísérletet annak idején az Orbán-kormány azzal, hogy nyugati mintára úgynevezett főtisztviselői kart hozott létre. Csakhogy a létszámot jelentős részben - és ez már inkább vadkeleti kaptafa - párthűségüket bizonyított, jórészt az egyetemről épphogy kikerült kádereiből töltötte föl. Jogos Lövétei István felvetése: "Kérdés, képes-e bármelyik párt is változtatni a gyakorlaton, miszerint az állami állások a győztes hátországának jutalmazására valók."