"Szentendrére keresek jó erőben lévő, józan életű fehér fiatalembert" - egy a több ezer álláshirdetésből, melyet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda 2009-es munkaerő-piaci diszkriminációkutatásában vizsgáltak. Arra keresték a választ, milyen esélyekkel indulnak a romák, a középkorúak, a kisgyerekesek a munkaerő-piacon.

A kutatás első felében átnéztek körülbelül kétezer, a nyomtatott sajtóban és internetes portálokon megjelent, Budapestre és Kelet-Magyarországra vonatkozó álláshirdetést, majd közel száz hirdetést telefonon is teszteltek. A tesztelők közt voltak magukat romának, 45-54 év közöttinek és kisgyerekeseknek vallók. A hirdetések, amelyekre jelentkeztek, speciális végzettséget nem igénylő munkakörökbe kerestek jelentkezőket: eladónak, pultosnak, biztonsági őrnek, telemarketingesnek, virágkötőnek, varrónőnek, pénztárosnak vagy ügynöknek.

A kutatás egyik fő tanulsága, hogy sokkal több nőt keresnek ezekbe az állásokba, mint férfit - mondja Simonovits Bori, a kutatás egyik vezetője. A másik tanulság, hogy a fiatal munkaerő sokkal keresettebb, mint az idősebb. A vizsgált álláshirdetések közül minden ötödik, a közel száz, telefonon is tesztelt hirdetésből pedig minden negyedik tartalmazott diszkriminatív megjelölést. A diszkriminatív tartalmak több mint fele kizárólag nemi, ötöde életkori, másik ötöde nemi és életkori kitételek kombinációját tartalmazta, például "fiatal hölgyet keresünk".

A kutatók az elutasítás két formáját különböztették meg. Nyílt elutasításként értelmezték, ha a munkaadó egyértelműen megmondta: az elutasítás oka az, hogy az illető roma, kisgyerekes vagy középkorú. Rejtett elutasításként értelmezték, ha a munkáltató nem ezekre a tulajdonságokra hivatkozva utasította el a jelentkezőt vagy konkrét okot nem mondott, de megváltozott a viselkedése, hanghordozása, modora, szünetet tartott vagy felsóhajtott, miután megtudta, hogy a jelentkező például 45 évesnél idősebb.

Kiderült, hogy a nyílt elutasítás mértéke a középkorú férfiak esetében az átlag háromszorosa. Vagyis nekik világosan megmondják, hogy a koruk miatt nem veszik fel őket. Utánuk a kisgyerekes nők következnek: az esetek 17 százalékában nekik is megmondták, hogy a gyerek miatt nem kaphatják meg az állást. Rejtett elutasítást pedig a roma férfiak tapasztaltak az átlagot meghaladó mértékben.

Pozitív fejlemény, hogy többségben voltak a roma származásra adott elfogadó válaszok: "a származás nem probléma, ha megfelelő végzettséggel rendelkezik" vagy "a teljesítmény a lényeg". Előfordult, hogy a munkáltató már a beszélgetés elején, a nyilvánvalóan roma név hallatán letette a telefont. Olyan esetek is voltak, amikor a munkáltató nyíltan megmondta, hogy számára a jelentkező roma származása gondot okoz. ("Ha roma, akkor nem aktuális.", "Így alakult, hét év alatt még soha sem volt roma dolgozó. Probléma is, meg nem is.")

Személyes találkozóra legnagyobb arányban a nem roma nőket (61 százalékukat) és a roma nőket (62 százalékukat) hívták be. Ezzel szemben a roma férfiak mindössze 44 százalékát, a 45 éven felüli férfiaknak pedig 45 százalékát hívták csak be. - Az adatok csak a munkaerőpiac egyik szegmensére vonatkoznak, vagyis mindez nem jelenti azt, hogy a nők a munkaerőpiac egészén is előnyt élveznek: a vizsgált szakmák alacsony presztízsűek, alacsony fizetéssel - mondja a vezető. A kutatók szerint a válság hatása erőteljesen látszik: a jelentkezők negyedét kapásból elutasították, az 2006-os vizsgálatban ez az arány még csak 10 százalék volt.

A kutatás utolsó lépéseként a jogvédő iroda öt diszkriminatív munkaadó esetét az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé vitte. Egy esetben már elmarasztalták a munkáltatót: ő "csinos, fiatal pultos hölgyet" keresett.