Az elképzelés lényege: az utolsó bírósági tárgyaláson, az ítélethirdetést követően az elkövető zárt borítékban nyilatkozna etnikai hovatartozásáról, de akár meg is tagadhatná a nyilatkozattételt. Az ügyész ezzel párhuzamosan - szintén zárt borítékban - anonim adatlapon foglalna állást arról, hogy véleménye ("külsődleges percepciója") szerint az elkövető besorolható-e valamely kisebbségi közösség tagjai közé. Ennek eldöntéséhez sokféle, az ombudsmani jelentésben tételesen felsorolt kritériumot venne figyelembe, a bőrszíntől és egyéb külső jegyektől kezdve egészen a nyelvhasználatig. Az ügyész által kitöltött adatlap tartalmazná a bűncselekmény típusát és a kiszabott büntetési tételt is. A bíró a két borítékot összetűzve továbbítaná, azok tartalmát kizárólag a statisztikákat feldolgozó független intézmény - például: a KSH vagy az adatvédelmi biztos hivatala - ismerhetné meg. Tehát még a bíróság sem. A két borítékot teljesen külön kezelnék a többi ügyirattól, és ugyanígy fontos az is, hogy az összetűzött borítékokból sem az ügyész, sem az elkövető kilétére ne lehessen következtetni.

Röviden ennyi. Biztosak lehetünk abban, hogy a cigány értelmiség valódi elitjéhez tartozó Kállai Ernő vett néhány nagy levegőt, mire elhatározta, hogy nyilvánosság elé áll az ötlettel. Politikai bátorság, emberi tisztesség, személyes hitelesség és szakmai felkészültség kellett hozzá. Nyilván számot vetett azzal, hogy a bőszen cigányozó rasszisták táborában győzelemként ünneplik majd a bejelentését, amit a jogvédők egy része valószínűleg hasonló vehemenciával fog támadni.

Túltette magát rajta. A kisebbségi ombudsman nem állítja, hogy a koncepció minden elemében tökéletes és megváltoztathatatlan. Egyszerűen elhatározta, hogy az elvetélt módszerek helyett olyan új megoldásokat keres, amelyek az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, elvi engedmények nélkül is alkalmasak lehetnek a szélsőjobb visszaszorítására. Mert bármilyen képet mutatnának is a származási adatokat tartalmazó bűnügyi statisztikák, a mostani cigányellenes közhangulatot már aligha tudnák fokozni. Az ellenkezőjére viszont jó esély lenne. A magyar társadalmat száraz tények szembesítenék azzal, ami máskülönben adatok nélkül is könnyen belátható: bűnt követnek el, akik a romákkal azonosítják a bűnözést.