Mekkora erőkkel készül a rendőrség, hol lehetnek zavargások, hányan töltik az ünnepet külföldön, milyen a vidéki szállók kihasználtsága: október 23. előtt már évek óta ezek a vezető hírek. A budapestiek nagy része elmenekül, néhányan harci lázban égnek, egy csendes kisebbség emlékezni szeretne. Miért alakult így, lehet-e másképp?

Szomorú, hogy ma az emberek többségének a 2006. őszi rendőri brutalitás vagy a randalírozás jut eszébe október 23-ról - mondja Balog Zoltán fideszes képviselő. Szerinte ettől függetlenül sem vert még ez az ünnep igazán gyökeret a társadalomban. Emlékeztetett: az első szabad október 23-án kilométeres sorok voltak az osztrák határnál.

- Sokan úgy vélték, hogy ez remek lehetőség bevásárolni Bécsben, hiszen ott munkanap van. Nem a megemlékezés volt az első gondolatuk - meséli. Hozzáteszi: ez nem sokat változott. Pedig Balog Zoltán szerint úgy kellene megünnepelni a forradalom évfordulóját, hogy mindenki érezze: 1956 nélkül nem lett volna rendszerváltás és nem lenne ma szabadság sem.

A politikus szerint különbséget kell tenni kétféle ünnep és ünneplés között. Egyrészt vannak az egyetemes szeretet, a megváltás, az új kezdet ünnepei mint például a karácsony vagy a húsvét, másrészt a közéleti, nemzeti ünnepek mint március 15. vagy október 23. Ez utóbbiak esetében szerinte természetes, hogy pártpolitikai szempontok is megjelennek, hiszen különböző emberek különbözően gondolkodnak az ország múltjáról és jelen helyzetéről. - Képmutatás arról panaszkodni, hogy miért nem tudunk közösen ünnepelni. Jobboldali és baloldali karácsony nincs, de kétféle, sőt többféle október 23. lehet - állítja. Szerinte ez normális, de kizárólag a másik oldalt gyalázni az ünnep kapcsán már nem az.

Ami az utcai erőszakot illeti, Balog Zoltán szerint a 2006-os rendőri brutalitás miatt sokan úgy érzik, hogy erkölcsi alapjuk van ellenállni, randalírozni az évfordulón. Úgy véli, ha az akkori események korrektül ki lesznek vizsgálva, és a felelősöket megbüntetik, az áldozatoknak pedig igazságot szolgáltatnak, akkor nyugodtabb ünnepek jöhetnek. - Lehet, hogy még akkor is lesznek, akik randalírozásra használják ezt a napot, de már minden alap nélkül, a közösség döntő többsége által elítélve - mondja.

Csepeli György szociológus szerint egyszerűen elfelejtettünk ünnepelni. Úgy látja, hogy a többi nemzeti ünnepünk sincs jobb karban, de október 23. annyiban mégis más, hogy senki nem tudja igazán, hogy ezen a napon mit is kellene ünnepelni. - Túl bonyolult, túl ellentmondásos az a néhány nap 1956 októberében, nincs, aki eligazítson. Előnyben vannak a leegyszerűsítők, akik akaratlanul is igazolni látszanak a rágalmakat, melyekkel a forradalom leverői befeketítették e napok emlékét - mondja.

Hozzáteszi: március 15. se lett egyik napról a másikra nemzeti ünnep, ki kellene találnunk, hogy október 23. miről is szól. - Érdekes módon, külföldön ezt sokkal jobban tudják mint idehaza - jegyzi meg. Csepeli szerint a megoldás az lenne, ha a nép maga venné kezébe ezt a napot, nem bízva az ünneplést se a kormányra, se az ellenzékre. - Az igazi ünnep mindig szívből jön, amit nem helyettesíthet az állami zászló felvonása a Kossuth téren, rituális koszorúzás a távoli temetőben, sok beszéd a függetlenségről és a helytállásról - hangsúlyozza.

- Biztos vagyok benne, hogy kormányváltás után megváltozik az ünnep jellege is - állítja Loppert Dániel, a Fidesz ifjúsági tagozatának elnöke. Szerinte 2006 óta valóban "vállalhatatlan", ami október 23-án zajlik, de ezért elsősorban a kormányt terheli felelősség. - Természetesen azok is hibásak, akik erőszakkal léptek fel, de erre másképp kellett volna reagálni. Rendőri túlkapások, számtalan jogsértés történt, melyek rádobtak egy lapáttal az amúgy is feszült helyzetre - mondja.

Loppert Dániel 2002 nyarán Kapolcson hazaárulónak nevezte a Művészetek Völgyébe látogató Medgyessy Péter miniszterelnököt. Azt mondja, hogy annak ellenére, hogy ekkor ismerte meg az ország a nevét, fideszes karrierjét nem ennek köszönheti. - Félreérti vagy lebecsüli a Fideszt, aki azt gondolja, hogy utcai felszólalásokkal, tüntetéseken való szerepléssel érvényesülni lehet a pártban - állítja.

Szerinte az, hogy október 23-át együtt ünnepelje kormány és ellenzék, egyelőre "nem reális" elképzelés. Azt mondja, hogy talán később, amikor a gazdasági problémák, és ezáltal a politikai feszültségek is enyhülnek, változhat a helyzet. Ugyanakkor hozzátette: amíg az MSZP-ben olyanok ülnek, mint Havas Szófia, aki ellenforradalomnak nevezte 1956-ot, addig a Fidesz számára elfogadhatatlan a közös ünneplés.

Ami az ünnep és a tüntetések összefonódását illeti, úgy véli, hogy október 23. szellemisége arról is szól, hogy tiltakozni bármikor lehet. - Ha egy demonstráció tartalmában elfogadható számomra, tehát nem szélsőséges, akkor szerintem akár ezen a napon is lehet tiltakozni - mondja. Ő is úgy látja, hogy nehéz március 15-ről vagy október 23-ról megemlékezni aktuálpolitikai utalások nélkül, mert "ez a két ünnep alapjaiban határozza meg politikai kultúránkat".

A forradalom utóélete máig tart, ennek három egymástól megkülönböztethető vetülete van - mondja Donáth László evangélikus lelkész, aki szerint ezekkel magyarázható a jelenlegi helyzet. (Édesapja, Donáth Ferenc, Nagy Imre köréhez tartozott, 1958-ban a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként 12 év börtönre ítélték.) Az első szerinte a megtorlás volt, amely 1963-ig brutális volt, de enyhébb formában egészen 1989-ig fennmaradt. - Nemzedékekbe ivódott be a számonkéréstől való szorongás és a szégyen, hogy még mindig szorong ettől - állítja. A lelkész úgy véli, hogy Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetése esélyt adott a személyes életváltoztatáson túli, az egész nemzetet érintő megtisztulásra, de ez végül nem történt meg.

2002-ben, amikor a Fidesz elvesztette az országgyűlési választásokat, az úgynevezett Erzsébet hídi csatával, az újnyilasok megjelenésével a forradalom megelevenítése újra eltorzult, hamis forradalmi mitológia kapcsolódott a törvényes kormánnyal szembeni, kvázi spontán népi megmozdulásokhoz - magyarázza. Hozzáteszi: a téboly 2006 októberére társadalmi méretűvé vált. Donáth László szerint mindezt a parlamentben ülő konzervatív pártok "sunyi, néma együttműködése" kísérte.

- Úgyhogy azt ajánlom, hogy akiknek nem égett össze az élete a forradalommal, azok nyugodtan utazzanak el ezen a napon, éljék az életüket - teszi hozzá. Szerinte ugyanakkor mindig lesznek olyanok is, akiknek évszázadok sem elegendőek arra, hogy feldolgozzanak bizonyos történelmi eseményeket, akiknek "sorsává lett a nemzettudat", akik Mohács óta minden újabb nemzeti tragédia feldolgozását kötelességüknek tekintik. És biztos abban is, hogy eljön majd az idő, amikor a külön emlékező csoportok eltérő politikai értékrendje nem válik gyűlölködéssé, "erőszakos cselekmények okává vagy céljává". De úgy véli, hogy nem az a kérdés, hogy ez mikor következik be, hanem az, hogy mit kell ma tenni azért, hogy egyszer másképp, közös méltósággal ünnepeljük.