Hogyan válhat Zuschlag János maffiabűnözővé?
Az ügyészség néhány alapítvány működésének törvényességét kívánta ellenőrizni 2005-ben, ám olyan súlyos hiányosságokra bukkant, hogy 2007 júniusában már Zuschlag János szocialista parlamenti képviselő, a Fiatal Baloldal-Ifjú Szocialisták Mozgalma elnökhelyettese, és társai ellen különösen nagy kárt okozó csalás miatt folyt a nyomozás. Két hónap múlva, szeptemberben a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség már bűnszervezetben elkövetett csalással gyanúsította Zuschlagot, és őrizetbe vette, majd a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. A politikus azóta is rács mögött van.
Összességében hét alapítvány és nyolc egyesület - ezek egy része utóbb fiktívnek bizonyult - gazdálkodását vizsgálták azzal a gyanúval, hogy szabálytalanul szereztek meg ifjúsági szervezetek támogatását szolgáló állami forrásokat, ugyanakkor több mint hetvenmillió forintot gyanús körülmények között költöttek el. Az ügyészség tizenhat fő ellen emelt vádat. A per októberben kezdődött. A vádlottak meghallgatásához eddig húsz tárgyalási napra volt szükség. Az eljárás során több mint kétszáz tanút idéznek meg
- a bíróság múlt heti döntése alapján újra Gyurcsány Ferenc, korábbi miniszterelnököt is.
Közönséges vagyon elleni bűncselekmény vádlottjai állnak a Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt, vagy elsősorban politikailag értékelhető per folyik Zuschlag János ellen? A Btk. szerint a szocialisták egykori képviselőjét bűnszervezetben, különösen nagy értékre elkövetett csalás vádjával állították bíróság elé, ám az eset kapcsán felvetődik a kérdés: egy, ebben a bűncselekmény-kategóriában nem különösebben jelentős kárt okozó bűnügy vádlottja más esetben is ilyen hosszú előzetes letartóztatásnak lenne-e kitéve.
Tény, hogy az nem szokásos bűnügy, amikor egy MSZP-s potentát kezdeményezésére azért alapítanak egyesületeket, hogy az ifjúsági szervezeteknek szánt állami támogatásból - az eddigi adatok szerint nagyobbrészt pártcélokra, de valószínűleg nem csak erre - tízmilliókat nyúljanak le. Az eset különleges voltát jelzi, hogy
- az ügyészség indítványára - tanúként idéznek egy volt kormányfőt, több korábbi minisztert, a szocialista frakcióvezetőt, egész sor pártpotentátot. És ezt nem is egyszer teszik. A 2007 óta tartó történet nem nélkülözi a nyilvánosság számára érdekfeszítő elemeket, amelyek ügyészi szakban is rendre kiszivárogtak, majd a bírósági tárgyalásokon már-már dramaturgiai érzékkel vannak tálalva - emlékezetes a lehallgatott telefonbeszélgetések lejátszása, a tanúk minden részletre kiterjedő beszámolói, Zuschlag megannyi színészi fölvillanása.
Mindezek ellenére - ha a vád megalapozott - tulajdonképpen nem túl nagy értékű bűncselekményről van szó. Tocsik Márta több mint tíz éve is nyolcszázmilliós sikerdíjjal dolgozott, amiből hétszázmilliót követeltek vissza, míg Kulcsár Attila exbróker milliárdokat forgatott. Igaz. Az igazságszolgáltatás sem az összeg nagyságára, hanem a bűnszövetkezetben való elkövetésre helyezi a hangsúlyt.
Amíg a pártfinanszírozás szabályai nem változnak, mindig lesznek Zuschlag-ügyek - jelentette ki kérdésünkre Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter. Megítélése szerint ez csak egy, és nem is feltétlenül a legnagyobb a lehetséges hasonló esetek közül.
Erre az összefüggésre Zuschlag is utalt, hangoztatva, hogy a pártokhoz kötődő ifjúsági szervezetek mindkét oldalon igyekeztek a civil egyesületeknek kilátásba helyezett állami támogatásból minél nagyobb szeletet kihasítani. Ezt a szálat azonban a bíróság nem igyekszik akkora arzenállal feltárni, bár tanúként az Orbán-kormány ifjúsági miniszterét, Deutsch Tamást is kihallgatták.
Kolláth György alkotmányjogász mindazonáltal úgy látja, hogy a Zuschlag-ügy túlmutat a büntető igazságszolgáltatás keretein. Az, hogy az elsőrendű vádlott a nem túl nagy elkövetési érték, illetve az okozott kár csaknem teljes visszafizetése ellenére is több mint két éve előzetes letartóztatásban van, arra enged következtetni - fogalmaz -, hogy az eljárásnak van egyfajta "politikai filingje". A fogva tartás feltételei ugyanis ebben az esetben nem feltétlenül állnak fenn - véli az alkotmányjogász -, mert a kár megtérítése nyomatékos enyhítő körülmény, ráadásul ebben az esetben a bűnismétlés, továbbá a szökés vagy elrejtőzés, a bizonyítékok megsemmisítése, illetve a tanúk befolyásolása sem valószínűsíthető.
Pajcsics József ügyvéd példa nélkülinek tartja, hogy egy hetvenmilliós csalás gyanúsítottja több mint két évig legyen előzetesben, miközben a kárt csaknem teljes egészében visszafizette.
Kolláth György szerint az igazságszolgáltatás vizsgázik: érvényesülnek-e a fair eljárás szabályai.
A Zuschlag-ügy egy másik aspektusára világít rá Finszter Géza kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője. Az eset minősítése szerinte aggályos, mert az ENSZ vagy a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság a bűnszervezet fogalmát legalább tucatnyi ismérvhez kötik. A Fidesz-kormány idején elfogadott szabályozás kevesebbel is beéri: az nálunk már maga a maffiabűnözés, ha három vagy több személy hosszabb időre hoz létre összehangoltan működő csoportot, amelynek célja öt évnél hosszabb idejű szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmény elkövetése, az.
A kriminológus szerint ezzel a csoportos elkövetés egy nem különösebben veszélyes formáját emelték a szervezett bűnözés szintjére. Az ok az lehetett, hogy miközben hosszú ideje riogattak a maffiabűnözés jelentette veszélyekkel, ilyen eseteket nem sikerült feltárni, bár az olajügyek vagy a kilencvenes évek leszámolásai tipikusan ebbe a körbe tartoztak volna. Azok ugyanis rendelkeztek a nemzetközileg elfogadott más ismérvekkel is: az elkövetők sajátos normarendszert valló szubkultúrában éltek, bűnöző életmódot folytattak, a jövedelmük túlnyomórészt jogellenes cselekményekből származott és bonyolult munkamegosztáson alapuló, konspirált szervezetet építettek ki.
Nálunk nem a bűnüldöző apparátus működését igazították a megváltozott körülményekhez, hanem - a felderítés sikertelensége miatt - a tényállást egyszerűsítették - állítja Finszter Géza. Szerinte így válhatott maffiabűnözővé Zuschlag János, akinek a cselekménye egyébként alig lépte túl az ötvenmillió forintos, tehát az öt évnél súlyosabban büntetendő határt. Emiatt pedig Zuschlag akár 16 évet kaphat, de legfeljebb öt esztendőre még azt is becsukhatják, aki a pénzek lenyúlásában csupán együttműködési szándékát jelezte, de érdemi szerepe nem volt.
A szakértő értelmezése szerint Zuschlag János meglehet ugyan, hogy bűncselekményt követtett el, ezt majd eldönti a bíróság, de ettől függeltenül: nem maffiózó. Az eljárás időzítése viszont szerinte nem szerencsés: könnyen lehet, hogy az elsőfokú - vélhetően elmarasztaló - ítélet kevéssel a parlamenti választások előtt születik meg.
Ide tartozik még befejezésül, hogy Tocsik Mártát 1999-ben nem találták bűnösnek, később azonban - a Legfelsőbb Bíróság (LB) döntése nyomán megismételt eljárásban - 2002 márciusában, éppen a választási kampány kellős közepén - négy év börtönbüntetésre ítélték. Csakhogy itt nem volt vége az ügynek, mert ezután újra az LB elé került a közpénzekből fizetett sikerdíj, ám Tocsikot 2003-ban csaknem minden vádpont alól felmentve csupán négyszázezer forint pénzbüntetéssel illették.
Prácser László csendje
Egy jobbára változatlanul árnyékban lévő elágazás a Zuschlag-perben kilencedrendű vádlottként szereplő Prácser Lászlóhoz köthető. Az ő közvetítésével támogatott egyesületek 2005-ben összesen 25 millió forintot nyertek a Moltól, egyebek mellett a "templomon kívüli összetartozás, barátság erősítésére". A döntően keresztény szellemiségű szervezetek kaptak támogatást a Nemzeti Civil Alapprogramtól, amelynek egyik pályázati bírája éppen Prácser volt. Az elnyert támogatásokat az egyesületek fiktív számlákkal igazolták - írta a február 20-i Élet és Irodalom. Az egyesületek a támogatásokból mintegy tízmillió forintot osztottak vissza, például egy fővárosi könyvelőcégnek, illetve az ügyvezető lakossági számlájára. Az ügy felgöngyölítése lassan halad, már a harmadik nyomozó hatóság bíbelődik az aktákkal, nincsenek színes tanúvallomások, az ügyészség sem türelmetlen, Prácser ártatlannak vallja magát.
