A várólisták tették nyilvánvalóvá, hogy a gyógyulás néha egzisztenciálisan kifejezetten veszélyes - hangzott el az Ybl-klub minapi konferenciáján, ahol közgazdászok, szakértők, intézetvezetők beszéltek arról: sok vagy kevés pénzt költ-e az állam az egészségügyre.

Az Országos Gerincgyógyászati Központ várólistáján lévő 545 betegből eddig 154-en kérték a súlyos fájdalmaiktól megszabadító műtét elhalasztását. Egyikük a műtét időpontjáig már három évet eltöltött a várólistán. Ez idő alatt fél évig táppénzen volt, aztán rokkantosították. Ha megműtik, mi marad számára? Korábbi munkahelyét bizonyosan elveszítette, s ha gyógyultan nem találna munkát, akkor sorban kell állnia majd az önkormányzatnál a rokkantsági ellátásnál alacsonyabb összegű szociális segélyét. Ha a műtét halogatását választja, akkor meglehetősen sokat szenved majd a fájdalmaitól, de nyerhet újabb három évet.

E jelenséget Varga Péter Pál, a gerincgyógyászati központ vezetője a forráshiánnyal magyarázza. A pénzhiány miatt legalább 15 hetet kell várni, mire a mozgásszervi panaszai miatt a beteg egyáltalán eljut az intézet ambulanciájára, majd további hat hét a képalkotó diagnosztikai vizsgálat, vagyis csaknem fél évre van szükség ahhoz, hogy kiderüljön egyáltalán, hogy szükséges-e a műtét. Aztán további három év következik, mire a várólistáról a műtőasztalra kerülhet. A gerincgyógyász szerint ez idő alatt a társadalombiztosítás - a rokkantsági ellátást nem számolva - 1,8 millió forintot költött már a betegre, miközben a teljes gyógyulást jelentő műtét átlagos költsége 917 ezer forint. Az orvos szerint ez a spórolás "embertelen, orvosilag értelmezhetetlen, gazdaságilag irracionális".

Tavaly az aktív korúak közül 463 ezren kaptak rokkantsági ellátást, körülbelül 200 ezerrel többen, mint amennyi az uniós államok átlaga. Az új rokkantsági ellátást kapók 55 százaléka gerinc-, illetve derékfájás miatt szerez jogosultságot az ellátásra. Varga Péter Pál szerint a mozgásszervi betegek közül több ezren élhetnek ezzel a stratégiával, a műtétekre jelenleg is több tízezren várakoznak.

A jelenség - a munkanélküliség elől a rokkantnyugdíjba menekülés - nem ismeretlen a kormány előtt sem, igyekeznek is a kiskapukat elzárni. Januártól új szabályokat léptetnek életbe. Az idén már nemcsak az új igénylőknél, hanem a soros felülvizsgálatra érkezőknél is azt a módszert alkalmazzák, hogy nem az elveszített, hanem a megmaradt képességeket veszik górcső alá. Ha abból maradt annyi, amennyi elégnek bizonyulhat a rehabilitációhoz, akkor a teljes felépülésig, legfeljebb három évig a rokkantsági nyugdíj 120 százalékát kaphatja az illető úgynevezett rehabilitációs járadékként. (Ez átlagosan havonta 75 130 forint.)

- A korábbi, csaknem félmilliós rokkantsági nyugdíjas közül több mint húszezren bizonyultak rehabilitálhatónak - mondja Juhász Ferenc, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet főigazgatója. Juhász Ferenc hangsúlyozza: a rokkantsági ellátás feltétele az lesz, hogy a beteg valóban használja ki az orvosai által ajánlott terápiás lehetőségeket, máskülönben elveszíti a betegsége révén járó állami járadékokat.

Magyarul: ha beigazolódik, hogy a beteg, bár kapott lehetőséget az egészségét visszaállító műtétre, de nem élt vele, nem kap rokkantsági ellátást. Juhász Ferenc hozzáteszi: természetesen, ha a rehabilitáció után sem javul a beteg állapota, noha együttműködött és valamennyi, a gyógyulását segítő ellátást igénybe vette, akkor egy újabb vizsgálatot követően ismét rokkantsági ellátást kaphat. A munkaképességelbíráló bizottságok tisztánlátását segítheti, hogy a szakértői intézet megkapja az egészségbiztosítótól a felírt gyógyszerek és az igénybevett egészségügyi szolgáltatások listáját, ebből pedig lehet következtetni a betegség súlyosságára.

Ötmilliárd forint szociális foglalkoztatásra

A szociális intézményi foglalkoztatás támogatására ötmilliárd forintot biztosít 2010-ben a szaktárca. Erről állapodott meg csütörtökön a Szociális és Munkaügyi Minisztérium az Országos Fogyatékosügyi Tanáccsal (OFT). A pénzt pályázati úton nyerhetik el a szervezetek.

Az egyezség szerint a minisztérium vállalja, hogy az OFT két szakértőjével együttműködve törvénymódosítási javaslatot nyújt be a kormánynak, amelynek értelmében megszűnik a tízszázalékos tartalékképzési kötelezettség a civil fenntartású, tartós bentlakásos szociális intézmények - ide értve a lakóotthonokat is - számára 2010 első negyedévében. Továbbá lehetővé válik, hogy az eddig erre a célra befizetett összegeket visszafizetési kötelezettség nélkül használhassák fel.

A tárca a fogyatékos embereknek szociális szolgáltatást és szociális intézményi ellátást nyújtó civil fenntartók részére 426 millió forintot, valamint a lakóotthoni ellátás működési költségeinek kiegészítésére további 200 millió forintot biztosít pályázati úton - áll a közleményben.