Kövért nem tudjuk szeretni
Buktassanak csak le, ítéljenek csak el mindenkit, akit van miért, nézzenek mindenkinek a körmére, jöjjön elő az összes csontváz az összes szekrényből, jöjjön a katarzis. Egyetlen enyveskezű politikusért, egyetlen volt vagy gyakorló kormánytagért, polgármesterért és pártpénztárnokért sem fogunk könnyet ejteni.
Miután a tisztogatást és az elszámoltatást Kövér László követeli a legvadabbul, őt kellene a legvadabbul szeretnünk. De nem tudjuk. Senkit nem tudunk, aki éppen olyan elszánt csaholással védi a saját mocskos portáját, mint amilyennel a máséra rohan rá. Sokan teszik ezt, de Kövérnél elszántabban senki. Persze ilyen a politikai kutyálkodás logikája, de éppen ebből a logikából van elegünk.
Kövérnek igaza van, az emberek látják, hogy "politikai rendszerré vált a lopás". Ezt már nagyon régen látjuk, akkor is láttuk, amikor Kövér úr miniszter volt, és azt is látjuk, hogy Kövér úr pártja és környezete sem rekedt ki ebből a rendszerből.
Háromféleképpen lehet a "politikai rendszerré vált lopáshoz" viszonyulni. Lehet úgy, ahogy például a politikai életből kiszorult Hack Péter: "A pártok titkos kasszái vákuumként szívják fel... a közpénzeket... A kampányra fordított pénzek több mint kilencven százaléka illegális forrásból származik", s "a kampánypénzek körüli képmutatás alapjaiban bomlasztja a jogállam intézményeit..." (Legyen vége a képmutatásnak!, október 12.)
Lehet úgy, ahogy például Szabó Zoltán, aki fideszes önkormányzatokból vett példákkal mutatja be, milyen rútul bánna egy Fidesz-kormány a közpénzekkel, de egy szót sem szól arról, hogy milyen következtetéseket lehet levonni a "balliberális" önkormányzatok hírhedt ügyeiből (Így kormányoznátok ti!, október 5.).
A harmadik lehetőség Kövéré és pártjáé: ugyanazzal a vérgőzös indulattal vádolni azokat, akik az ő sötét ügyeiket igyekeznek kibogozni, mint amilyennel ők az ellenfeleik sötét ügyeit bogozzák.
Ehhez kell a számukra kínos tényekről katonás fegyelemmel hallgató, a portájuk körül sepregetőket pedig rágalmazással rágalmazó agitprop sajtó. És ehhez kell kitenyészteni a fanatikus szurkolótábort is, mely a bírót az igazságtól függetlenül, kizárólag a csapat érdekei szerint élteti és gyalázza.
A rágalmazással rágalmazás pártos kötöttségére van egy igazán szép és abszurd példa. A Fidesz sajtójában a legsötétebb rágalomként tárgyalják azt az állítást, hogy Fidesz-közeli urak az UD Zrt.-től terhelő adatokat rendeltek az MDF elnökéről, akit a saját emberükre akartak lecserélni. Mindenki hazug, alávaló gazember, aki ezt az állítást terjeszti. Csak az nem, akitől származik! Aki ezt a "rágalmat" a saját megörökített hangján előadta: Tóth János, az UD Zrt. társtulajdonosa, a Fidesz volt nemzetbiztonsági minisztereinek bizalmas konzultánsa, ő a hiteles áldozat a hazugság kufárai között. "Olyan mértékben veszítette el a hitelét, a bizalmat a hivatal, hogy most minimum a Nemzetbiztonsági Hivatalt fenekestül fel kell forgatni" - mondja Kövér László. Értettük.
