Civilizált országok diplomatái udvariasan fogalmaznak, főleg, ha baráti államról van szó. Engedjék meg, hogy lefordítsam kilenc nagykövetség szerdai tapintatos, a diplomácia nyelvén megfogalmazott üzenetét hétköznapi magyarra: Ne bolonduljatok meg!

Az aggodalom nem alaptalan. Nem kizárt, hogy belpolitikai vitáink közben olyanokkal rúgjuk össze a patkót, akikkel amúgy nem akarnánk. Például a Nemzetközi Valutaalappal, amelynek pénzügyi segítsége tavaly kulcsfontosságú volt az összeomlás elkerüléséhez, vagy a nagy befektetési alapokkal, amelyeknek köszönhetően Magyarország az elmúlt húsz évben rendre hozzájutott a fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges tőkéhez.

„A jósolt gazdasági növekedés szempontjából sok múlhat azokon a döntéseken, melyeket a jelenlegi és a leendő külföldi befektetők hoznak” – fogalmaz finoman és pontosan a közlemény. A sajtóra nem kötelező a diplomatikus tónus, úgyhogy idézzük ide a londoni The Economist november 5-i cikkéből a Danubius Rádióban tulajdonos, bécsi illetőségű Accesssion Mezzazine Capital képviselőjének megjegyzését: „Magyarországnak jobban kellene bánnia a külföldiekkel, pláne, hogy az IMF mentőmellénye tartja életben”. És tényleg. Érdekes volt megfigyelni, milyen gyorsan retirált a Fidesz a valutaalappal a jövő évi költségvetési hiány ügyében folytatott vita során.

A nagykövetségek közleménye három területet jelöl meg, ahol aggodalomra okot adó jelenségek zajlanak. A közszolgáltatásokat (nyilvánvaló, mire gondolnak: Pécs fideszes polgármesterének háborúja a Suez nevű francia közműcéggel), a műsorszolgáltatást (a Danubiusban német, a Slágerben amerikai tőke volt, amelyet a Fidesz és az MSZP alkuja, de aligha az utóbbi szándéka túrt ki), és a közlekedési infrastruktúra egyes területeit (itt elsőként a metróépítés vitái ugranak be a Strabag vezette Bamco konzorciummal). Egyik sem olyan, amelyben Bajnai Gordon kormányának lenne vitája a külföldi befektetőkkel. Sőt, az első két esetben a kormány kifejezetten a gazdasági ráció és a befektetők pártján állt, csak éppen tehetetlennek bizonyult. – Ne gondold, hogy Bajnai a címzett! Tudjuk, hogy már csak öt hónapig marad – fogalmazott tegnap egy beszélgetésben a kilenc ország egyikének diplomatája.

Ennél direktebb megfogalmazásért megint csak forduljunk a The Economisthoz: a Fidesz segítette hibás környezetvédelmi érvekkel megállítani a 900 munkahelyet jelentő gyöngyösi autógumi-beruházást, ugyanők támogatták az egészségügyi magánbefektetéseket akadályozó népszavazást. „A jobboldali sajtó hemzseg a külföldi befektetőkről és a globális kapitalizmusról szóló összeesküvés-elméletektől.” Továbbá: „a kívülálló csak reménykedhet, hogy a Fidesz vissza tudja gyömöszölni a palackba az általa könnyelműen kiszabadított dzsinneket.”

A közös közlemény mögött a briteket sejthetjük, de a többieket sem kellett sokat kapacitálni. A nagykövetségek folyamatosan elemzik a helyzetet, tudják, mikor kell megszólalniuk. A gyakorlat a diplomáciában nem szokatlan. Legutóbb augusztusban tizenhárom ország képviselete biztosította támogatásáról a budapesti melegfelvonulást. Fordított esetre is emlékszünk, két éve Washingtonban a közép-európai és balti országok nagykövetségei lobbiztak együtt a vízummentességért. Előfordul, hogy egy ország, a Beatlesszel szólva rászorul barátai kis segítségére, ez önmagában nem szégyen. Az lenne szégyen, ha siketnek és vaknak tettetnénk magunkat, csak mert itt a választási kampány.