A rendszerváltás utáni években úgy látszott, hogy a Roma Parlament és a Phralipe szerepe sokáig meghatározó lesz a cigány közéletben. Az akkori jobboldali, MDF-es hatalom viszont nem nézte jó szemmel a határozott elképzelésekkel bíró - ráadásul az SZDSZ-hez köthető - roma értelmiség megjelenését. A belső feszültségekre kívülről "rásegítve" sikerült meggátolni, hogy a cigány szervezetek hosszabb távon is működőképes, közös platformot alakítsanak ki. Megbomlott a "vezetői trojka" egysége is: Horváth Aladár és Zsigó Jenő mellől először Osztojkán Béla pártolt el, később Zsigó és Horváth útjai is különváltak.

Kevesen vették komolyan a vidéki cigányság zászlóvivőjeként fellépő Farkas Flóriánt, a szolnoki székhelyű Lungo Drom főtitkárát, majd elnökét, aki közben szép csendben országos tényezővé vált. Felemelkedéséhez kezdetben az MDF, aztán a szocialista párt biztosította a hátszelet. Jóval később a Fidesznél kötött ki: ennek a pártnak a színeiben kapott parlamenti mandátumot.

1994-95-ben kiépült a kisebbségi önkormányzati rendszer. Az erőviszonyok átrendeződését a Lungo Drom feltűnően jó szereplése mutatta. Farkas Flóriánt az országos cigány testület vezetőjévé választották, pozícióját a következő ciklusban is megtartotta. Orbán Viktor jobboldali kormányának 2002-es veresége azonban bátorítást adott az akkor már Fidesszel szövetkező Lungo Drom ellenfeleinek. Aki csak élt és mozgott, összefogott Farkas Flórián ellen: mindenekelőtt a Teleki László szocialista politikus nevével fémjelzett Cigány Szervezetek Országos Szövetsége (CSZOSZ) és a Kolompár Orbán vezette Magyarországi Cigány Szervezetek Fóruma (MCF).

A trónkövetelők közt volt Horváth Aladár is: a Lungo Drom legyőzése után rövid időre ő lett az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Helyét viharos körülmények között Kolompár Orbán vette át, aki a botrányok és az ismétlődő leváltási kísérletek ellenére ma is őrzi posztját.

A 2006-os kisebbségi választásokon több mint tízezer roma jelölt indult, és ezeregyszáz cigány önkormányzat alakult. A legtöbb önálló jelöltet a Lungo Drom nevezte (2636), a második a Kolompár-féle MCF lett (1967). Mások nem lépték át az ezres határt. A kisebbségi önkormányzatok mellett több száz roma civil szervezet, egyesület és alapítvány működik az országban. (A parlamenthez a legutóbbi alkalommal 187 cigány szervezet pályázott működési támogatásért.)

Az imponáló mennyiségi adatok ellenére nem érződik, hogy a kilencvenes évek elejének biztató kezdete után kialakult volna egy olyan független és felkészült roma érdekképviselet, amely képes lenne érvényt szerezni akaratának, politikai és szakmai kontroll alatt tartani a mindenkori kormányt. Példát mutató helyi kezdeményezéseket sokfelé találni, de ezek egyelőre nem váltak országos mintává.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszer mennyiben segíti és mennyiben akadályozza a cigány önszerveződés megerősödését. Tény, hogy a kisebbségi önkormányzatok az oktatási és kulturális autonómia megteremtésére jöttek létre: a jogi és pénzügyi feltételek nem alkalmasak a cigányság súlyos szociális, foglalkoztatási vagy éppen egészségügyi problémáinak kezelésére. Számos településen virágkorát éli a kontraszelekció, azokból a romákból lesznek kisebbségi vezetők, akik túlzott lojalitásukkal elnyerik a polgármester tetszését.

Akadnak, akik az anomáliák ellenére az egyetlen legitim roma érdek-képviseleti intézményként tekintenek a kisebbségi önkormányzatiságra. Mások azonnal felszámolnák az egész rendszert, amely szerintük kizárólag arra jó, hogy elsorvassza a valódi civil szervezeteket. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman köztes álláspontot képvisel: nem gondolja, hogy a romák gondjait a kisebbségi önkormányzatok fogják megoldani, de mindent mérlegre téve úgy látja, a megszüntetésük több kárral járna, mint haszonnal.

A pártok és a parlamenti politikusok népszerűtlenségével párhuzamosan a roma elit megítélése is mélypontra jutott. Kállai László, a Jászladánytól Budapestig gyalogoló cigánymenet főszervezője kijelentette, hogy az összes országos roma vezetőnek le kellene mondania. A bizalomvesztés jele lehet akár az is, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök, amikor nemrégiben kormánya romapolitikai intézkedéseiről egyeztetett, a találkozóra "terepen mozgó" helyi roma szakértőket és nem cigány kutatókat is meghívott - csak éppen országos roma vezetőket nem.

Innen kellene folytatni, a mélypontról. Derűlátásra nincs ok: a leginkább szem előtt lévő szervezet, az Országos Cigány Önkormányzat vezetője ellen gazdasági bűncselekmények elkövetésének gyanújával több vádemelés is történt. Kolompár Orbán nem kíván lemondani, ellenzéke - Farkas Flóriánnal az élen - hatalomátvételre készül. Újabb balhék várhatók, éppen most, amikor a legnagyobb szükség lenne a fegyverszünetre: az izmosodó, cigányellenességgel kampányoló szélsőjobb miatt a tét nagyobb, mint valaha.