A jeltolmácsszolgálat - hivatalos nevén a Borsodi Jelnyelvi és Kommunikációs Központ - tavaly augusztus óta működik egy belvárosi panellakásban kialakított irodában. A közhasznú egyesület pályázati forrásokból és a szociális tárca támogatásából tartja fenn magát, a megyében élő hallássérültek közül egyelőre százharmincan veszik igénybe rendszeresen szolgáltatásaikat. A miskolci központban három főállású jeltolmács dolgozik, egy-egy munkatársuk pedig a sárospataki és a kazincbarcikai térségben áll a nem halló emberek rendelkezésére. Délelőtt ügyfélfogadást tartanak, délután különböző helyszíneken tolmácsolnak. Ha úgy hozza a helyzet, még az üzletekbe is elkísérik klienseiket, hiszen részletre vásárlásnál vagy szolgáltatások előfizetésénél hosszas kommunikációra lehet szükség. A huszonnégy órán át hívható ügyeleti telefon folyamatosan ott van valamelyikük zsebében, szükség esetén két órán belül oda kell érniük a segítséget kérő hallássérült emberhez. Egy év alatt azonban nem sok ilyen eset volt, Lukácsi László jeltolmácsot riasztották egy közlekedési balesethez, egy másik alkalommal pedig egy betörés helyszínén kellett a rendőrök számára fordítania a károsult mondandóját. Kolléganője, Trescsikné Hadnagy Zsuzsanna egy délutántól reggelig nyúló hosszú műszakot töltött a szülőszobán, ahol is egy vajúdó siket anyukának ismételte el kézjelekkel az orvos utasításait.

Szerencsére, a siket emberek - legalábbis Borsodban - szolid életet élnek, ritkán keverednek bajba. De tévedés lenne azt hinni, hogy a jeltolmácsok munka nélkül maradnak a hétvégéken, szombatonként ugyanis a Miskolci Egyetem bölcsészkarán tartott előadásokat fordítják egy Budapestről érkező siket hallgatónak. Ez utóbbi nagyon fárasztó tevékenység, hiszen a siketek jelnyelvének szókincse mindössze háromezer alapkifejezésből áll, miközben egy átlagos magyar ember harmincezer szót használ. Ugyanahhoz a mozdulathoz több jelentés is tartozik, az ökölbe szorított kezek összeütögetése például munkának, dolognak, tevékenységnek egyaránt fordítható, de közben azt is jelenti, hogy valaki csinál valamit. Tovább nehezíti a jeltolmácsok dolgát, hogy a siketek elsősorban konkrét közlésekre használják nyelvüket, elvont fogalmakra alig van elmutogatható kifejezésük. Erre ott a betűzés, igaz, ennek mindjárt kétféle módja is használatos: a csupán kézjelekből álló daktil abc és a testbeszédre is építő fonomimikai abc.

- A siketek nagy része nem beszél, mert nem hallja a saját hangját, így nem is használja azt - mondja Lukácsi László. - Sokan kerülik az írásos kommunikációt is, mert nincsenek tisztában a nyelvtani szabályokkal, nem használják például a ragozást, ami félreértésekre adhat okot. Korábban egy tanfolyamon újsághíreket beszéltünk át, a címlapon az állt: Katona távozik. Egyetlen olyan siket ember nem volt a teremben, aki úgy értette volna ezt, hogy Katona Kálmán ezután már nem lesz miniszter, hanem egy hadseregben szolgáló katona búcsúzásaként fogták fel. A kívülállók ezért néha értelmi fogyatékosnak is gondolják a siket embert, hiszen beszélni nem tudnak vele, ráadásul az írásos kommunikáció sem megy olyan könnyen, mint azt egy laikus feltételezi. Ezért nem boldogulnak önállóan a különböző hivatalokban sem, az ügyintézők nagy része néhány perc után feladja a kísérletezést, hogy megértse az ügyfelet, és valami ürüggyel elküldi őt. Jellemző volt, amikor az egyik ügyfelem arra kért, kísérjem el őt az orvosához. Az orvos sértődötten közölte, hogy ő figyel a betegre, nélkülem is nagyon jól megérti, mi a panasza. Mondtam, hogy ezt nem vonom kétségbe, csak épp a betege panaszkodik arról, hogy egy szavát sem érti a doktor úrnak.

A siket emberek nagy része dolgozik, beilleszkedik a környezetébe. Mobiltelefonra nincs igényük, de a számítógépet egyre többen használják, a webkamerák terjedése óta a maguk módján "telefonálnak" a számítógépekkel. Néha viszont a hagyományos telefonra van szükség, olyankor a jeltolmácsok segítségét kérik. Mészáros Éva irodavezető azt meséli, miután siket ügyfelük a munkahelyén nem tudta megértetni a főnökével, hogy másnapra szabadságot kér, beszaladt az irodájukba, és megkérte őt, hívja már fel a munkahelyét, és beszélje meg a felettesével a szabadnapot. Azt is fontos változásnak tartja, hogy míg a rendszerváltás előtt csak lakatosnak, asztalosnak, nyomdásznak vagy bőrdíszművesnek képezték a hallássérülteket, ma már szinte bármilyen pályát választhatnak. Végtére is az életben szinte minden elmutogatható.

Persze az előítéletek még tartják magukat, sokan még arra is rácsodálkoznak, ha egy siket ember vezet, vagy autót vásárol. Pedig a baleseti statisztika azt mutatja: körültekintőbbek és megfontoltabbak az átlagos vezetőnél. De hiába, ha Miskolcon még a múlt évben is akadt olyan háziorvos, aki megtagadta, hogy egy siketnek egészségügyi igazolást adjon a jogosítvány megszerzéséhez. Ezt követően a siket ember orvost váltott, új háziorvosa pedig kiállította az igazolást.

Kertész Sándor végül az ügyfélszolgálati idő lejárta előtt érkezett meg a jeltolmácsirodába. Azt kérte, valaki kísérje el őt a temetőbe, hogy másik vázát rendeljenek. De hiába járták végig a sírköveseket, pont olyan váza egyiknél sem akadt. Kertész Sándor a végén azt mondta: megpróbálja egy pánttal öszszefogatni a törött darabokat, végtére ennél nehezebb feladatokkal is megbirkózott már.

Jelnyelvi mentorok mellett jelnyelvi pedagógusokat, jelnyelvoktatókat is képeznek a jövőben a Miskolci Egyetemen, ahol immár ötéves múltra tekint vissza a nagyrészt kézjelekre és a mimikára épülő kommunikáció oktatása. A fővároson kívül Miskolc környékén él a legtöbb halláskárosult, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének Budapesten 3200 fős tagsága van, Borsod megyében pedig 1450. Az országban becslések szerint mintegy háromszázezer hallássérült, ezen belül hatvanezer siket él. (R. T.)