Évente 300-400 milliárd forint közpénz tűnik el a közbeszerzéseknél; a hazai közbeszerzések legalább kétharmadánál fordul elő vesztegetés. A korrupció miatt egyes felmérések szerint negyedével drágábbak a tenderek. Az egyes cégeknél egyszerűen csak "egyéb költségnek" vagy "alkotmányos költségnek" becézett vesztegetési pénzek elapadása aligha várható a most bejelentett Bajnai-csomagtól, viszont több ismert korrupciós trükköt kivédhet a tervezett szabályozás.

A közbeszerzési folyamatban, kezdve az igényfelméréstől a kiíráson, az ajánlattételen és az elbíráláson keresztül a végrehajtásig, számos kockázati tényező ismert. Már a beszerzés szükségességének eldöntésekor is fennállhat a korrupció lehetősége, és persze minden szakaszban más és más trükkökre, kibúvókra adhat módot a most hatályos szabályozás. Ezeknek a lyukaknak egy részét szakértők szerint betömheti a Bajnai-csomag.

A felmérések szerint az ajánlatkérők, illetve az ajánlattevők jellemzően a másikat tartják korruptnak, a rendszer ugyanakkor - a közbeszerzéseket monitorozó független civil intézmények szerint - mindkét fél számára biztosít lehetőséget a visszaélésekre. Ezek közül a szükségtelen vagy aránytalanul drága beszerzés az alapeset, tehát például egy autópálya-beszerzésnél már a nyomvonal meghatározása is döntő lehet. A beszerzési érték megállapítása is kockázati tényező: több pályázatra bonthatnak szét egy olyan projektet, amelynek teljes összege már elérné a közbeszerzési értékhatárt - ez az összes beszerzés negyedénél előfordul. Maga a kiírás is tartalmazhat csapdákat, annak egyénire szabása történhet külső szakértő bevonásával, amikor az ajánlattevő nyúl bele a pályázatba, vagy az ajánlattevő részéről, amikor olyan termékre, szolgáltatásra ír ki tendert, amit csak egyetlen cég tud teljesíteni, legyen az akár "pótolhatatlan" szoftver, akár egyedi karfájú szék a közhivatalokban.

Az ajánlattételi szakaszban is jónéhány korrupciós módszer ismert. A kartellek jelentik az egyik legfőbb kihívást, amikor a konkurensek megállapodnak az árban és/vagy a nyertes beveszi a vesztest alvállalkozónak. Az álversenyzők bevetésére is van néhány bevett fogás: akár az ajánlattevő ösztönzésére ("szerezz még két ajánlatot", "vond be az X céget alvállalkozónak"), akár a pályázó részéről - aki tud még két ajánlatot, alvállalkozót stb. Hasonló fogás, amikor ugyanannak a cégnek több érdekeltsége, leányvállalata "küzd egymás ellen".

A pályázatok elbírálásánál kockázatot jelenthet, ha a pontozáskor a tender valamelyik részlete - például egy projektterv vagy a szék karfájának íve - aránytalanul nagyobb súllyal esik latba a többinél, s erről maga az ajánlattevő dönthet. Problémás lehet a formai okokból való kizárás csakúgy, mint a tender eredménytelenné nyilvánítása forráshiány miatt, majd új pályázat kiírása. A végrehajtási szakaszban is van mint változtatni: nem igazán ellenőrzik például szakértők szerint, ha a megkötött szerződés eltér a kiírástól, vagy ha a nyertes kevesebb teljesítést igazol a kiírtnál, ha nem fizeti ki az alvállalkozóit.

Szintén nem ritka eset, amikor a legolcsóbb árajánlattal nyert cég menet közben "rájön", hogy a tényleges költségek jóval magasabbak - például azért, mert "a híd, melynek felújítását elnyerte, sokkal rosszabb állapotban van, mint amilyenre eredetileg számított".

Az "extrázás" és a többi trükk ellen persze a jelenlegi keretek közt is volna orvosság a közbeszerzéssel foglalkozó szakértők szerint, a feljelentés kockázatát, vagy egy polgári per költségét és hosszadalmasságát azonban nem biztos, hogy szívesen elvállalják a vesztesek - derül ki a témában készült felmérésekből.

Ebben is változást hozhat a Bajnai-csomag (ha elfogadják), mivel annak a közérdekű bejelentő védelme az egyik fő pillére. A Transparency International (TI) által ajánlott rendszer számos országban sikeresen működik, de a hazai tervekben egyelőre nem látszik a védelem teljeskörű garanciája. "Védeni kell a bejelentő személyes adatait, az egzisztenciáját, a családját. Meg kell oldani, hogy ne húzhassanak rá sem titoksértési, sem rágalmazási pert, hogy ne érhesse semmiféle retorzió a munkahelyén, s hogy ne nyúlhassanak utána az új munkahelyén sem" - nyilatkozta lapunknak Földes Ádám, a TI munkatársa. A TI egyébként nem ért egyet azzal, hogy a bejelentésekhez új hivatalt állítsanak fel, mivel a korrupciós bűncselekmények felderítése szerinte rendőrségi-ügyészségi feladat (a hivatal ráadásul túl sokat nem is tehet: noha az eredeti előterjesztésben még nyomozati jogkörrel rendelkezett volna, azóta jogosítványait a vizsgálati jogkörökre tompították).

A közérdekű bejelentés mellett a csomag másik fontos eleme az átláthatósági megállapodások bevezetése. Földes szerint jó, hogy hatályon kívül helyezik azt a rendelkezést, ami megakadályozza, hogy kedvezőbben bírálják el azt az ajánlatot, amelyben vállalják, hogy a közbeszerzési eljárás minden részletéhez, az előkészítéstől a szerződés teljesítéséig hozzáférést enged egy független átláthatósági biztosnak. "Sajnos ennek részletszabályait külön jogszabály tartalmazza majd, így itt még előfordulhatnak kakukktojások", jegyezte meg Földes Ádám.

Az átláthatósági biztos intézményét ugyancsak a Transparency ajánlására vezetik be. Az ellenőr végig nyomon követheti az eljárást és minden dokumentumot nyilvánosságra hozhat. Ezzel a közbeszerzés valamennyi szakaszában kiküszöbölhető lenne a trükkök többsége, bár az ellenőr alkalmazása költséges (egy nagy beszerzésnél már önmagában is elérheti a közbeszerzési összeghatárt - azaz a tender ellenőrzésére is külön tendert kellene kiírni, persze ellenőrrel). A költségnél azonban Földes Ádám szerint fontosabb, hogy az ellenőrt a törvényben kellőképpen körülbástyázzák, hogy valóban független legyen, ne pedig egy újabb költségnövelő tényező.