A cöfisták már sejtik
A szerződést rögtön nyélbe is ütötték: "Úgy legyen!" felkiáltással, pontonként megszavazták (négy-öt pont után már többen lecsalták az "úgy"-ot, a végére pedig a hangerő is alábbhagyott, így egy lemondó "Legyen..." lett a vége), majd egyben el is elfogadták, de ezúttal inkább kézfelemeléssel. És ez még csak a kezdet: hamarosan egy "társadalmi kerekasztalon" is áteresztik még a tizenkét pontot - hogy aztán tényleg úgy legyen. Ezek után a szónok a közönséggel háromszor is elkiabáltatta, hogy "Befejezzük!" (mármint a forradalmat és a rendszerváltást), majd tömeges kézfogás következett.
A szerződésnek lehetett egy apró betűs része is, legalábbis többeket meglepett, amikor a szónok a "megemlékezés" végén tudatta velük, hogy e rítusaikkal a tulajdonképpen beléptek a "fekete seregbe", fegyverük pedig a szavazás.
Az alig ezerfős seregnek Fricz Tamás politológus, CÖF-szóvivő tartott eligazítást, leginkább a történelmi igazságtételről, a rendszerváltás "befejezéséről". Negyedik köztársaságot vizionált, amely nemcsak a negyvenévnyi kádárizmussal szakít, hanem "a húszévnyi posztkádárizmussal" is.
A civil harcosok azt is megtudhatták Fricztől, hogyan is kezdődnek a forradalmak: először is veszíteni kell a focivébén. Legalábbis az 1956-os forradalom szerinte az aranycsapat 1954-es vereségével kezdődött, most pedig bronzérmesek lettünk az U20-on, úgyhogy "sejtik, mi fog történni".
Az nem derült ki, a politológus miként oldja föl azt az ellentmondást, hogy míg az aranycsapat ezüstérme nemzeti tragédiát okozott, addig az U20-asok bronza örömmámort.