Toleranciáért 'kuncsorogtak'
1989 novemberében éjszakánként bezárták a budapesti pályaudvarokat, s így több száz ember veszítette el éjszakai szállását. November végén aztán ülősztrájkba kezdtek a Blaha Lujza téren, hogy felhívják a figyelmet: a pályaudvarok bezárásával az életük kerülhet veszélybe. Az ülősztrájkig a magyarok többsége nem is tudott arról, hogy milyen sokan élnek fedél nélkül. Ezután viszont már nem lehetett tovább titkolni, hogy a hajléktalanok köztünk élnek. A demonstráció eredményes volt: az állam biztosított egy ingatlant a rászorulók elhelyezésére.
Húsz évvel később a Menhely Alapítvány munkatársai ételt osztanak a Blaha Lujza téren. Más szervezetek is rendszeresen megteszik ezt, ugyanitt, de ez az akció kicsit más: nemcsak a rászorulókat akarják ellátni, hanem a többiek figyelmét is felhívni arra, hogy nélkülük nem fog megoldódni a hajléktalanság problémája.
- Toleranciáért kuncsorgunk itt az ügyfeleink nevében - mondja Matlári Ferenc, a Menhely Alapítvány szociális munkása. Hozzáteszi: a kilencvenes évek elején még nagy volt a szolidaritás a hajléktalanokkal, később azonban bűnbakká váltak. - Az emberek csalódtak, mert sokkal többet vártak a rendszerváltástól, ezért olyan csoportokat kerestek, amelyeket hibáztathatnak. Az egyik ilyen csoport a hajléktalanoké, mondván, ők nem dolgoznak - meséli. Szerinte most, a válság hatására, megint változik az utcán élők megítélése. Az emberek egy része még ellenségesebb lett, mások viszont, érezve, hogy saját helyzetük is bizonytalanabbá vált, elfogadóbb.
- Soha nem volt még ennyi önkéntesünk, mint most, mind többen vannak, akik úgy érzik, hogy a saját életminőségükön javítanak azzal, ha másokon segítenek - állítja Matlári Ferenc. A Blaha Lujza téri figyelemfelhívó akcióval egyebek közt azt szeretnék elérni, hogy az ilyen emberek még többen legyenek. Az alapítvány munkatársai szerint ugyanis hiába az ellátórendszer, ha a társadalomban nincs szándék a hajléktalanok "visszafogadására".
- A legtöbb munkáltatónál kizáró ok a hajléktalanság, így a kilábalás esélyét is elveszítik. Külön orvosi szolgálatot és lábadozót kellett számukra létrehoznunk, mert sok helyen nem szívesen látják el őket - sorolja a példákat a szociális munkás.
A Hajléktalanokért Közalapítvány és a Menhely Alapítvány munkatársai az ülősztrájk évfordulójára kiadott kiáltványukban felhívják a figyelmet, hogy a rendszerváltás nagy vívmánya, a hajléktalanokat ellátó szolgáltatások rendszere most már olyan állapotban van, hogy legfeljebb csak "tűzoltásra" alkalmas. Telente például csak egyetlen céljuk lehet: az életmentés. Úgy vélik, hogy a hajléktalanellátás egyetlen esélye, ha megpróbál kitörni ebből a diszfunkcionális helyzetből. Ha nemcsak ellátják, hanem ki is vezetik a rászorulókat a hajléktalanságból. Az erről szóló stratégia egyébként évek óta kész van, de egyelőre nem történt semmi.
Nem csak ezen dolgoznak: néhány hónapja a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen "örökbe fogadták" Budapest egyik legszomorúbb helyét, a Nyugati téri aluljárót. Számos támogató csatlakozott: üzletek, intézmények, magánszemélyek és a közterület-fenntartó társaság is. Nem számítottak gyors, látványos sikerre, tudták, hosszú időbe telik változtatni. Néhány hónappal az örökbefogadás után az aluljáró ugyan nem tiszta, de kétségkívül tisztább, mint korábban. Dél körül hajléktalanok sem feküdtek sehol, csak néhányan bóklásztak az aluljáróban.
