- Sokan az elmúlt napok hőmérsékleti változását rendkívülinek érezték.

- Inkább az emberek időjárással kapcsolatos emlékezetét nevezném rendkívül szelektívnek. Bár az elmúlt években ilyenfajta jelenség nem fordult elő, de azért ez az időjárási helyzet egyáltalán nem példa nélküli. Olyankor áll elő, ha Európa középső részén, mint most Lengyelországban, egy nagy ciklon alakul ki és a hatalmas légörvény nyugati oldalán az erős légáramlás sarkvidéki levegőt sodor felénk. Ezt a változást a legnagyobb hőség idején azonban egy hétre előre napra, sőt szinte órára pontosan előre jelezték a meteorológusok.

- Mekkora ma az az időablak, amelyen belül nagy valószínűséggel beválnak az előrejelzések?

- Amikor a pályámat ötvenkét éve elkezdtem, az egynapos prognózisok sikere kisebb volt, mint ma az egyhetesé. A haladás, az elméleti háttér fejlődése mellett elsősorban a számítógépes ismeretek fejlődésének köszönhetően, óriási. Jelenleg másfél-két napra tájegységekre és szinte fokokra tudunk előrejelezni, és az azt követő hat napra is olyan megbízhatóan képesek vagyunk megmondani a várható időjárást, hogy arra gazdasági döntéseket lehet alapozni. Tendenciajelleggel pedig még három napra biztosak az adataink.

- Sosem fordult elő az utóbbi időben, hogy a természet keresztülhúzta az időjósok számításait?

- A markáns időjárási jelenségek, változások esetében ezen a hét napon belül nem. Bizonyos időjárási helyzetekben azonban lokálisan lebontva nem lehet pontos becslést adni. Szórványos zivatarok, vagy jégesők esetén nem lehet például megmondani, hogy az az érintett városban, vagy attól mondjuk húsz kilométerre fog lecsapni. Százszázalékos előrejelzést sosem fogunk tudni készíteni.

- Az emlékezetes augusztus 20-i vihart tehát nem ennek a számlájára írhatjuk.

- A meteorológia azt is teljes pontossággal előre jelezte, csak éppen az ünnepség szervezőinek nem volt kapcsolatuk az Országos Meteorológiai Szolgálattal, a katasztrófavédelemhez küldött telexünket pedig csupán este tízkor nézték meg.

- Ha gazdasági döntések alapulhatnak a prognózison, akkor annak ára is van. Az OMSZ döntése, miszerint október elsejétől fizetőssé tették a radarinformációk egy részét, mégis óriási vihart kavart a magáncégek körében.

- Jelenleg körülbelül ugyanannyi költségvetési támogatást kapunk, mint amennyi a szolgáltatásainkból eredő árbevétel. Kétségtelen ugyan, hogy az elmúlt évtizedekben itt is piac alakult ki, de a viszonyok nincsenek rendezve. Hiányzik egy meteorológiai törvény, amelyik ezekről a kérdésekről rendelkezne. Ebben lehetne megfogalmazni, hogy a meteorológiai tevékenységet végzők közül kinek mi a joga és kötelezettsége, ahogy az Nyugat-Európa legtöbb államában le van fektetve. Ma a hézagos rendeletekkel szabályozott helyzet szerint a közszolgálatnak minősülő meteorológiai alapadatok férhetők hozzá ingyenesen. A vita azon folyik, mi számít alapadatnak, és a törvénynek e téren kellene tiszta helyzetet teremtenie.

- Magyarul, az OMSZ jelenlegi befizetési kötelezettségei és privilegizált helyzete védelmében húzott a nadrágszíjon a piaci versenytársak kárára.

- Ha a kormány a szolgálatot teljes mértékben állami finanszírozás alá helyezné, mint például Németországban, akkor én is minden adatot ingyen adnék. Megítélésem szerint csak a mért és további feldolgozás nélküli adatok számítanak alapadatnak, amelyek azonban feldolgozást igényelnek, azt a viszonthasznosító felhasználónak meg kell fizetni. A bevételek ahhoz is hozzájárulnak, hogy az OMSZ tartani tudja a munkája - nemzetközi mércével sem rossz - műszaki és szakmai színvonalát. Hozzá kell tennem, hogy Magyarország képviseletében a nagyon költséges műholdas adatok hazai használati jogáért is az OMSZ fizet a nemzetközi műhold-meteorológiai központnak.

- Ön ma a szolgálat nyugdíjas tanácsadója. Mikor vált médiameteorológussá?

- 1967 februárjától lettem a Magyar Televízió híradós időjárás-jelentésének szerkesztője. Akkor még nem jelentem meg a képernyőn, csak a bemondók által felolvasott szöveget és a térkép alaprajzát készítettem. Egy évvel később kezdtem élőben a rádió reggeli Krónikájában szerepelni. 1997-ben a javaslatomra létrejött az OMSZ épületében az a tévéstúdió is, amely azóta több csatornát is kiszolgál, de itt válogatjuk ki a jövendő képernyős meteorológusait is.

- Mit gondol, ha kizárólag a tudománynál marad, és nem válik országosan ismert arccá, akkor is anyaintézménye alagsorának utolsó szobájában beszélgetnénk?

- Akkor lehet, hogy akadémikus lennék, vagy talán az egyetemen oktatnék. A két vonalat egyszerre egy színvonalon művelni egy embernek azonban túl sok lenne. Úgy érzem, a tudomány oldaláról is elismerik a tevékenységemet. A szakma szempontjából azonban fontosabb kérdésnek tartom, hogy ki végezze a közvélemény időjárási tájékoztatását, meteorológus, vagy sem. A válaszhoz látni kell, melyik médiának mi a célja ezekkel a műsorokkal. A kereskedelmi csatornák show-nak tekintik a nagy nézettségű időjárás-jelentést, míg a közszolgálati adók tudományos szolgáltatásnak, aminek hitelesnek kell lennie, és ez csak valódi szakemberekkel képzelhető el. Addig nincs baj, amíg a hoszszú combok nem vonják el a figyelmet a tartalomtól. Többnyire, akiket egy ilyen látvány után megkérdeznek, hogy milyen idő lesz, nagy valószínűséggel azt mondják, nem tudom. A médiameteorológiát különben Amerikában vagy Angliában az egyetemi meteorológia szakokon külön tantárgyként tanítják, ezzel is igazolva a fiatalok számára - a népszerűség mellett - a feladat komolyságát.

- És nálunk? Vajon mennyiben inspirálja a pályakezdőket a népszerűség lehetősége?

- Sokakban van exhibicionizmus, bennem is. Ez addig jó, amíg a szakma megismertetésének vágyát szolgálja. De hadd mondjak egy példát. A kilencvenes években egy tizenéves fiú várt mamájával a tévé bejáratánál és az iránt érdeklődött, hogyan lehet belőle meteorológus. Évekkel később, amikor meteorológus-hallgatókat válogattunk a tévébe, az egyikük különösen sikeresnek bizonyult, és elárulta, ő volt az a fiú. Akkoriban mentem át a Duna tévébe és Rudi Zoltán, az MTV akkori elnöke azt kérte, hogy szerezzek magam helyett egy "szögedit". A tehetséges egyetemistára gondoltam, és azt mondtam, olyat nem, de palócot tudok. A választás bejött, Reisz Andrást ma általános népszerűség övezi, ahogy a szintén a szolgálatnál dolgozó meteorológus Véber Pistit is, akit az RTL Klubnak ajánlottam.

- Ennyi év alatt talán nemcsak a napi időjárásról alakult ki véleménye, hanem a hosszú távú klímáról is. Van klímaváltozás?

- Húsz éve még szkeptikus voltam, mára megváltozott a véleményem. Egyértelmű válasz azonban a változás mértékére ma sincs. A klímamodelleknél ugyanis nem működnek olyan egyszerűen a számítógépes modellek, mint az időjárási előrejelzéseknél. Ezért aztán a tudományos kutatások során lefuttatott klímamodellek századunk végére igen eltérő eredményeket produkálnak a globális felmelegedés mértékére vonatkozóan.

Vissy Károly