Önkéntesként a nagyvilágban
- Egyre intenzívebben veszünk részt a földrészeken átívelő küldetésekben, az általunk közvetített önkéntesek tavaly összesen 990 napot töltöttek valamelyik távoli országban - mondta lapunknak Reicher Péter, a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány elnöke. - Miután a külföldre irányuló segítségnyújtáshoz hazai támogatót egyelőre nem sikerült találni, kiutazásukat német és európai uniós szervezetek teszik lehetővé. Azokon a helyszíneken, ahol az önkéntesek párban dolgoznak, a kiküldő szervezet hazai embere mellé csatlakozhat egy, a kinti munkára felkészített magyar, aki három-hat hónapot, vagy akár többet is hajlandó az otthonától távol tölteni.
Reicher Péter - aki huszonéves fiatalként hátizsákkal bejárta a dél-amerikai kontinenst, majd itthon több multinacionális nagyvállalatnál is igazgatói posztot töltött be - azt gondolta, mindenkinek hasznos lenne, ha a felnövekvő generáció tagjai közül minél többen tanulhatnának vagy dolgozhatnának idegen kultúrákban. Maga próbált civil kapcsolatot építeni az ebben közreműködő szervezetekhez, végül az önkéntesküldő világszervezet elnökségének is tagja lett. Úgy véli, e szerepvállalás mindenkinek hasznos, hiszen az önkéntesek előre nem látható nehézségeken edződött, önállóan dolgozó, nemzetközi tapasztalatokkal bíró szakemberekként térnek haza, akik itthon húzóemberek, vezetők lesznek.
- Bár az első hetekben tartottam magam az európai öltözködéshez, miután egy nagyon rámenős helyi hazakísért, beláttam, jobb, ha mégis felveszem a csadort - mondja Révész Gabriella környezetmérnök, aki Jemenben töltött három hónapot, hogy a nagyrészt írástudatlan közönség számára készülő nyomdai termékek készítőinek arculattervezést tanítson.
- Ez a fajta munka önállóságra és kitartásra szoktat - állítja Vadkerti Zoltán agrárközgazdász, aki tavaly ősszel utazott az indiai Leh tartományba. - Eredetileg egy növénytermesztési programba kapcsolódtunk volna be, végül a női egyenjogúságért dolgozó aktivistákká lettünk. A 3500 méteres magasságban fekvő tartomány a hetvenes évekig elzárt terület volt, még út sem vezetett oda. Műanyag, benzin és elektronika nélküli önfenntartó társadalom volt. Most repülőtere van, a vezető kólagyártó cégeknek szállít alapanyagot, és az idegenforgalmából próbál megélni. A földművelés az asszonyokra maradt, nekik próbáltunk például textilfestő és fazekasszakmák oktatásának indításával választási lehetőséget teremteni. De volt, amikor egy egyszerű fénymásolás is kétnapos ügyintézést vett igénybe.