A Fidesz-rendi ellenállás

"Minden falu, város, megye a mi közös örökségünk; minden településnek joga van az iskolához, a kultúrához, a templomhoz, a vagyonához, a jövedelméhez, ahhoz, hogy az állam ne tehesse rá a kezét." Ezt mondta Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke, Debrecen polgármestere a pártja által összehívott települési demonstráción. Valószínűleg ez a szlogen lesz az alapja a Fidesz önkormányzati programjának is.

Az üzenet azonban sugall mást is: mintha a jelenlegi kormány és elődei nem tekintettek volna minden falut, várost vagy megyét közös örökségünknek. Kósa lényegét tekintve ugyanazt fogalmazta meg, mint párttársa, Edelény polgármestere, aki idegenszívűekről szeret értekezni. És ki is az ellensége az örökségnek?

A szocialista-liberális kormány megpróbált tenni valamit az örökség megőrzéséért, meglehet, nem a legjobb eszközökkel. Próbált olyan közigazgatási struktúrát kialakítani, amely működőképes ebben a században is. Ezt hívták a közigazgatás reformjának, csakhogy Kósa Lajosék nem voltak hajlandók még csak az együttműködés minimumát sem felmutatni. Holott 1998-ban, amikor ők kerültek hatalomra, szó szerint ugyanezekkel az elképzelésekkel vágtak neki. Aztán meggondolták magukat, de hogy milyen irányba fordultak, azt nem lehetett tudni, mert nem csináltak semmit azon kívül, hogy a települések önazonosság-tudatát országzászlók avatásával ünnepeltették. De a zászló kevés ahhoz, hogy az iskolákat fenn lehessen tartani. Kívánatos, hogy minden településen legyen iskola, de az is, hogy az iskolák ne dőljenek a gyerekek fejére.

A közigazgatás rendszere - a Fidesz együttműködése híján félbesikerült reform miatt - a széthullás állapotában van, és kétségtelen, hogy a települések rettenetesen nehéz év előtt állnak. A kormány választhatott volna jobb taktikát, hiszen a települések érdekvédelmi szövetségei maguk is tisztában vannak a rendszer hibáival, tudják, hol túlzók a kiadások, hová kéne több pénz, jobban, mint a kabinet. Ha a miniszterelnök nem "vési kőbe" idejekorán a 120 milliárdot, és nem próbálja kialakíttatni annak kereteit, hanem a rendszer résztvevőire bízta volna, hol és mit tudnak magukon húzni, talán eredményesebb lehetett volna. Talán. Hiszen az önkormányzatok fő kifogásait azóta már orvosolták, az egészségügy megkapta a maga pénzét, a gyermekétkeztetés rendben lesz, a fogyatékosok szervezeteivel megállapodtak.

Ettől ugyan még mindig nagyon nehéz lesz, de épp ez jelzi, hogy Kósa Lajos mindenképpen az utcára szólította volna a településeket. Minden eddiginél veszélyesebb támadást indítva meghirdette a rendi ellenállást: a Fidesz alelnöke jogot kért az ellenállásra, "ha az állam az önkormányzatok létét vagy a törvényességet, alkotmányosságot fenyegetné". Ezzel az állam elsőbbségét vonja kétségbe. A világ röheje lesz, amikor például az alkotmányosságnak már eddig is fittyet hányó Monok polgármestere tart majd alkotmányt fenyegetőnek egy-egy kormányzati döntést.

Kósa felszólítása addig a pillanatig tart, amíg a Fidesz kormányra nem kerül. De akkor az országzászló már kevés lesz. Közigazgatási reformot kell csinálni, hogy megmaradhasson a debreceni polgármester által emlegetett örökség. A Fidesz azért küzdhet majd, amit eddig konokul akadályozott. Nem lesz könnyű dolga.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.