Szeptemberben a pécsi közgyűlés úgy döntött, hogy a város vízművéből kivásárolja kisebbségi partnerét, a francia Suez-csoportot. A város fölmondta az üzemelési szerződést a Pécsi Vízművel, s a szolgáltatást rábízta új cégére, a Tettye Zrt.-re. Miután a vízmű Suezhez hű vezetése vonakodott átadni a Tettyének a víziközműveket, az új cég biztonsági őrökkel elfoglalta a vízművet. A lépés jogi, politikai és diplomáciai vitát kavart. A pécsi vezetésnek egyebek mellett az volt a kifogása a Suezzel szemben, hogy a vízműnek a város által ellenőrizhetetlen leányvállalatai részt vásároltak 17 kisebb vízszolgáltató cégben, s ennek költsége drágította a pécsi víz árát. A történethez tartozik: Pécsett egy Fidesz-SZDSZ irányítású közgyűlés adta el a vízmű 48 százalékát 1995-ben, amit most a fideszes vezetésű közgyűlés - az MSZP-vel egyetértésben - szeretne visszavenni.

A hazai víz- és csatornaszolgáltató cégek közül mind többen törekednek az expanzióra. A hazai ivóvízigények 80 százalékát önkormányzati, 20 százalékát állami tulajdonú cégek elégítik ki. Ez utóbbiak a regionális vízművek. Öt ilyen cég van, közülük a legnagyobb a 15 milliárd árbevételű Dunántúli Regionális Vízmű (DRV) Zrt., amely 360 település 730 ezer lakosának szolgáltat. Szekó József, a DRV igazgatósági tagja, Mohács fideszes polgármestere elmondta, hogy a társaság szeretne még több településsel szerződést kötni. De ez nem könynyű, mivel gyakran más szolgáltató aláígér a DRV árainak, s az önkormányzatok inkább az olcsóbb - de a DRV szerint alacsonyabb színvonalon teljesítő - szolgáltatót választják.

A másik négy régiós cég is szenved az aláígérőktől, de ettől még valamennyien terjeszkedni akarnak. A legkisebb, a 23 település 140 ezer lakóját szolgáló Tiszamenti Regionális Vízmű (TRV) stratégiai elemzése megállapítja: számítani kell arra, hogy a térség számos kis vízműcége - mivel nincs elegendő fejlesztési forrása - belekényszerül az integrációba. A TRV ennek a folyamatnak a nyertese akar lenni.

Ebben bíznak a nagyvárosok tulajdonában lévő vízműcégek is. A tavaly 5,4 milliárdos árbevételt elérő Debreceni Vízmű Zrt. évek óta terjeszkedik, így a társaság Nyírlugason és Balmazújvárosban is szolgáltat. A debreceni cég 2006-ban meg akarta venni a miskolci vízmű 49,9 százalékos tulajdonrészét, a borsodi megyeszékhely közgyűlése azonban elállt az értékesítéstől. Ugyanakkor tudni kell, hogy a debreceni az egyetlen 100 százalékban hazai tulajdonú vízmű, amelynek van külföldi érdekeltsége: a cég 2006-ban a romániai Székelyudvarhelyen és Nagyszalontán szerezte meg a vízszolgáltatás jogát. Ányos József, a debreceni vízmű vezérigazgatója sosem titkolta: a cég nyereségét akarják gyarapítani a terjeszkedéssel.

Tapasztalataink szerint a hazai vizes vállalkozások és az önkormányzatok inkább elutasítják, hogy a magántőke, különösen külföldi befektetők szerephez jussanak a magyarországi vízszolgáltatásban. E filozófia jegyében például a 105 önkormányzat által birtokolt, nyereségesen gazdálkodó, győri székhelyű Pannon-Víz Zrt.-nél sosem merült fel a cég magánítása.

- Az Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt.-nél 8-10 éve még hosszasan vizsgálták a magántőke bevonásának lehetőségét, aztán a tulajdonosok elvetették ezt a megoldást - tudtuk meg Arnhoffer Andrástól, a társaság műszaki igazgatójától. A döntés helyessége Arnhoffer szerint igazolódott, mivel a 120 ezer lakosnak szolgáltató cég stabil, s a 3,5 milliárdos árbevételből jut a szükséges fejlesztésekre. A 66 település 310 ezer lakóját vízzel ellátó Békés Megyei Vízművek Zrt.-t tulajdonló önkormányzatok sem gondolnak arra, hogy cégük a magántőkére szorulna.

Azt, hogy a vízműveket privatizálják, s vonják be magánításukba a külföldi tőkét, a pártok többsége ellenzi. A legelszántabban a Fidesz utasítja el ezt az utat. De ez nem volt mindig így. Szegeden a város Fidesz-SZDSZ vezetése - az MSZP minden érve ellenére - 1994-ben eladta a vízmű részvényeinek 49 százalékát a francia Vivendinek. Öt évvel később a város fideszes irányítói már bánták a dolgot, mert a víz indokolatlanul gyorsan drágult, s úgy látták, a francia partner túl sok pénzt "vesz ki" a cégből. Szeged akkor vissza akarta vásárolni a részvényeket, s erős emberekkel megpróbálta elfoglalni a vízművet, aztán az önkormányzat visszariadt a kivásárlás költségeitől. Azóta béke van a város és a francia partner között.

A vízműcégek magánítását ellenzi a Magyar Vízközmű Szövetség (MaVíz) is. Ennek a szakmai érdek-képviseleti szervezetnek 105 hazai vizes cég a tagja, s ők biztosítják a hazai vízszolgáltatás 96 százalékát. Papp Mária, a MaVíz főtitkára elmondta: a szervezet évek óta sürgeti, hogy a parlament alkosson törvényt a víziközművekről. Abban rendelkezni kellene az üzembiztosság feltételeiről, a közművek karbantartási előírásairól, a vízellátás felügyeleti rendszeréről, az árképzés szabályairól és a vízműcégek profitjának limitálásáról. Csak ha a törvény megszületik, akkor érdemes beszélni arról, kell-e magántőkét bevonni a szolgáltatásba - állította Papp Mária, aki úgy látja: a cégek boldogulnak magántőke nélkül is: - A vízszolgáltatás biztos üzlet - mondja a főtitkár -, ezért a vízműcégek fejlesztéséhez mindig lehet hitelt kapni. Külföldi szakmai befektetőkre sincs szükség, a hazai vizesszakma tudása világszínvonalú.