Lehet, hogy ehhez a témához nem éppen nekem kéne hozzászólnom, lévén személyemben érintett. Andor László a maga közgazdasági-irodalmi munkásságában az elmúlt évtizedben méltánytalanul sok szót pazarolt rám, mint olyasvalakire, aki egy jelentős részt idegen tulajdonban lévő napilap publicistájaként a gazdaságpolitikáról az övétől eltérő - attól jobbra álló - nézeteket hangoztat. Bevallom, én Andort, aki nagyon rosszkedvűen kommentálta az én "thatcherista" nézeteimet, valóban "kommunistának" gondoltam egykor, aholis a kifejezés inkább metaforikusan értendő. Andor mindig balfelől kritizálta Thatcher monetarizmusát, a neoliberális (reagani-thatcheri) gazdaságpolitikát, utóbb pedig azt, amit ma globalizációnak nevezünk.

Épp ezért Szájer Józsefet, a Fideszt, a Fidesz EP-frakcióját, az igazat szólva, nem értem. Tudniillik mindazok az átkok, amelyeket a Fidesz álláspontjához közel álló magyar média (napilapok, rádiók, televíziók) rendszeresen a neoliberalizmusra, a globalizációra szórnak, s amelyek a mai gazdasági világválság egész koncepcionális alapját a gondolkodásnak és a gazdasági gyakorlatnak erre az iskolájára szorítják, hajszálra olyanok - legfeljebb néhol sületlenebbek -, mint amilyenekkel Andor szokott élni, még mielőtt Londonba került volna "bankárnak".

Ha tehát valakinek kevés vagy épp semmi joga nincs arra, hogy Andor Lászlót - egykori irodalmi tevékenysége okán - "lekommunistázza", az éppen a Fidesz. Ennek a pártnak az agya ugyanarra a srófra jár, mint hajdan Andoré járt. Nem mellesleg: mindkettő erőt meríthet abból, hogy ma közmegegyezés van politikusok és - akár Nobel-díjas - közgazdászok körében arról, hogy a globalizáció egyik (csak egyik!) területe, a pénzügyi manőverek világa erősen korlátozó szabályozásra szorul.

De ez csak a történet egyik fele. A másik lehangolóbb. Én ugyan azon a nézeten vagyok, hogy Andor jelölése vitatható, ám az állandóan "hazafiasságot" követelő EU-s Fidesz-képviselők éppenséggel példaadónak tekinthetnék néhány uniós ország vezetőinek magatartását. Socratesnek, a portugál szocialista miniszterelnöknek kétsége nem volt afelől, hogy neki támogatnia kell a vele szemben ellenoldali, mert jobboldali-konzervatív Barrosónak újbóli jelölését az Európai Bizottság élére. A spanyol Zapatero, korunk legbaloldalibb szocialista miniszterelnöke kétszer is pártfogásába vette jobboldali elődje gazdasági miniszterének kinevezését - előbb az IMF vezéri posztjára, legfrissebben az egyik legnagyobb spanyol bank élére. Mint olvasni, Berlusconinak se lenne kifogása az ellen, ha az egykori kommunista funkcionárius, Massimo d'Alema lenne az EU "külügyminisztere". Ezt a valóban hazafias optikát ajánlom az Andor-jelölés megítéléséhez honfitársaimnak.