Ha az összefolyót és a csatornafedelet négyzetre emeljük, megkapjuk ezeknek az állami szinten tökéletesített megfelelőjét, a közbeszerzést. Ez nekünk egyszerűen nem megy. Abban az értelemben legalábbis, amelyre létrehozták: az állami, önkormányzati beszerzések szabályozott, átlátható, a köz számára a legjobb megoldást hozó végrehajtására. Sőt, minél többet próbálkozunk vele, annál jobban tökéletesítjük a szabályok saját maguk alkalmazásával történő kijátszását. A nyilvánosság számára a közbeszerzés nem átlátható és szabályozott, hanem éppen szabálydzsungele által átláthatatlan, jogi csűrés-csavarásra, a csókos pályázó előnyhöz juttatására és ellenfele kizárására, lepontozására mindig lehetőséget adó rendszer.

Meglehet, egyszerű értelmezési problémával állunk szemben. A közbeszerzést azt abban résztvevők jelentős része nem a köz beszerzésének tekinti, hanem közbe' szerzésnek. A törvény által szabályozott eljárást pedig álcahálónak a közpénzek magánzsebekbe dugdosásához.

Mondhatnánk azt is, ha ez nekünk nem megy, illetve ha csak így, inkább ne erőltessük. Láttunk már olyat, hogy egyszerűen rámutattak arra a cégre, amely autópályát építhetett. Nem fölösleges és drága álcatevékenységgel jutottak ugyanerre egy közbeszerzés végén.

De nemcsak a közbeszerzés szóra legyintünk már okkal, hanem az "anticsomagokra" is. Láttunk már belőle annyit, mint egy gazdag család karácsonykor a fa alatt. Szép csomagolóanyag, üres doboz, átadják, aztán az ünnep múltával csendben kiköt a kukában. Vagy még rosszabb: az elképzelés megvalósul, de hatástalan marad.

Nem csoda, hogy egy felmérésben nemrégiben viszonylag jó osztályzatokat kapott a válaszadóktól az a nem létező közpénzügyi hatóság, amelynek létrehozása az egyik "anticsomag" része lett volna a Gyurcsány-kormány idején. A látszatvilágban talán ez a hivatal igyekszik leleplezni a szintén nem létező, de a magyarok által azért közepesen utált pirézek gaztetteit. Ez legalább nem kerül pénzbe. Takarékosabb megoldás annál, mint ha a hatalmi elit álságosan saját leleplezésére hoz létre intézményt és törvényt. Ahhoz, hogy higygyek az újabb szabályok szükségességében, először azt kell elhinnem, hogy az orvosok valóban meg akarják gyógyítani ezt a magyar beteget, nem csak a hálapénzt szedni tovább.

Valójában nem a szabályok hiányoznak ahhoz, hogy Magyarországon a közbeszerzés ne a lenyúlás intézményesült központi és helyi formájaként működjön, hanem a szabályok betartásához szükséges politikai akarat. Amíg ez nem lesz meg, akkora közpénzügyi és antikorrupciós csomagot hurcolhatnak be a parlamentbe, amekkorát csak akarnak, foganatja nem lesz. A kutya majd még hangosabban ugat, a karaván meg még gyorsabban halad.