József és testvére - Az örökség csapdájában
Elgyötört középkorú emberek fásultságával, beletörődésével mondja ezt Simon József, pedig alig múlt huszonkettő.
A szakácsnak készülő nagykanizsai fiatalembernek az év elején meghalt nyugdíjas édesanyja. Mivel apját már régen elveszítette, egyik napról a másikra családfővé vált. Egy nagykanizsai panellakásban él testvérével, aki jóval idősebb nála, de a segítségére szorul. Árpád fogyatékkal él, rokkantnyugdíjas. Rajta kívül még három testvére van Józsefnek. Egyikük szintén beteg, szociális otthonban él, két másik nővére pedig elköltözött, alig-alig tartják egymással a kapcsolatot.
Édesanyja halála után a fiatalembernek többen is azt tanácsolták: adja otthonba bátyját, hogy könnyebben boldoguljon, ám erről hallani sem akart. Azt mondja, mindkettőjüket nagyon megviselné, ha elszakadnának egymástól. József inkább gyökeresen átalakította az életét, hogy gondoskodhasson testvéréről. Reggelente elkíséri bátyját a kanizsai szociális otthon napközijébe, aztán siet a Thúry György Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakképző Iskolába, hogy szakmunkás-bizonyítványa, érettségije mellé a vendéglátó-technikusi végzettséget is megszerezze. Tanítás után pedig gyakorta dolgozni indul: árut pakol vagy pénztárgép mögé ül egy szupermarketben. Késő délután aztán hazaviszi bátyját, vacsorát főz, majd tanul, hogy másnap hajnalban minden kezdődjön elölről.
József azt mondja: bátyja rokkantnyugdíjából, az árvasági segélyből és diákmunkás-fizetéséből egy hónapban 100-110 ezer forint jön össze, ami ha szűkösen is, de elég kettejük megélhetésére. Habár József keményen hajt, zokszó nélkül tűri a hirtelen rá szakadt családfői szerep minden nehézségét, mégis eljött az a pillanat, amikor összecsaptak feje felett a hullámok. Édesanyja halála utáni hetekben ugyanis egyre-másra kapta a bankoktól, s a közüzemi cégektől a felszólításokat a kifizetetlen számlákról, tartozásokról. Rakosgatta egymásra a követelésekről szóló leveleket, próbált kiigazodni a számok, adósságok tengerében. Ebben segítségére volt Tóthné Birics Gyöngyi, a nagykanizsai Thúry György Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakképző Iskola pedagógusa, József egyik legnagyobb támasza.
- Hónapokba telt, mire mindent összesítettünk. A végeredmény katasztrofális. Kiderült, hogy az elmúlt években József édesanyja áruhitelek, személyi kölcsönök sokaságát vette fel, ráadásul elmaradt a villanyszámla-befizetéssel és a közös költséggel is. Az adósságokat aztán újabb hitelekből próbálta visszafizetni, s ekkor a fedezet már a lakás volt, ahol most József és testvére él - mondja Tóthné Birics Gyöngyi. - A panellakás mellett 10-11 millió forint adósságot hagyott örökül gyermekeire az édesanya. Ez az összeg a kamatok miatt folyamatosan nő.
Amikor fény derült József kilátástalan anyagi helyzetére, példátlan összefogás vette kezdetét iskolájában. A diákok és a tanárok gyűjtésbe kezdtek, hogy segítsenek. Volt, aki néhány száz forintot, más több ezret adott, s akadtak, akik ru-hával, élelmiszerrel segítették. Rendeztek egy jótékonysági estet, ahol - diákok, szülők, tanárok, helyi művészek, kanizsai lakosok adományai révén - több mint félmillió forint gyűlt össze. Tóthné Birics Gyöngyi szerint megindító volt látni, milyen sok gyerek és felnőtt segített, ám ettől függetlenül a helyzet alapjaiban nem változott: az összegyűjtött pénz csak töredéke annak, mint amire Józsefnek szüksége lenne ahhoz, hogy rendezze az anyjától örökölt tartozásokat. Éppen ezért úgy döntöttek, csak a legégetőbb adósságokat próbálják kifizetni az adományokból. Mindenekelőtt a villanyszámla-elmaradást fizették be, hogy legalább az áramot ne kapcsolják ki a fiú lakásában.
József segítségére sietett Szabó Miklós nagykanizsai ügyvéd is, aki ingyen vállalta, hogy tanácsokkal látja el a hagyatéki eljárás, valamint a pénzügyek rendezése során. A jogász azonban a hatalmas adósságok miatt nem sokat tehetett, csak "menekülési útvonalat" ajánlott. Azt tanácsolta Józsefnek és testvéreinek, hogy mondjanak le örökségükről, azaz a lakásról. Az adósság ugyanis a kamatok miatt mára jóval nagyobb, mint amennyit a panellakás ér. Azzal pedig, hogy lemondanak az öröksé-gükről, otthontalanná válnak ugyan, de legalább az adósságoktól megszabadulnak.
József és testvérei megfogadták az ügyvéd tanácsát, lemondtak a lakásról. Szabó Miklós szerint ezek után a lakás az államra száll. S bár a kincstár kezelésébe kerülő ingatlant elméletileg bérbe adhatnák a fiatalembernek, erre aligha kerül sor. A bankok ugyanis mind a mai napig jogosan követelik kintlévőségeiket, amiknek a lakás a fedezete, így várhatóan előbb-utóbb eladják vagy elárverezik azt. Ez pedig azt jelenti: Józsefnek és testvérének hamarosan ki kell költöznie a lakásból.
- A testvéreimhez nem mehetek, mert magukról is alig tudnak gondoskodni, más rokonaim pedig nincsenek. Ezért kérvényt adtam be az önkormányzathoz, hogy ha lehetséges, akkor biztosítsanak nekem és bátyámnak bérlakást. Egyelőre nem döntöttek az ügyünkben - mondja József.
Szűkszavúvá válik a fiatalember, amikor édesanyjáról kérdezem. Azt mondja, anyukája hibázott, nehéz helyzetbe hozta őket, mégsem tud rá haragudni. Sőt, megemlíti, talán maga is hibás a történtekért, hiszen már korábban felfigyelhetett volna arra, miből, miként élnek. Aztán a jövőjéről kezd beszélni:
- Ebben a tanévben végzek a suliban, s már most jelentkezett egy vállalkozó, aki megígérte, hogy rögtön a vizsgák után alkalmazna éttermében. Ha kapnánk egy bérlakást, s lenne munkám is, nem lenne okom panaszra. Együtt maradhatnék a testvéremmel, közösen, tiszta lappal kezdhetnénk új életet.
