- A marhák jól vannak, csak lassan belerokkanok ebbe az ügybe.

Halkan, indulat nélkül mondja ezt a Zala megyei Kacorlakon gazdálkodó agrármérnök, Néber Szilveszter, pedig az is érthető volna, ha kiabálna, s az asztalt verné mérgében. Egyévnyi munkája, több millió forintja bánhatja, hogy megszánt, befogadott és gondozott egy elhanyagolt, gazdátlan gulyát.

Kálváriája két éve kezdődött, amikor - mint arról korábban már írtunk - egy őrizetlenül hagyott kacorlaki gazdaságból elszabadult majd félszáz szürke marha. Az állatok hónapokig bolyongtak Zala megyében, fennakadást okoztak a vasúti és a közúti közlekedésben, sok helyen letarolták a terményt a földekről. A hatóságok és a megkárosított gazdák tehetetlenül nézték a gulya pusztítását, mígnem Néber Szilveszter felajánlotta segítségét, s véget vetett a gulya garázdálkodásának. Tavaly nyáron befogta, etette, gondozta, orvosi ellátásban részesítette az állatokat. Azóta - számításai szerint - úgy 4,5 millió forintot, meg rengeteg munkát ölt az állatokba, meglehet, hiába.

Az állatok sorsa, tulajdonjoga ugyanis Néber Szilveszter és a jószágok korábbi gazdája közti elszámolási vita miatt mindmáig rendezetlen. Az agrármérnök szóban megállapodott ugyan a tulajdonossal arról, hogy megveszi a behajtott állatokat, ám az üzlet nem jött létre. Az eladó ugyanis negyvenhét jószágot fizettetne ki, mivel ennyi állat volt eredetileg a gulyában. Az agrármérnök viszont állítja - s ezt a megyei főállatorvos is megerősít-tette -, hogy amíg szabadon kószáltak a jószágok, több is elhullott. Végül huszonhét marhát fogott be, ezért ennyit is fizetne ki.

Az sem járható út, hogy Néber Szilveszter visszaadja az állatokat: a tulajdonos ugyanis nem hajlandó kifizetni a jószágok befogásának és tartásának költségeit. Ráadásul, amíg a vita nem rendeződik, a kötelezettségek Néber Szilvesztert terhelik. Noha nem tulajdonos, ő a tartó, így neki kell gondoskodnia a takarmányozásról, az orvosi vizsgálatról - eladásról, levágásról viszont nem dönthet.

- Már mindent megpróbáltam, hogy egyezségre jussak a tulajdonossal, de nem jártam sikerrel. Ráadásul hiába vártam segítséget, a hatóságok csak széttárják a karjukat, és azt tanácsolják, pereljek. De a pereskedéssel is én járok roszszul. Ez újabb százezrekbe kerül, ráadásul az ítéletig is takarmányozhatom a jószágokat - fakad ki Néber Szilveszter, s a hatóságok tehetetlensége kapcsán azt említi: - Ha a gyepmester befog egy kóbor kutyát, akkor azt a tulajdonos csak akkor kaphatja vissza, ha kifizeti a tartás költségeit. Ha ezt nem fizeti ki, akkor a kutya új tulajdonoshoz kerül. A kóbor marháknál ez miért nem működhet így!?

Kardeván Endre zalai főállatorvos, a megye állategészségügyi igazgatóságának vezetője annyit mond: látják a helyzet igazságtalanságát, de nem tehetnek semmit, erre nincs jogkörük. Hasonlóan vélekednek a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal fővárosi központjában is, ahol azt kérdeztük: nem volna-e indokolt segítséget nyújtani a jó szándékú gazdának? Azt közölték: példa nélküli esetről van szó, s nincs jogszabály ilyen ügyekre.

A vita gyorsan lezárulhatna, ha a marhák tulajdonosa hajlandó lenne az egyezségre. Erre viszont kevés az esély. A hatvanas éveiben járó Csizmadia A. Csaba ugyanis az állítja: őt érte kár. Mint mondja, a marhái azért szabadulhattak ki két évvel ezelőtt, mert beteg volt, így nem tudott a telepről gondoskodni. Ráadásul szerinte rosszakaróinak is szerepük volt abban, hogy az állatok elszabadultak. Mint mondja, tavaly tavasszal, amikor javult az állapota, megegyezett Néber Szilveszterrel arról, hogy eladja neki az állatokat: 2008 áprilisában alkudtak meg, s akkor még legalább 47 jószág volt a gulyában.

- Az, hogy az egyezségünk után, de még az állatok behajtása előtt több marha is elhullott, nem az én felelősségem. Ha Néber Szilveszter hamarabb befogta volna az állatokat, kevesebb pusztul el. De ettől még én jogosan tartottam igényt a 47 állat után járó összegre - jelenti ki a férfi, hozzátéve: - Mivel ezt a pénzt azóta sem láttam, úgy döntöttem, hogy viszszaveszem megmaradt jószá-gaimat. A tartásért nem fizetek, sőt, kártérítést követelek az elhullott állatokért, az elmaradt szaporulat meg a jószágok állapotának leromlása miatt.

Elkeseredetten legyint minderre Néber Szilveszter, s mintha már nem érhetnék meglepetések ebben az ügyben, azt mondja:

- A végén még kiderül, én tehetek arról is, hogy elszöktek a marhák, és hónapokig garázdálkodtak megyeszerte!

Néber Szilveszter megemlíti: amikor befogta az állatokat, megköszönték neki azok a gazdák, akiknek a földjein pusztítottak, kezet ráztak vele a hatósági emberek, amiért vállalta helyettük a jószágok befogását, gondozását. De mára egyedül maradt egyre kilátástalanabb harcában. Ügyvédet keres, perre készül, hogy megküzdjön pénzéért, igazáért, becsületéért. Addig is a saját pénzéből gondozza, takarmányozza más marháit.