Újramárkázás

Amikor az MSZMP megszűnt, illetve nevet és arculatot váltott, testvérpártjai Berlintől Moszkváig még álltak a lábukon. Manapság, amikor óriási divatja van annak, hogy az 1989-90-ben átalakult országok pártjai az átalakulás különféle szakaszaira nézve "élen haladóként" vagy "sereghajtóként" pozícionálják magukat, elmondható, hogy a magyar kommunista párt elsőként szakította át a mások előtt is kifeszített célszalagot.

Amire a lengyelek válaszolhatják, hogy nem a kommunista párt léte vagy nemléte a vízválasztó, hanem e párt hatalmi monopóliumának megszűnése. S valóban, bő három hónappal az MSZMP megszűnése előtt Lengyelországban már részlegesen szabad választásokat tartottak, sőt, 1989 augusztusában a Szolidaritás jelöltje, Tadeusz Mazowiecki alakított kormányt. Másrészt persze az MSZP születésének pillanatában a Németh-kormány nem "a párt kormánya" volt. A párttól, bár a miniszterek többsége tag volt, utasítást nem kapott, úgy működött, mint a Mazowieckié.

A magyar és a lengyel változások hónapokkal megelőzték a többiekét. Már volt MSZP, többpártrendszer, Mazowiecki-kormány és uralmi pozícióba került a Szolidaritás, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Német Szocialista Egységpárt és a Bolgár Kommunista Párt csak arról tudott határozni (1989. november 21-e és december 1-je között), hogy föladja hatalmi monopóliumát. Még egyiküknél sem volt napirenden - a reklámszakmából vett kifejezéssel élve - a párt "átmárkázása".

Inkább előbb, mint utóbb azonban ez mindenütt napirendre került - Csehszlovákia kivételével. 1989. decemberben, már a fal leomlása után az NSZEP a Demokratikus Szocializmus Pártja nevet illesztette a régi után, majd a régit csakhamar elhagyta. Egy hónappal később feloszlott, majd csakhamar szociáldemokratává minősítette át magát a LEMP; ugyancsak egy hónappal később megszűnt a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, és az utódpártok mind, akárcsak a magyar, "szocialistává" nyilvánították magukat. Négy hónapra rá megjelent a színen a Bolgár Szocialista Párt is. A Román Kommunista Párt 1989. december 22-én, amikor Nicolae Ceausescu elmenekült Bukarestből, úgy eltűnt, mintha soha nem is létezett volna. Helyére az Iliescu-féle Nemzeti Megmentés Frontja lépett, mely elsőre így nyert választást, s csak később "lényegült át" szociáldemokráciává.

Az "újramárkázás" egyedül Csehszlovákiában maradt el. A kommunista pártnak csak itt voltak a két világháború között demokratikus gyökerei. Csehország és Morvaország Kommunista Pártja néhány évnyi szünet után ismét tényezővé vált az országos politikában. A cseh szociáldemokrácia ugyancsak az egyetlen a hajdani szovjet érdekszférában, amely nem "utódpártként" jutott kormányzati hatalomhoz.

Az "újramárkázás" az esetek nagyobbik részében sikeresnek bizonyult, köszönhetően a nosztalgiának, amelyet a lakosság többségében az elmúlt és meghaladott rendszer nyújtotta szociális biztonság táplált. Az elmúlt húsz évben egyedül az egyesült Németországban működő utódpárt marginalizálódott, a többi - a lengyel, a magyar, a bolgár, a román - többször is kormányon volt, és működtette a parlamenti demokráciát. Közülük egyedül a lengyel hanyatlott le kirívó mértékben; a magyarról legfeljebb mondani szokás, hogy útban van efelé.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.