Régi utca a miénk, évtizedek óta ugyanazok lakják. Itt van mindjárt Emma néni a szemközti házból, aki a nyári estéken fogja a sámlit, és mint afféle Pipacs utcai Öreg néne, kiül a kapu elé mesélni a környékbeli gyerekeknek. Zsadányi bácsi meg folyton a mások ablaka alatt dohányzik, és Negro cukorpapírt csörget, aztán ott van a cigány Feri, akiről köztudott, hogy nála gyorsabban senki nem gazolja ki az utca elejét, na és Bélus, korábban hentes, csak amióta bezárt a városi vágóhíd, nyergelt át a militarizmusra. Az utcanapra azonban ő főzi a gulyást. Mindig marhanyakból készíti, hozzá apróra vágott borjúcsontot ad, mert az csodákat tesz. Amíg a levessel bíbelődik, mi többiek műanyag székekkel pöttyözzük be az utcát, mintha margarétákkal teli júniusi rét volna, és a sorba állított asztalokat telerakjuk házi süteménnyel. Nem kis büszkeséggel mondom, hogy az idei sláger az én háromszínű krémmel töltött méteresem lett.

Rég túl voltunk a vacsorán, amikor az alkalmi utcazenekar rock and roll-számokat kezdett játszani, és Bélus odalépett hozzám, hogy rázzunk egyet a Hotel Mentholra úgy, mint régen tettük a csónakház melletti kertvendéglőben a vasárnap délutáni ötórai teákon. Összeszokott párosként tapostuk a csikket, és hajlítgattuk a térdünket, amikor egyszer csak Bélus a fülembe üvöltötte, hogy ő belépett a gárdába, mert ott van előmeneteli lehetőség, és hogy a toborzásoknak meg a nem szűnő igénynek köszönhetően zászlóaljaik egyre sűrűbben behálózzák az országot. Azt is mondta még, hogy a legnagyobb baj ma nálunk a kettős mérce és a korrupció, de ő is csak azóta tudja ezeket, amióta oktatásra jár.

Bevallom, egy pillanatra elvétettem az ütemet, mi tagadás, fejbe vágott Bélus bejelentése és hozzátársuló eszmefuttatása az ország elgyarmatosításáról, arról, hogy a magyar nép a gárda nélkül halálra van ítélve. - Nekem hat bírósági perem van, érted? Pedig segítő szándékkal, önköltségen teszem azt, amire felesküdtem. Nem vagyunk mi senki ellen, vannak köztünk zsidók és cigányok, de nem mindegy, milyenek.

- És ti mondjátok meg, hogy milyennek kell lenniük, ugye? - hajoltam rá mélyen a Casino Twistnél.

Bélus nyögve felegyenesedett, hiszen nem mai gyerek. - Fogadja el a magyar erkölcsöt, a magyar múltat - magyarázta. - Már kérvényezzük a tudományos akadémiánál, hogy vizsgálják felül a magyarságtudatot, elég a hazugságból, követeljük a szkíta-hunavar leszármazás oktatásának bevezetését. Egyébként tudod, mi volt Kerepesen és Erzsébeten és Lacházán és Galgagyörkön meg a nyolcadik kerületben? - somolygott. - Nem? Honnan szerzed te az információt? Kárpátiát nem olvasol? Azt se tudod, honnan érkeznek teli gépek Ferihegyre, hogy aztán üresen menjenek vissza? Megvan? És ahhoz mit szólsz, hogy nettó befizetők vagyunk? De akkor minek nekünk az EU? - pörgetett meg kétszer egymásután a szám végén, ahogy mindig is szoktuk.

A pillanatokra beállt csöndben elhadarta még, hogy 2014-ben végre magyar párt veszi át a hatalmat, amelynek első dolga lesz, hogy kilép az EU-ból. Ötmillió magyar fog rájuk szavazni a falvakban, ahol szamurájkard vagy kés nélkül lassan nem mehet ki az ember az utcára, és hogy vezető gazdasági szakemberek dolgoznak a programjaikon. Te, és tarsolyod, az van? - jutott eszébe, amint testünk lassan ringatózni kezdett a Ciao Marina ritmusára.

Megráztam a fejem, és egészen a füléhez hajolva próbáltam győzködni, hogy mindaz, amit mond, primitív világlátásra vall, hogy uniós állampolgárként szabadon utazgatni mégiscsak jó dolog, és a szaklapok szerint Magyarország tavaly kétszer annyit kapott, mint amennyit befizetett a közös büdzsébe, miközben éreztem, hogy minden szavam falra hányt borsó.

És ahogy szétnéztem Bélus válla fölött az utcán, már semmi nem volt ugyanaz, mint azelőtt. Emma néni kapatosan vihorászott a cigány Ferivel a kocsmaajtó előtt, és a zene hangján túl is hallottam, ahogy Zsadányi bácsi idegtépőn csörgeti a cukroszacskót holnap reggel az ablakom alatt. Elcsigázottan bámultam rá Bélusra, ő pedig olyan fensőbbséggel tekintett le rám, mint akinek birtokában van a bölcsek köve, és azt mondta: minden igaz magyar embernek van tarsolya, és pont.