A helyiek másfél évtizedes küzdelme vezetett olyan győzelemre, hogy tavaly - kormányzati segítséggel - visszavásárolhatta a falu az 1993-ban "elprivatizált" közterületei egy részét. Ennek köszönhetően teljesülhetett a település sok régi vágya: egyebek között újra saját útjain közlekedhet, viszszakerült a faluhoz annak tűzoltószertára.

A furcsa történet előzménye: a hivatalos verzió szerint nemcsak az állami gazdaságot adták el osztrák hátterű vállalkozásoknak, hanem a somogyi település kulcsfontosságú területeit is, utakkal, egyéb kiszolgáló infrastruktúrával együtt. Így került magántulajdonba tizenhat éve a település közútjainak és közterületeinek 80 százaléka. Az 1200 lelkes, 16 településrészből álló falunak hosszú évekre megállt a fejlődése: az új tulajdonos nem költött a területeire, a település pedig nem pályázhatott magánkézben lévő utak fejlesztésére. Az osztrák földbirtokos hozzájárulására volt szükség egyes településrészek vezeték- és vízhálózatának kiépítéséhez is, aminek hiányában az a mai napig nem készült el.

A területek visszavásárlása maradt az egyetlen lehetőség a falu számára, amihez azonban nem volt pénze Bárdudvarnoknak. Minden kormány politikusai ígéretet tettek arra, hogy segítenek megoldani az abszurd helyzetet, de néhány hiábavalónak bizonyult kísérletnél több nem történt az elmúlt évig. Ekkor a területfejlesztési miniszter közbenjárására 50 millió forintos központi forrást különítettek el arra a célra, hogy Bárdudvarnok - 10 százalékos önerő biztosítása mellett - visszavásárolhassa a legfontosabb közösségi területeit. Ugyan legalább ezerhektárnyi területre lett volna szükség a közutak visszaszerzésére és a helyi gazdálkodók megtartására, de végül be kellett érnie a falunak azzal a 41 hektárral, amit a rendelkezésre álló összegből piaci áron megvehetett. Ennyi volt nélkülözhetetlen a közfaladatok teljesítéséhez. A visszakerült 41 hektárból 35 hektárnyi közút, a többi közpark és a temető megközelítéséhez, bővítéséhez szükséges terület.

Forintos László polgármester azt mondta: annak örülnek, hogy ezentúl alanyi jogon pályázhatnak támogatásért útfejlesztésekhez, és nem kell az osztrák tulajdonosnál kuncsorogni semmilyen közüzemi fejlesztéshez. Ugyanakkor kicsit belerokkant az önhikis település a szükséges önerő előteremtésébe. Tudják, hogy ebben a helyzetben semmi esélyük további részek visszaszerzésére. Az osztrák tulajdonos amúgy nem gazdálkodik a földjein, hanem egy részüket bérbe adja, a többin pedig a legszükségesebb karbantartást hajtja csak végre. Nyilván a kedvező értékesítési lehetőségre vár.