Sompolygó, feleségét becsapni kívánó, anyósától félő lúzer: ilyennek mutatja a reklámok többsége a magyar férfiakat manapság - állítja Erdélyi Zsolt reklámszakember. Hogy ez így van, arról szerinte elsősorban maguk az érintettek tehetnek.

- A magyar férfi 25 éve csak veszít: elveszítette testi-lelki egészségét, állását, ráadásul a fociban is folyamatosan veszítünk - mondta a szakember a Légy férfi! Magyar Fogyasztó Konferencián, ahol arra keresték a választ, hogy milyen a magyar férfi, miben változott az elmúlt években, milyen új elvárásoknak kell megfelelnie.

Erdélyi Zsolt szerint a "teremtés koronája" mítosznak vége, így a férfiak egy része - jobb híján - egymásnak próbál bizonyítani. Agresszív játékokban, rosszabb esetben pedig mások bántalmazásában élik ki magukat.

- Ezeknek a férfiaknak a melegfelvonulás például igazi bónusz - tette hozzá.

- Sok minden változik, de a magyar társadalom alapvetően még mindig konzervatív, és lassan követi a nyugati trendeket - állítja Steigervald Krisztián, a GfK Hungária szektormenedzsere. Emlékeztetett arra, hogy a kutatásaikból az is kiderült, hogy Magyarországon tízből hét nő még mindig azt gondolja, hogy az ő dolguk a családról és a háztartásról gondoskodni. A férfiak 83 százaléka pedig egyetért azzal, hogy egy férfinak mindenkor gondoskodnia kell a családja anyagi biztonságáról. Ugyanakkor tízből négyen úgy érzik ma, hogy fárasztja őket a napi rutin. Abban sincs változás, hogy a magyar férfi egészségtelenül él: csak 14 százalékuk nem iszik alkoholt és mindössze 13 százalékuk sportol.

Más tekintetben viszont változnak a szerepek: az a sztereotípia, amely szerint a napi bevásárlásokról a nő, a komolyabb beruházásokról viszont a férfi dönt, a GfK kutatásai szerint már nem igaz. A magyar háztartások 40 százalékában közösen, 32 százalékában a nők, 28 százalékban pedig a férfiak döntenek pénzügyi kérdésekről. És ez nemcsak a hétköznapi cikkek esetében van így, hanem ingatlan, autó, bútor, sőt elektronikai cikkek vásárlásakor is.

Új fejlemény az is, hogy a férfiak is egyre kevésbé elégedettek a külsejükkel: 40 százalékuk nincs kibékülve a súlyával, minden negyedik fogyni szeretne, 13 százalékuk pedig hízni. És egyre több időt töltenek a konyhában: azt az állítást, hogy "szívesen főzök", 2007 óta a magyar férfiak többsége igaznak érzi magáról. - Az is kiderült, hogy nem akarják átvenni valamennyi női szerepet, "őrzik a bástyáikat", úgy érzik, hogy éppen elég teher nehezedik rájuk a munkaerőpiacon - tette hozzá Steigervald Krisztián.

- Egyre többet, lassan túl sokat várunk a férfiaktól - véli Törőcsik Mária trendkutató is. Szerinte már szinte nem is érdemes "a magyar férfiakról" beszélni, annyira sokféle csoportjuk van, akikhez külön-külön kell szólni, akiket más-más üzenetekkel lehet fogyasztásra bírni. Bár szinte minden, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban létező csoport megjelent Magyarországon, egyelőre kevesen vannak, túlnyomórészt a városi, képzett férfiak tartoznak ezekbe az
új csoportokba, a falvakban még mindig többségben vannak a hagyományos értékrendet vallók.

A fiatal, 20-30-as városi korosztályban viszont egyre több a kutatók által "parazita szinglinek" nevezett férfi, aki annak ellenére, hogy van jövedelme, a szüleivel él, élvezi az édesanyja vezette háztartás előnyeit. De megjelentek az úgynevezett wimpsterek is, ők nem a szüleikkel, hanem jobban kereső barátnőjükkel, élettársukkal tartatják el magukat. Ami a családos férfiakat illeti, itthon is léteznek már úgynevezett szuperapák, akik nemcsak a munkahelyükön igyekeznek száz százalékot nyújtani, hanem a gyereknevelésben is. - Sok nagyvárosi értelmiségi nő elvárja, hogy a társa a terhesség első percétől mindenből vegye ki a részét: kísérje el a vizsgálatokra, később pedig közel ugyanannyit játsszon, törődjön a gyerekkel, mint ő - magyarázza a kutató. Törőcsik Mária szerint mindez napi 10-12 óra munka mellett szinte lehetetlen elvárás. És továbbra is léteznek virtuális apák, akik kéthetente-havonta látják a gyerekeiket.

Az idősebb korosztály is változik: dadstereknek nevezik azokat a 60 év körüli férfiakat, akik fiatal felnőtt gyerekeikhez hasonló életet élnek, fiatalos hobbikat űznek. Ők nemritkán új családot alapítanak, és két- három éves gyerekeket terelgetnek jóval fiatalabb feleségükkel. A sokat emlegetett metroszexuális (külsejükkel fokozottan törődő) férfiakra válaszul megjelentek a retroszexuális, szándékoltan nagyon férfias megjelenésre törekvő férfiak. Egyre többen vannak a "Pán Péterek", akik egyszerűen nem akarnak felnőni, megrekedtek a tízes éveik végén, a húszas éveik elején. Gyakori partner- és munkahelyváltás jellemzi őket. A "nyuszik" csoportjába tartozó férfiak sem tudnak mit kezdeni a megváltozott elvárásokkal, erős nőkre várnak, akik vezetik őket, eligazítják az új helyzetben. Szintén a férfiszerepek átalakulására válaszul jelentek meg az ősférfiak. Ők leginkább a férfiasnak tartott tevékenységekben, focinézés, italozás közben érzik jól magukat, gyakran agresszívak és nőgyűlölők. Végül, akárcsak a nők körében, a fiatal férfiak között is egyre több a kényszerszingli. Csakhogy amíg a női szinglik a nagyvárosi, diplomás nők közül kerülnek ki, addig a férfiak kistelepüléseken élnek, és alacsony iskolázottságúak.

Törőcsik Mária kiemelte: az "új" férfiaknak olyan elvárásoknak kell megfelelniük, amiket a nők alkalomról alkalomra, helyzettől függően újraalkotnak. Ezért sokszor ellentmondásosak az elvárások, ami nagy terhet ró a férfiakra. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a diplomások 60 százaléka már nő, a diploma pedig még mindig több fizetést, minőségibb életet és jobb egészséget jelent. - El kell gondolkodnunk azon, hogy ha ez a tendencia folytatódik, mi lesz a férfiakkal.