Amiatt aggódtam akkor, hogy miként szüret idején a mustgáz szokta tizedelni a szőlősgazdákat, a téli fűtési szezonban a kéményből viszszaáramló szén-monoxid támad a békésen alvókra. Ugyanaz a gyilkos gáz, két fantomképben elbeszélve. Ha akkor elengedte a füle mellett mindenki, most azért veszem elő megint, mert azóta fölnőhetett az az ember, akinek a fejében könnyebben megtapadnak a mentő gondolatok.

Olvassák isteni félelemmel.

Gyerekkorom falujában az erdészház kéményén láttam ilyet először. Nem győztem csodálni. Amikor odakint a szélkányát megláttam, első gondolatom az volt, akármelyik hazai tulinty bádogos meg tudná csinálni. (A "kontár" szegedi változata a "tulinty"!) Tehát a szélkakas nevezet ismerősebb, csak egy kicsike bokorugró szoknyát kellene kiegészítésképpen alá szerkeszteni. Ahogy a bádogkakast elfordítja a szél, úgy pördülne vele mindig a szoknya is. Az a lényeg, hogy nem engedné visszafújni a halálos égésterméket a lakásba. Aki álomra hajtja a fejét, annak se kellene rettegnie, hogy másnapra virradóan a túlvilágon fújják majd az ébresztőt.

Most okos embereket szeretnék toborozni. Áramlástanban járatos agyafúrtak kellenének, akik a tudomány és tapasztalat érveivel is bizonyítanák teóriám igazát. Azután együtt lobbiznánk valamelyik képviselőnél, hogy terjessze a parlament elé, változtassa meg az építési szabványt. Tegye kötelezővé a megszoknyásított szélkakas fölszerelését minden kéményre.

Újra és régire egyformán.

Fillérekből kitelne.

A koporsó - "eszmei értékét" is hozzáadva - lényegesen drágább!

Magam, megrögzött jobbítóként semmi részesedést nem kérek. Beérem a tisztesség és becsület megmaradásával.