Jelentkező akad bőven, nem is kellett nagy licitet és hisztériát kelteni maga körül a rendezvénynek ahhoz, hogy több város is ráígérjen a győri önkormányzat jelenlegi támogatására.  A fesztivál importálói közül akad, amelyik egyenesen azt reméli: régióközponti esélyeit erősíti a Mediawave befogadásával.

Ezekből a jelekből bizton állítható: máig kevesen tudják, mi is az a Mediawave, milyen értékeket teremt és hordoz, s lehet-e haszonelvűen értékelni jelenlétét. A fényírók fesztiválja - önmaguk megfogalmazása szerint is - a párhuzamos kultúrák találkozóhelye, fóruma, bemutatkozása. Soha nem lesz a hagyományos, jól nevelt polgári kultúra része, így annak mértékegységével nem is mérhető. Nem növeli érzékelhetően az idegenforgalmi bevételeket, éli a maga batyus, zsíros kenyeres, boros, rendszertelen életét. A legjobban talán akkor érezte magát, amikor a még düledező győri zsinagógában és annak udvarán találkozhattak egymással a zenei vagy filmműfaj mellesleg világhírű képviselői. A zsinagógát viszont teljesen felújították, az egyetemé lett, oda nem engedik be őket. A város térfelújításai miatt a megyeháza elé, a sétálóutca legforgalmasabb részébe "szorultak", s bevallottan elveszett az egész fesztivál hangulata, lényege. Konformistává vált, önazonosságának külső jegyeit hagyta el.

A jövőre 20 éves fesztivál most sértődött kissé Győrre - az előző, szocialista városvezetés idején is az volt rá, s a következőre is az lesz -, mert szerinte kevés támogatást kap tőle. A vállalkozói szféra sem nagyon mozdul az eseményre, a Mediawave évek óta önmagát árazza be azzal, hogy liciten hirdeti meg egy-egy programja támogatását. S évek óta senki sem licitál ezekre.

Most az egész fesztivált tették kalapács alá, s lesz, aki emeli a tétet. Győr tartja eddigi ígéretét, de újabb összegekre nem emeli fel a tárcsát. Egyébként pedig a fesztiválnak is jót tesz, ha elindul vándorútra, legalábbis ideiglenesen más otthont keres magának. Talán egy olyan városban, ahol bölcsészhallgatók alkotják a fiatalok egy részét, a helyi közösségbe is jobban beépülhet ez a rendezvény. Arra azonban alkalmatlan, hogy általános kifejezője legyen egy város kultúrájának. A fesztiválról mindig a pápai református gimnázium réges-régi jelmondata jut eszembe: "Szabadon tenyészik" - ami annyit jelent, hogy az alkotó gondolatot nem lehet semmivel korlátozni. Ebből kiindulva az is elfogadható, hogy a szellemi szabadságot, az alternatív kultúrát képviselő rendezvény a földrajzi röghöz kötöttséget sem viselheti el. Még szerencse, hogy esetünkben a szabadság ára nem a koldus-, hanem a vándorbot.