Több országban magas színvonalú az orvosi képzés, míg másoknak inkább megéri "felvásárolni" az egészségügyi szakembereket. Ezért kezdeményezik egyre határozottabban az orvosegyetemeket működtető országok azt, hogy szabályozzák az egészségügyi munkaerő-toborzást - egy-egy szakember "elcsábításáért" úgymond a "nevelő klub" is kapjon pénzt - valahogy úgy, mint a fociban, csak itt a "klub" az ország. Más vélemény szerint a témában etikai kódexre is szükség volna.

- Az orvosi migráció esetében két uniós alapelv ütközik: a szabad munkaerő-áramlásé és a minden állampolgárnak járó azonos színvonalú ellátásé. Az orvoshiányos területeken a betegek hátrányos helyzetbe kerülnek - mondja Girasek Edmond, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának kutatója. Ez nem okvetlenül a külföldi munkavállalás miatt van így, aránytalanságok jócskán előfordulnak országon belül is. Budapest és az északi országrészek között például az ellátottság különbsége háromszoros a főváros javára. Az etikus toborzás törvényi szabályozása mind gyakrabban fölmerül, de egyelőre nem több egy tervnél. Már most szóba kerülnek olyan lehetőségek, hogy a "donorország", vagyis ahonnan a kollégát elvitték, kapjon kompenzációt, a "célállomás" vállaljon részt a képzés költségeiből.

Igaz, a gyógyító intézmények sem törődnek eléggé szakembereik megtartásával. Nemrég egy 45 éves patológus hagyta itt az ország egyik vezető egészségügyi intézményét. A szakmájában elismert szakember évekig vezette az intézet osztályát, mígnem különösebb szakmai indoklás nélkül leváltották, s azt tanácsolták neki: fogadja csak el az angliai állásajánlatot. Így is tett. Egyikeként annak a havonta már mintegy negyven-ötven egészségügyi szakembernek, akik más országban keresnek boldogulást.

Az orvosok migrációját, vagyis vándorlását vizsgálta meg nemrégiben a menedzserközpont, s a felmérésből látszik, hogy ugyan a fizetés, az életminőség játssza a legnagyobb szerepet a váltásban, egyre inkább szempont a perspektíva, a nagyobb szakmai lehetőség és megbecsültség. A kutatók szerint a hazai egészségügynek nincsenek eszközei az ápolók, orvosok megtartására, de még visszafogadni sem segítjük a hazaérkezőket. Girasek Edmond szerint a helyzet azért is aggasztó, mert már a rezidensek többsége is azonnal vállalná a külföldi munkát, akár a szakvizsga előtt is.

- A külföldi munkavállalási engedélyt intéző hatóság adataiból világosan látszik, hogy éppen a hiányszakmák képviselői kértek nagyobb számban igazolást. Tavaly 320-an igényeltek ilyen okmányt - jellemzően szakvizsga előtt álló fiatal orvosok - mondja a kutató.

Ennek csak látszólag mond ellent, hogy a magyar munkavállaló, így az egészségügyben dolgozó belföldön egyáltalán nem mobil, európai összehasonlításban kifejezetten "röghöz kötött". Ha már lép, kényszerből teszi, s akkor, ha az valóban megéri neki. A kutatók szerint jellemzően fiatalok, legnagyobb számban a 30-as korosztály keresi külföldön a boldogulást. A munkaközvetítők pedig egyre kifinomultabb módszerekkel keresik a jelölteket. A spirál már beindult, hiszen minél többen dolgoznak külföldi kórházakban, annál inkább érvényesül a migrációt felgyorsító hálózathatás: a külföldi munkavállalást tervező rezidensek 63 százaléka ismerősökön, volt évfolyamtársakon keresztül vagy kollégái révén értesül egy-egy álláslehetőségről.

Az orvosi kamara szerint viszont, ha pénzt és megbecsülést kapnak az orvosok, nem keresik külföldön a boldogulást.

- Az etikai kódex ezért nem jelent megoldást. A külföldi kórházigazgató is csak azt látja, hogy neki meg kell oldania az ellátást, etikus vagy etikátlan, számára az lesz az elsődleges szempont - állítja Gyenes Géza, a kamara volt főtitkára, aki uniós direktíváktól várná a betegellátás feltételeinek, illetve a minimális orvosi béreknek a rögzítését. - Az uniónak a magas, egyenlő színvonalú gyógyító munka feltételeit kellene elrendelnie.

A kamara szerint a tanárok számára javasolt egyéves "fizetett pihenő" az orvosokra, szakdolgozókra még inkább ráférne. Ez is segítené itthon tartásukat.

A külföldön munkát vállalóknak egyébként több mint a fele Angliában dolgozik, az ottani orvosi kamara szerint eddig 1400 orvosunk kért engedélyt munkavállalásra. Minden ötödik "távozó" célja Németország és Ausztria, ez utóbbi esetben valószínűleg az orvosok egy része csak ügyelni jár ki, a skandináv országokra az érdeklődők 12 százaléka kíváncsi. A 32 ezer magyar orvos közül 2004. május 1-je óta összesen 2461-en kértek külföldi munkavállaláshoz szükséges dokumentumokat.