Börtönben ülni továbbra sem lesz kellemes dolog, de valamelyest lazítana a jelenlegi helyzeten a büntetések végrehajtásáról most készülő törvény. Lehetővé tenné például, hogy a rabok, évente legalább néhány alkalommal, ellenőrzés nélkül találkozhassanak hozzátartozóikkal. Ehhez 2011-ig kell megteremteni a feltételeket, mert a zavartalan együttlétet biztosító "intimszobák" egyelőre hiányoznak. Aki jól viseli magát, más kedvezményekre is jogosulttá válhat, így akár havonta fogadhatna látogatót a börtönön kívül. Ugyancsak a kapcsolatok fenntartását szolgálná, hogy - szűk, esetleg csak havi harminc perc időkeretben és ellenőrzés mellett - a rács mögött élők is használhatnák az internetet, elektronikus levelezést, videobeszélgetést folytathatnának.

A tervezet részletesen meghatározza a fogva tartás körülményeit, az elítéltek jogait és kötelezettségeit, emellett - és ez a jelenlegi szabályozásból teljesen hiányzik - a büntetés-végrehajtási szervezet működésének főbb elveit. A legfontosabb változás talán a külvilág felé való nyitás. Ha ugyanis az elítélteket teljesen elszigetelik, a szabadulásuk után lényegesen rosszabb esélyekkel indulnak. Ezért a rabok nemcsak a hozzátartozókkal, hanem a karitatív szolgálatok munkatársaival, illetve a lelkészekkel is gyakrabban találkozhatnak. A kapcsolattartást büntetésként korlátozhatnák, de azt, hogy valaki a pappal beszéljen, nem akadályozhatnák meg.

A börtön területén felszerelhetnek biztonsági kamerát vagy más technikai eszközt, de ezeket jól láthatóan kell elhelyezni, és a működésükre figyelmeztető felirat sem maradhat el. A zárkákat viszont tilos lenne "betechnikázni", leszámítva az önveszélyes foglyokat. De a mellékhelyiséget csak úgy ellenőriznék, hogy az ne legyen szeméremsértő.

Bővülne a Független Rendészeti Panasztestület hatásköre, s a testület mellé fogvatartás-vizsgálati bizottságot hoznának létre. Ennek tagja lenne az általános és a kisebbségi ombudsman által javasolt egy-egy fő, továbbá a civil szervezetek négy és a panasztestület három delegáltja. Ők kilencen bármikor bármelyik börtönbe bemehetnének, a rabokkal ellenőrzés nélkül találkozhatnának, a személyzettől tájékozódhatnának. A vizsgálódás eredményéről a bizottság minden évben jelentést készítene, amelyre a szakminiszter köteles lenne válaszolni.

A börtön ennek ellenére börtön marad, de hogy menynyire korlátozzák az elítélteket, az továbbra is a büntetési fokozattól függ majd: fegyházban változatlanul minden percüket beosztják, és állandó ellenőrzés alatt állnak. A legrosszabbul azok járnak, akiket - például a bűncselekmény jellege vagy a viselkedésük miatt - a különleges biztonságú rezsim szabályai szerint őriznének. Őket állandóan zárva tartott cellában kell majd tartani, az intézet által szervezett programokon is csak korlátozottan vehetnek részt, nem internetezhetnek, nem fogadhatnak látogatót az "intimszobában", nem kaphatnak kimenőt. Ennél még az életfogytosok helyzete is jobb lenne - ők legalább néha használhatnák az internetet, és évente kétszer ellenőrzés nélkül lehetnének együtt a párjukkal.

Akit börtön- vagy fogházbüntetéssel sújtottak, az a falakon belül valamivel nagyobb szabadságot élvezhet. Ha valaki ez utóbbi körbe tartozik, most is maga dönthet arról, hogy mit kezd a szabadidejével, az intézeten belül jöhet-mehet, hordhatja a saját ruháját. Évente összesen akár tizenöt napra rövid eltávozás is adható, de újdonság lenne, hogy fogházfokozatban a rabok háromhetente nyolcórás kimenőre, évente kétszer tíznapos "szabadságra" mehetnének.