A drogbiznisz az internetre költözik
Vadászat mozgó célpontra - így jellemezte Wolfgang Götz, az EMCDDA igazgatója a kábítószer-használattal szembeni uniós erőfeszítések gyakorlatát. A "mozgó célpont" az európai kábítószerpiac, amely minden más piachoz hasonlóan a gyors globalizálódás és virtualizálódás állapotában van. A szerek persze nagyon valódiak, ám a vevők és az eladók egyre inkább az interneten találnak egymásra, a terjesztés és az előállítás egyre diffúzabbá válik, a kínálat pedig folyamatosan változik.
Új drogokkal bővül a repertoár, folyamatosan követve az igényeket (és kijátszva az ellenőrzési gyakorlatot). Jellemző példa a világhálón spice néven árult "termék", amelyet növényekből, illetve növényi hatóanyagokból álló füstölőként hoznak forgalomba, de a valóságban gyakran szintetikus cannabinoidokat (a kenderszármazékokhoz hasonló hatású kábítószereket) is tartalmaz. A trend szerint a spice-t és a többi rászoktató drogot változatos csatornákon, agresszív marketinggel, legális anyagként terjesztik. Az online drogkereskedelem gyakran él a félrevezető címkézés eszközével.
A másik elterjedt gyakorlat a legális hangulatjavítók forgalmazása: ezek olyan szerek, amelyek nem szerepelnek a tiltólistákon, ám hasonló hatásúak, mint a tiltott anyagok. Az EU tagországaiban több száz internetes kereskedő látja el ezt a legálisnak tűnő piaci szeletet (mivel az interneten rendelt készítmények nehezen ellenőrizhetők, a hatóságok azt gyanítják, hogy ezekbe is sokszor bekerülnek tiltott hatóanyagok. Ezt az elvégzett vizsgálatok részben vissza is igazolják).
Ami a droghasználat trendjeit illeti, továbbra is a kokain és a heroin számít a legfőbb kemény drognak Európában. A kokaint a vizsgált 30 ország népességéből eddig 13 milliónyian próbálták ki. Jellemzően Nyugat-Európában használják, ott a 15 és 34 év közöttiek 3-5 százaléka számít rendszeres fogyasztónak. A heroinhasználat csökkenő trendje mára megtorpant. Nagyjából 1,5 millióan tartoznak a "problémás" fogyasztók közé. Az évi 8 ezer körüli kábítószeres haláleset 85 százalékát a heroin okozza. Ugyanilyen arányban részesedik a szer a kábítószer-használat "szociális költségeiből" is.
A cannabbisfogyasztás évek óta csökken, különösen a fiatalok körében, ami a szintetikus drogok terjedésének mellékhatása is lehet. Látványosan növekszik ugyanakkor a politoxikománia, ami többféle drog egyidejű használatát jelenti. A jelentése szerint a legelterjedtebb drog változatlanul az alkohol (a tizenévesek 43 százaléka számolt be rendszeres, nagymértékű alkoholfogyasztásról), és a szesz szinte mindig jelen van a sokféle drogot használók életében.
A szintetikus szerek közül újabban a metamfetamin okozza a legtöbb fejfájást az európai hatóságoknak és szakértőknek. Ez a szer a hagyományosan a kokainra és az amfetaminra épülő uniós stimuláns-piac új trónkövetelője lehet, elsősorban azért, mert egyszerű előállítani (a fő termelőnek számító Csehországban és Litvániában jellemzően "konyhalaboratóriumokban" gyártják).
A drogfogyasztásban a férfiak szinte minden területen a nők előtt járnak. Kivételt jelent az alkohol - itt a két nemhez tartozó fogyasztók aránya 2007-re kiegyenlítődött -, a nyugtatózásban és a drog+alkohol kombináció fogyasztásában pedig hagyományosan a nők vezetnek.
Magyarország a legtöbb adatsor szerint a drogproblémában kevéssé érintett országok közé tartozik, a számok európai összehasonlításban csekély mértékű és csökkenő szerhasználatot mutatnak. Kilógunk ugyanakkor a sorból a nyugtatózás (orvosi utasítás nélküli nyugtatóhasználat), illetve az alkohol és a gyógyszerek együttes fogyasztására épülő drogozás terén: itt sajnos megközelítjük a Franciaországból, Lengyelországból és Litvániából álló élmezőnyt.
És akad még egy terület, ahol erőteljesen lefelé lógunk ki az uniós átlagból: a hazai egészségügyi és egyéb ellátórendszer rendkívül kevés segítséget nyújt a droghasználóknak, illetve azoknak, akik le szeretnének szokni a szerekről. Míg a legtöbb országban a felvilágosítás és a kezelések széles spektruma hozzáférhető (akár névtelenül, gyakran az interneten keresztül is), idehaza nincsenek a cannabishasználókat célzó speciális leszoktató programok, a háziorvosok nem biztosíthatnak a hozzájuk fordulóknak opioid-helyettesítő kezelést, az internetalapú leszoktató terápia pedig ismeretlen fogalom, annak ellenére, hogy szerte Európában - épp az anonimitásból és a rugalmasságból adódóan - nagyon hatékony és népszerű.