Kilencmillió forint nem tűnik soknak egy évi háromszázmillióval gazdálkodó falu életében. Mások ennél nagyobb kintlévőséggel küzdenek, gyakran már a működés költségeit is hitelből fedezik - az adott település polgármesterének mégis ritkán jut eszébe, hogy áldozatot hozzon falujáért, városáért. Ami jár, az jár, s az a kevés pénz, ami az ő fizetésükből összejönne, úgysem húzná ki a bajból a közösséget - érvelnek ilyenkor.

Vasas Zsuzsát baloldali és keresztény emberként más elvek vezérelték. Számára - ahogy mondja - a szolidaritás, az önzetlenség és a felelősségérzet nem csupán szólam.

- Nem lettem volna képes tükörbe nézni, hiszen a község nehéz helyzete miatt korábban már elvontuk a tanárok túlórapénzét, megszüntettük a cafeteria juttatásokat, s a képviselők is lemondtak a tiszteletdíjukról. Mivel rendelkezem egyéb jövedelemmel, így nem a családom elől vettem el a falatot, amikor ezt a döntést meghoztam - mondja.

Az ötvenhárom éves asszony korábban rendőrnyomozóként, majd a szolnoki nemzetbiztonsági hivatalban kiképzett műveleti főtisztként dogozott, s főként gazdasági ügyeket tárt fel. Amikor szülőfalujából, Szászberekről a kilencvenes évek végén megkeresték, hogy induljon el a polgármesteri székért, döntenie kellett, hiszen a két munka a törvény szerint nem volt összeegyeztethető. A falut választotta, s ezzel a nemzetbiztonsági szolgálatnál rendelkezési állományba került: ez azt jelentette, hogy fizetést nem kapott, viszont bármikor dönthetett a visszatérésről.

Szászbereken 1998-ban 50 százalékos támogatottsággal lett a falu első embere, a következő választáskor már kétharmados többséget szerzett, legutóbb, 2006-ban pedig 86 százalékos fölénnyel utasította maga mögé jelölttársait. Tavaly úgy döntött, él a lehetőséggel, s mivel a szolgálati ideje megvolt, korábbi munkahelyén nyugdíjazását kérte. Amikor a polgármesteri díjazásáról lemondott, ezt annak tudatában tette, hogy a továbbiakban a nyugdíjából kell megélnie. Jövőre, az új jogszabályok miatt egyénként is döntenie kellett volna a két jövedelem között, ám a mostani lépés mégis több egyfajta gesztusnál: segített rendbe tenni a falu gazdálkodását. A kilencmillió forintos hiányt augusztus óta lefaragták. A polgármester kasszában maradó, idei hátralévő bére nagyjából két és fél millió forintos bevételt jelentett, közben egy ötmillió forintos támogatás is érkezett állami forrásból, majd a falu két építési telket is értékesített, összesen 2,6 millió forintért.

- Egy település büdzséjével nagyjából úgy kell bánni, mint az otthoni konyhapénzzel: ha túlszalad az ember, összehúzza a nadrágszíjat - mondja Vasas Zsuzsa, aki a saját bőrén is tapasztalta, milyen az, ha pengeélen táncol az ember. Amikor néhány éves kecskeméti, majd veszprémi rendőri szolgálat, és egy válás után a három kicsi gyerekével visszaköltözött a szászbereki szülői házba, éjszakánként a számokkal csatázott, hogy a családi bevételi és a kiadási oldal nagyjából egyensúlyban legyen. Szerencsésnek mondja magát, amiért a gyerekei elfogadták, hogy hármójuk közül mindig csak annak jut új cipő, új kabát, aki a legjobban rászorul.

Egy darabig a nagyszülőknél húzták meg magukat, később önálló otthont kezdtek építeni. A hiteltörlesztést és a család fenntartását nem fedezte a rendőri fizetés, ezért Vasas Zsuzsa a Jászságban igencsak elterjedt jövedelemkiegészítéshez folyamodott: "hagymázni" kezdett. Egy hektár földön vetettek magot, a kapálás, gyomlálás napi munkát jelentett.

- Megjöttem Szolnokról, a munkahelyemről, átöltöztem, s mentem kapálni az anyám meg az apám mellé, akik szintén segítettek. Olykor beálltak a gyerekek is, néha csak vizet hoztak, máskor zsákokat cipeltek. Kemény nyolc év volt, de a ház felépült, s a hitelt végül kifizettük - idézi fel a hajdani nehézségeket a polgármester.

A gyerekek azóta már felnőttek, a legidősebb fiú mérnök-informatikus lett, a középső lány művelődésszervező, a legkisebb fiú pedig a nemzetvédelmi egyetemen tanul. Még nincs saját családjuk, a nagyobbak az anyjukkal egy házban, de külön szinten élnek, s egyetemista öccsük is ide tér haza hétvégenként.

Vasas Zsuzsa így jellemzi magát:

- Olyan ember vagyok, aki mindent befejez, amit egyszer elkezdett.

Szászberekre például évekkel ezelőtt egy lakóparkot álmodott: először sokan nem hittek abban, hogy a kicsi falu vonzó lehet a fiatalok számára. Mára azonban az összes építési telket eladták, negyven ház épült, s hamarosan újabb földeket parcelláznak ki erre a célra. A templom a szászbereki polgármester másik büszkesége: az Ybl Miklós-díjas építész, Gereben Gábor és fia igazi, letisztult épületet álmodott a falu központi terére.

Miként kell egy falut jól vezetni? Ezt Vasas Zsuzsa Franciaországban tanulta meg, amikor - saját pénzből finanszírozva - a soproni egyetem és a párizsi Sorbonne közös településmenedzseri mesterképzésén vett részt. Azért iratkozott be ide, mert sok, a falu fejlődésével kapcsolatos kérdésére korábban nem kapott választ. Itt három fontos dolgot tanult meg: azt, hogy a magántőkét érdekeltté kell tenni egy település fejlesztésében, hogy egy önkormányzat maga is felelős a költségvetéséért, s nem csupán az államtól kell várnia a bevételeket, s végül azt, hogy csak másokkal együttműködve lehet előrelépni.

Szászbereken a falu tizenhárom éves hivatali autójával az ebédet viszik ki az időseknek. A polgármesternek nincs saját irodája: az ügyeket maga intézi, az íróasztala pedig abban a kistárgyalóban van, ahol a képviselő-testület ülésezik.