Nagyjából ennyit nem akart a magyar lakosság összeadni 300 forintjával az egészségügyi ellátások igénybevételénél. Ez a pénz kétszer akkora, mint amennyit a kormány azzal akar megspórolni, hogy januártól egy családban csak egy tartósan munka nélküli személy kaphat támogatást, és kétszer akkora, mint amennyit kiemelt programjára, az Út a munkáhozra plusztámogatásként ad. A távhő áfájának radikális csökkentése miatt ekkora összeg esik ki a költségvetésből. És... Ennyibe kerül az adófizetőknek évente a közszolgálati televízió működtetése.

Megéri? Nem az a kérdés, hogy látható-e a királyin néhány jó műsor is. Persze, van olyan is. És van ismétlés ismétlés hátán, a kereskedelminél is kereskedelmibb bulvár, show, silányság. Ami viszont biztos nincs: a politikai szereplők részéről önmérséklet, a közszolgálatiság ethoszának kölcsönös védelme, a gyakorlatban is működő strukturális garanciák az autonómiára egyfelől, az ésszerű gazdálkodásra másfelől. Ez utóbbit jól szemlélteti az az abszurdum, hogy miközben a tévécsatorna hír- és elemzőműsorai folyamatosan beszámoltak a BKV körüli botrányokról, az MTV vezetése éppoly felháborító nagyvonalúsággal bánik a közpénzekkel, mint kollégáik a közlekedési vállalatnál. A technikák is ugyanazok: a csökkenő nézőszám és pénzügyi veszteségek ellenére jelentős prémiumok, titoktartási pénzek, irreális végkielégítések. A köztévé a nézők alig tíz százalékának nyújt szolgáltatást sokkal több emberrel és sokkal több pénzből, mint a nagyobb kereskedelmi csatornák.

És nem is az alacsony nézőszám a legnagyobb baj. Mint minden szocialista nagyvállalat, az MTV is arra példa, hogyan lehet egyszerre és egy időben kínosan szegénynek és igénytelennek lenni, ugyanakkor pazarlóan gazdálkodni. A Nap-kelte történetének egyik aspektusa pontosan ezt szemlélteti. A tévé vezetése úgy bont szerződést, hogy az első pillanattól tisztában van azzal, ezért majd kártérítést kell fizetnie (lásd még: pécsi vízmű). A várhatóan pár százmilliós kár következménye azonban nem a döntést meghozó személyt, hanem a tényleges tulajdonost (minket), az adófizetőt sújtja. Melyik magántulajdonos hagyná, hogy cégének vezetője anyagilag megkárosítsa? És a kártérítés megítélésénél mit lép a közpénzek felelős elköltését is vizsgáló ügyészség, az a szervezet, amelyik a BKV néhány milliós tanácsadói szerződéseinek ügyében most (helyesen) eljár?

Ez így nem éri meg. Mindegy, hogy a szocialista tyúk volt előbb, vagy a fideszes tojás. A közszolgálati tévé a véget nem érő állóháború terepe, ahol a frontvonal időnként kicsit jobbra, aztán kicsit balra tolódik. Erre nem érdemes költeni, a kísérlet nem vált be. Ezért nem az a megoldás, amit a szocialista képviselő javasol, hogy további 2-3 milliárd forinttal csökkenjen a köztévé büdzséje, mert akkor csak az folytatódna, hogy hazahívják a külföldi tudósítót, és betesznek még egy kis ismétlést, tovább csökkentve a minőséget. Úgy már végképp értelmetlen odaadni a fennmaradó húszmilliárdot is. A kísérleti televíziózás jegyében legyen inkább egy év adásszünet, és ha kiderül, hogy nem hiányzik senkinek, akkor inkább be kellene zárni az egészet.

Magyar Televízió