A profi klubokat tömörítő Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga százszázalékos tulajdonában álló Profi Liga Kft. az Orbán-kormány idején (2001) lépett be a magyar futballpiacra. A kabinet eltökélte: megpróbálja feltámasztani a magyar futballt.

Egyrészt stadionrekonstrukciós programot indított, amelynek része volt egy, 5,2 milliárd forintos üzlet keretében megvásárolt, azóta egy rákospalotai raktárban pusztuló beléptetőrendszer megvásárlása is. Beszédes tény, hogy a Deutsch Tamás vezette Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium e projektjét nem is tárgyalja az Állami Számvevőszék 2003-as jelentése. Az ok: a dokumentum készítésekor az ORFK nyomozott az ügyben, vagyis az ÁSZ nem is vizsgálhatta azt...

Másrészt az Orbán-kormány 8,3 milliárd forintos garanciát vállalt a Profi Liga Kft., azaz az MHLL által kibocsátott, az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank által lejegyzett kötvény tőkeösszegének visszafizetésére. A keretből végül 3,1 milliárd forintot hívott le a liga, s a kölcsön reorganizációs hitel fedőnéven vonult be a magyar sport- és politikatörténetbe.

Megérkezett a kft.

A klubok a pénzt teljes egészében felélték: 1,4 milliárd forintot fordítottak a kölcsön kamatainak törlesztésére, a maradék 1,7 milliárd pedig különféle célokra, elsősorban "túlélésre" folyt el. Az MHLL-nek - azaz a Profi Liga Kft.-nek - az adósságot 2006-ban kellett volna visszafizetnie. A szervezet azonban nem tudta kintlevőségeit behajtani, több, a hitelt felhasználó futballcsapat - gazdasági társaság - megszűnt vagy egyéb okból nem fizetett.

Mindenesetre a liga a kölcsön tőkeösszegét nem egyenlítette ki. Mivel az MFB nem jutott a pénzéhez, s a Profi Liga illetékeseivel folytatott tárgyalásai sem vezettek eredményre, a pénzintézet lehívta az állami garanciát. Ennek nyomán a Profi Liga Kft. a továbbiakban nem a banknak tartozott: a 3,1 milliárd forint adótartozásként jelentkezett az APEH-nál.

A liga képviselői - pénz híján - hosszú ideig nem jutottak előbbre, mígnem bejelentkezett a nyíregyházi székhelyű Advertum Kft., amely megoldást kínált a szorult helyzetre. A cég egy 5,2 milliárdos kölcsönügyletet tervezett, amelyhez stabil lábakon álló kezes kellett; az államban találta meg azt.

A tárgyalások gördülékenyen folytak, mivel minden érintett érdekelt volt a megoldásban. A kontraktus előkészületeinek hajrájában a következő megállapodás körvonalazódott: az Advertum megkapja az állami garanciát az 5,2 milliárdos hitelhez, amelyből azonnal rendezi a Profi Liga Kft. 3,1 milliárdos adótartozását, a maradékból pedig országos médiahálózatot alakít ki. Ekként a Profi Liga Kft. - immár az állami tartozástól megszabadulva - 15 év alatt törlesztette volna a kölcsönt, annak kamataival együtt, az Advertumnak, amely eredetileg azt is vállalta, hogy a működő médiarendszer éves bevételének 20 százalékát, de minimum 200 millió forintot minden esztendőben az utánpótlásfutball fejlesztésére fordít.

Cserébe - a megállapodás szerint - az Advertum hozzájut az NB I-es és NB II-es mérkőzések rádiós közvetítési jogaihoz, továbbá minden NB I-es pályán öt reklámtábla felületének értékesítési lehetőségéhez, emellett megkapja a Profi Liga Kft. lejárt követeléseit.

Az ügylet - első körben - létrejött: az MHLL és a Profi Liga vezetői, valamint az Advertum tulajdonosai aláírásukkal szentesítették a kontraktust. Eközben Veres János pénzügyminiszter kezdeményezte, hogy a kormány határozatban vállaljon garanciát az Advertum hitelfelvételére. Tudomásunk szerint a tárcavezető annak ellenére terjesztette elő a tervezetet, hogy a minisztérium apparátusa nem támogatta azt. A szakemberek kételkedtek benne, hogy a közpénz visszakerül a közös kasszába, mivel az Advertum korábban hasonló formátumú üzletben még nem vett részt.

A kabinet - a szakmai ellenvetések dacára - 2008. május 20-án rábólintott a pénzügyi tárca vezetőjének javaslatára. A kormányhatározattal kilincselve a nyíregyházi cég könynyedén talált hitelező bankokat, s a magyar profi labdarúgóklubok tetemes adótartozásának ügye ezzel véget is ért - volna. Ugyanis váratlan fordulat történt a PM-ben: Keller László, a tárca akkori államtitkára - aki, elmondása szerint, a kormányhatározat előtt nem ismerte a szerződés részleteit - a kontraktustervezet tanulmányozása után az ügylet leállításán kezdett dolgozni, mivel (a szakmai apparátus érveire támaszkodva) rendkívül kockázatosnak ítélte a projektet. Sőt: "Mind jogilag, mind morálisan elfogadhatatlannak."

A gyors cselekvésre még elvi és gyakorlati lehetőség is kínálkozott, mert hiába fogadták el az ominózus kormányhatározatot, a szerződés - a PM álláspontja szerint - nem született meg, azt ugyanis a miniszter nem írta alá. Az Advertumot mindinkább sürgette az idő, mert a lehetséges hitelező - információink szerint a Commerzbank - az állami garanciáról szóló, aláírt szerződést akart látni, de a PM vezetője ekkor már nem sietett a további lépésekkel. A tények tükrében úgy tetszik: ebben az időszakban már Veres János sem ambicionálta az előkészített kontraktus szentesítését.

Ugyanakkor - állítólag - az Advertumnál megtalálható egy olyan szerződéspéldány, amelyen a miniszter szignója, illetve a cég aláírása szerepel. A PM-nél viszont - így a hivatalos válasz - nincs iktatva ilyen irat. Ez a papírlap - ha valóban létezik - egyike az ügy rejtélyeinek...

Még sincs hitel

Ami biztos: az Advertum esélyei folyamatosan romlottak a hitel felvételére. Eközben újabb politikai szereplő tűnt fel, aki lobbizni kezdett a szerződés nyélbe ütéséért. Tudomásunk szerint egy kormánytag levélben kérte Veres Jánost, hogy szignálja a szerződést... A PM-nél érdeklődésünkre közölték: a tárcánál nem találtak olyan levelet, amelyben kormánytagok foglalkoznának az Advertum-üggyel.

Akárhogyan történt is, a PM vezetői ekkor már hajthatatlanok voltak. Veres kihátrált az ügy mögül, Keller pedig eleve aggályosnak tartotta a konstrukciót. Az ügyletet leállították. Az APEH 2009. június 30-án közzétett listáján továbbra is a Profi Liga Kft. szerepel adósként; 180 napon túli adóssága több mint 100 millió forint.

S hogy miért a Profi Liga Kft. tartozik az adóhatóságnak, miért nem az Advertum? Mert - bizonyos jogi akadályok miatt - az Advertum közvetlenül nem vállalhatta át az adótartozást. Kolláth György alkotmányjogász a konkrétumok ismerete nélkül leszögezte: az APEH csakis az adóssal áll jogviszonyban. Két cég között létezhet egy a magánjog keretei közé tartozó kapcsolat, ám az adóhatóság közjogi szereplő, köztartozást pedig magánjogi úton nem lehet semmissé tenni.

Hab a tortán, hogy az Advertum nem is teljesítette - teljesíthette - a kontraktusban rögzített vállalásait, mindenekelőtt: nem fizette ki a Profi Liga Kft. tartozását. Ennek oka prózai: a Bajnai-kormány 2009 májusában visszavonta azt a határozatot, amelyben garanciát vállalt a nyíregyházi székhelyű cég kölcsönére. Tette ezt - ismét - a pénzügyminiszter javaslatára, igaz, ekkor már Oszkó Péter töltötte be a posztot. (Információink szerint a tárca korábbi vezetése is hasonló határozat előkészítésén fáradozott.)

Az Advertum tehát nem jutott pénzhez. Az okok sokrétűek, s ezen a ponton elkerülhetetlen az ügy politikai vetületének vizsgálata. Két eltérő interpretációja létezik a szerződés - amatörizmussal terhelt - előkészítésének. Az egyik, hogy az úgynevezett "szabolcsi szálként" elhíresült kapcsolatrendszer vezetett az előzetes megállapodáshoz, azaz a nyírségi Veres János "leboltolta" az ügyet a nyíregyházi székhelyű Advertummal, valamint annak korábbi tulajdonosával, a tárgyalásokban az MHLL alelnökeként részt vevő Sziky Gyulával. Első blikkre helyes nyomnak tetszik a "földrajzi" változat, de e verziónak ellent mond, hogy Veres már az első kormányhatározat megszületése után nyélbe üthette volna a szerződést.

Nem tette. Ellenben alternatívát jelenít meg az a bizonyos, a PM-hez a kormány másik tagjától érkezett levél, amelynek létezését a tárca nem erősítette meg. Információink szerint az iratot egy másik szocialista politikus jegyezte. Az iratban az illető arra ösztönzi a PM vezetőjét, hogy szignálja a megállapodást. Kérdés, hogy a vélelmezett körnek miért állt érdekében az ügylet támogatása. Több informátorunk is úgy vélekedett, hogy az 5,2 milliárd - államháztartási mércével mérve - "pitiáner" tétel, azaz nem éri meg a politikai és a büntetőjogi kockázatot. Marad a legegyszerűbb - egyben fantáziadús - magyarázat: néhány baloldali prominens valóban elhitte az Advertumnak, hogy alternatív médiahálózat kiépítésére és működtetésére képes...

Kérdésünkre a Kormányszóvivői Iroda a tárgyalások elhúzódásával, illetve a gazdasági válsággal indokolta az állami garancia visszavonását. Mindenesetre a magyar labdarúgás szereplői újfent kellemetlen helyzetbe kerültek. Pedig a megoldás korábban már biztosnak látszott: a labdarúgás vezetői magabiztosan nyilatkozták, hogy a profi futballt nyomasztó adósság örökre eltűnt. Ma már sokkal inkább úgy tűnik: jó időre megmarad.

Az APEH szerint, ugye, a Profi Liga Kft. továbbra is tartozik az államnak. (Az adóhatóság más információkkal nem szolgált, mert köti az adótitok védelme.) A Profi Liga viszont nem tehet mást, mint hogy felhívja az Advertum figyelmét a szerződésben vállaltak teljesítésére. Az Advertum - a cégadatok alapján - saját forrásból képtelen előteremteni a vonatkozó pénzt, azaz 3,1 milliárd forintot, s - a kormány visszakozása nyomán - az igazságszolgáltatáshoz fordult. (Kérdéseinket a cég elhárította, mondván: nem nyilatkozik, amíg nem születik ítélet az ügyben.) A megegyezésre nincs esély: a PM a Népszabadsággal azt tudatta, hogy semmiféle tárgyalások nem zajlanak a felek között.

Az Advertum a nyakába vett tehát egy 3,1 milliárdos adósságot, miközben a cserébe szerzett jogokat minden bizonnyal elveszítette. A nyírségi cég nem teljesítette kötelezettségeit, így az MHLL és a Profi Liga maga igyekszik pénzzé tenni például azokat a rádiós jogokat, amelyek az eredeti kontraktus szerint az Advertumot illették volna. (A cég a következő három évre összesen 225 millió forintot kért a Magyar Rádiótól az első két osztály rádiós közvetítési jogaiért. A közmédium tárgyalások nélkül visszautasította az ajánlatot. Azóta - tudomásunk szerint - a magyar futball képviselői újra megkeresték a rádiót, de a tárgyalásokig még nem jutottak el.)

A lebegő pénz

A különféle fordulatok csak a végeredményt nem befolyásolják: az állam tovább várhat a pénzére. Pontosabban... Az APEH szerepe sajátos a történetben, főként, mert a Profi Liga Kft. több éve tartozik - a 3,1 milliárddal - az államnak. A hatóság első alkalommal 2008. január 24-én rendelt el végrehajtást a cég ellen. Ugyanebben az évben a Fővárosi Bíróság további két alkalommal kezdeményezett végrehajtást a Profi Liga ellen, mi több, az adóhatóság - a PM szerint - inkasszót nyújtott be, valamint követelésfoglalást is kezdeményezett. Ennek ellenére az MLSZ 2009 januárjában magához vonta a Profi Liga Kft.-nél lévő vagyoni értékű jogokat. Bár a sporttörvény szerint a szervezetnek ehhez joga van, ebben az esetben az APEH közbeléphetett volna, hiszen - értékük folytán - e jogok értékesítése volt az elsődleges garancia a tartozás visszafizetésére. Kétséges, hogy a jogok vándorlása a törvényi kereteken belül zajlott-e, hiszen a jelek szerint az adótartozás fedezetének elvonása történt.

A hatóság magatartása amolyan "puha igenként" értelmezhető. Az APEH nem blokkolta az üzletet. Az MLSZ magához vonta, majd három évre 5,6 milliárdért értékesítette a televíziós jogokat. Az APEH tehát többmilliárdos értéket engedett ki az államkasszából. (Nehezen képzelhető el, hogy egy olyan cég, amely ellen végrehajtási eljárások sorozata folyik többmilliárdos adótartozás miatt, úgy ad át, ráadásul minden bizonnyal akaratán kívül, vagyoni értékű jogokat, hogy arról az APEH nem tud...)

Ami most van: az APEH továbbra is csak vár (mire?), az Advertum perel, az állam mossa kezeit, az MLSZ-nek nincs már dolga, a Profi Liga pedig igyekszik túlélni; az élet megy tovább.

Az ügyben nem sok, alig hárommilliárd forintnyi közpénz "lebeg". Ideje lenne földközelbe hozni.

Advertum