Orbán Viktor persze nem egy véleményalkotó a sok közül, ő a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, mérhetetlen közbefolyással, aki minden jel szerint az ország következő - igen erős - kormányának feje lesz. Ezért aztán mégse vonogassuk annyira a vállunkat azon a hiányzó tiszteleten.

Mit kellene egyébként tisztelnie? Az állam jogrendjének alapvető forrását, amely általános viszonyulási pontja a közösségnek. Amely önkéntesen közmegyezés alá sorolja a természetes egyéni jogokat, mint az élethez, a szabadsághoz, a szóláshoz, a gyülekezéshez, a vállalkozáshoz való jogot. Úgy, hogy mindezek gyakorlása ne sértse mások, a közösség jogait. Ezt hívják parlamentáris demokráciának, amely a hatalmi ágak kiegyensúlyozottságára épül. Egy adott közösség közmegegyezésére. Ezt akár tisztelni is érdemes.

Ámde Orbán nem általában a parlamentarizmus alkotmányát nem tiszteli, hanem konkrétan a magyar alaptörvényt. Azért nem, mert "átmeneti", mert ahogy fogalmazott: pusztán "technokrata szabályhalmaz". És mit tisztelne helyette? "Az alkotmánynak egy ország, egy nemzet lelkületét is tükröznie kell, meg kell mondania, kik vagyunk mi, merre tartunk, mit gondolunk." Ám: ki tudja, milyen az a lelkület? Ki tudja, mik vagyunk, merre tartunk, mit gondolunk? Olyan nemzet, de még ember sincs, amely/aki ezt tudja. Hacsak nem maga Orbán Viktor. Meg is mondja, mi lebeg a szeme előtt. A lengyel alkotmány bevezetője: "Isten a hívők számára az igazság, az igazságosság, a jóság és a szépség forrása; de azok is, akik nem osztják ezt a hitet, tiszteletben tartják ezeket az egyetemes értékeket". A pártelnök számára ez a minta.

Tekintsünk most el attól, milyen hagyományok ültették a lengyel alaptörvénybe a fenti invokációt, s tartsuk tiszteletben, mint a lengyel nemzet kulturális örökségének részét, amelyből azért köz- és magánjog, s annak gyakorlása aligha vezethető le.

Alkotmányjogászok írják: a mai magyar alkotmány ezer sebből vérzik. Konkrét sebektől, mindenekelőtt attól, hogy az 1949-es alaptörvény agyonfoltozott változata. De a pártelnök nem azt kérdezi, miért nem felel meg a magyar alkotmány egy modern polgári demokrácia követelményeinek. Megfoghatatlan általánosságokat, érzelmeket hiányol belőle - pátoszt. Szót sem ejt arról, hogy két évtizede volt rá a magyar politikai elitnek, hogy szabatosan lefektesse a parlamentáris demokrácia magyar hagyományokra épülő formáit, az európai berendezkedésekkel harmonikus koherens elveit. Technokrata pontossággal, ha nem is halmazban. Mindenekelőtt pedig általános közmegegyezéssel. Nem sikerült.

Gondolom, többek közt Orbán miatt sem, a kormánypártok miatt sem. Az általa hiányolt igazságosság, a szépség és jóság a köz teljes közönyétől kísérve elhalt. Közben az utóbbi húsz év teljes jogalkotása, valamennyi alkotmánybírósági határozata erre a "tiszteletlen" alkotmányra épült. Még akkor is, ha alig van olyan kérdés, amelyben a politika, a közvélemény nagy többsége egyetértene, legyen szó halálbüntetésről, abortuszról, eutanáziáról, a melegek jogairól... a sor vége nem látható. Az alkotmány ma az egyetlen közös platform. Ha betartjuk és betartatjuk ezt a szedett-vedett alaptörvényt, az is valami. Legalábbis több, mint a nemzet lelkülete.