Önkéntesként a nagyvilágban

Első alkalommal tanácskoztak hétfőn Budapesten a világ önkéntesküldő szervezetei. Magyarországon 2003 óta működik önkéntes segítők kiutazását koordináló és előkészítő alapítvány. Közreműködésükkel az utóbbi években magyarok is csatlakozhattak Afrikában és Ázsiában zajló oktatási és egészségügyi programokhoz. Volt, aki hónapokon át Kenya egyik malária sújtotta övezetében tanította a helyieknek a szúnyogháló használatát, akadt, aki Mongóliában segédkezett egy, a fővárostól távol eső tó idegenforgalmi lehetőségeinek kiaknázásában, mások mozgássérült gyermekeknek tartottak gyógytornát vietnami falvakban.

- Egyre intenzívebben veszünk részt a földrészeken átívelő küldetésekben, az általunk közvetített önkéntesek tavaly összesen 990 napot töltöttek valamelyik távoli országban - mondta lapunknak Reicher Péter, a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány elnöke. - Miután a külföldre irányuló segítségnyújtáshoz hazai támogatót egyelőre nem sikerült találni, kiutazásukat német és európai uniós szervezetek teszik lehetővé. Azokon a helyszíneken, ahol az önkéntesek párban dolgoznak, a kiküldő szervezet hazai embere mellé csatlakozhat egy, a kinti munkára felkészített magyar, aki három-hat hónapot, vagy akár többet is hajlandó az otthonától távol tölteni.

Reicher Péter - aki huszonéves fiatalként hátizsákkal bejárta a dél-amerikai kontinenst, majd itthon több multinacionális nagyvállalatnál is igazgatói posztot töltött be - azt gondolta, mindenkinek hasznos lenne, ha a felnövekvő generáció tagjai közül minél többen tanulhatnának vagy dolgozhatnának idegen kultúrákban. Maga próbált civil kapcsolatot építeni az ebben közreműködő szervezetekhez, végül az önkéntesküldő világszervezet elnökségének is tagja lett. Úgy véli, e szerepvállalás mindenkinek hasznos, hiszen az önkéntesek előre nem látható nehézségeken edződött, önállóan dolgozó, nemzetközi tapasztalatokkal bíró szakemberekként térnek haza, akik itthon húzóemberek, vezetők lesznek.

- Bár az első hetekben tartottam magam az európai öltözködéshez, miután egy nagyon rámenős helyi hazakísért, beláttam, jobb, ha mégis felveszem a csadort - mondja Révész Gabriella környezetmérnök, aki Jemenben töltött három hónapot, hogy a nagyrészt írástudatlan közönség számára készülő nyomdai termékek készítőinek arculattervezést tanítson.

- Ez a fajta munka önállóságra és kitartásra szoktat - állítja Vadkerti Zoltán agrárközgazdász, aki tavaly ősszel utazott az indiai Leh tartományba. - Eredetileg egy növénytermesztési programba kapcsolódtunk volna be, végül a női egyenjogúságért dolgozó aktivistákká lettünk. A 3500 méteres magasságban fekvő tartomány a hetvenes évekig elzárt terület volt, még út sem vezetett oda. Műanyag, benzin és elektronika nélküli önfenntartó társadalom volt. Most repülőtere van, a vezető kólagyártó cégeknek szállít alapanyagot, és az idegenforgalmából próbál megélni. A földművelés az asszonyokra maradt, nekik próbáltunk például textilfestő és fazekasszakmák oktatásának indításával választási lehetőséget teremteni. De volt, amikor egy egyszerű fénymásolás is kétnapos ügyintézést vett igénybe.

Filep Krisztina önkéntes egy delhi iskolában angolt tanít
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.